Pénz kéne, gyorsan és sok? Rabolj bankot! Oké, ez a valóságban szerencsére elég ritkán és elég keveseknek jut eszébe komolyan, de azért a gondolat, és úgy általában a bankrablás fogalma generációk, emberöltők óta a köztudatban él. Pláne, amióta filmipar is létezik, amelyben millió plusz egy alkalommal raboltak már bankot mindenféle alakok. És akkor eljutunk a XX. század végéhez, amikor is a videojáték-ipar apránként akkorára duzzad, hogy simán lekörözi a filmipart is, és naná, hogy a bankrablás is témává válik. Nehéz lenne felsorolni, hány játékban volt lehetőségünk bankot rabolni, így hirtelen csak néhányat említenék meg. Emlékezhetünk a Grand Theft Auto V kampányának prológusára, ami konkrétan egy bankrablás volt, de a játékban később is volt lehetőségünk hasonlóra. Tulajdonképpen a Red Dead Redemption játékok is ide vehetők, ahogy annak idején a Kane & Lynch két epizódja is. Na és persze az Overkill Software 2011-ben debütált szériája, a Payday is!
Ennek első része még a címébe is belefoglalta, tekintve, hogy Payday: The Heist címmel jelent meg röpke tizenkét évvel ezelőtt. A játék elég egyszerű szisztémára épült: barátainkkal közösen kooperatív módban rabolhattunk bankot, majd jött a rendőrség, és az egész egy véres nagy lövöldözésbe fulladt. Marha jó móka volt. Annyira jó, hogy két évvel később, 2013 nyarán meg is jött a folytatás. Ezt a két játékot még az Overkill Software készítette, bár menet közben a Starbreeze felvásárolta őket. A Payday 2 még nagyobb siker volt, mint elődje, valójában tíz év után még ma is rengetegen játszanak vele nap mint nap. Volt idő, amikor egyszerre negyedmillió aktív játékos fúrta a virtuális széfeket, de manapság is simán 40 ezerre tehető a napi játékosok száma. De tíz év igen hosszú idő, és már nagyon érett, hogy trilógiává bővüljön a franchise. Különösen annak fényében, hogy a Payday 3-at eredetileg már 2016-ban bejelentették, de valahogy az előző két részhez képest sokkal tovább tartott elkészíteni a játékot.
De most itt van, megérkezett. És gyorsan tekintsünk is el attól, hogy tulajdonképpen minimum hét évnyi fejlesztés után miért érződik úgy, mintha a második rész remake-jével, remasterével vagy egy frissített, kicsit kipolírozott változatával játszanánk... A Payday 3 nem távolodott el nagyon az alapvető koncepciótól. A hangsúly most is a kooperatív rablásokon van. Kapunk valamire való háttérsztorit is, miszerint az eredeti banda, vagyis Dallas, Hoxton, Wolf és Chains anno jól megszedte magát, és szépen fel is szívódott, hogy kiélvezze a sok-sok rabolt dolcsin vásárolható élvezeteket. Igen ám, de mostanra valaki igen csúnyán csőbe húzta az egész bagázst, és mindannyian az utolsó fillérjüket is elveszítették. Mit tehet egy valamire való bankrabló ilyen kínos helyzetben? Előássa a gardrób legmélyéről a kissé poros, kissé karcos, de még mindig mocskosul stílusos bohócálarcot, aranyszínű kesztyűt meg valami jóféle öltönyt húz, aztán irány a legközelebbi bank. Persze nem kölcsönért folyamodnak, hanem rabolni mennek. Újra együtt.
Mindez játékmenet tekintetében pontosan azt nyújtja, amire előzetesen számítani lehetett. A négy bankrabló valamelyikének bőrébe bújva barátainkkal közösen hajthatjuk végre az évszázad buliját itt vagy ott, esetleg amott. Van itt klasszikus bankrablás, pénzszállítóautó-eltérítés, konténerfeltörés és egyéb finomságok, amelyek külön-külön is több százezer dolláros zsákmánnyal kecsegtetnek. Szerencsére elég változatos a kínálat, hiszen a célpontok között kaszinó, ékszerüzlet, művészeti galéria és még felhőkarcoló tetején lévő penthouse is van. Ami pedig a legjobb: többnyire rajtunk áll, hogy miként játsszuk le az adott rablást. Törekedhetünk a teljes diszkrécióra, kicselezhetjük az őröket és a biztonsági rendszereket, meghackelhetjük a kamerákat, zárakat törhetünk fel. Ha kellően körültekintőek, ügyesek és végtelenül türelmesek vagyunk, akkor akár úgy is rabolhatunk, hogy szó szerint a kutya nem veszi észre. Mondanom sem kell, hogy ez a nehezebbik út, ahol bosszantóan könnyű elcsúszni egy-egy banánhéjon. És bizony ilyenkor automatikusan a másik végletbe csap át a játékmenet: felkerülnek a bohócálarcok, előkapjuk a mordályt, és hangos üvöltözések közepette nekilátunk a lehető leggyorsabban kipucolni a helyet, mivel percek kérdése, és zsaruk lepik el a környéket.
Rendőrből meglehetősen nagy a kínálat mind mennyiség, mind variációk terén. Az egyszerű biztonsági őrök után mezei járőrök jönnek, de fokozatosan durvulni kezd az akció, úgy bukkannak fel a tökig páncélba bújt, pajzsos, puskás, sokkolós, gránátos, gépágyús és egyéb zsandárok is. A legbosszantóbb persze mind közül a Sam Fisherre emlékeztető kinézetű nindzsaharcos, aki két pörgőrúgással lekapcsolja nálunk a villanyt. Sajnos azonban a játék kizárólag a mennyiségben hisz, a minőségben nem: annyi esze nincs az MI vezérelte rendőröknek, mint a zombiknak bármelyik élőhalottas játékban. Úgy kóvályognak a pályán, mintha be lennének tépve, gondolkodás nélkül megállnak közvetlenül előttünk, amiből simán lehet olyan komikus tűzpárbaj, mint ez itt. A mesterséges unintelligencia egyébként a civilekre is ugyanígy jellemző. A bankban például volt olyan, hogy belopakodtam egy irodába, ahol sajnos belefutottam egy titkárnőbe és egy kanapén heverészve a telefonját nyomkodó hivatalnokba. Na mondom, lebuktam, gyorsan előkaptam a stukkert és a nőt máris kötöztem meg a sarokban. Közben a hős lovag hivatalnok... gondtalanul nyomkodta tovább a telefont...
Az MI nem az egyetlen gond a játékkal. Ennél sokkal nagyobb baj van a stabilitással. Többször előfordult, hogy csak nagyon nehezen sikerült online partyba becsatlakozni. Volt, hogy menet közben dobált ki embereket a játék. A netes véleményeket olvasgatva millió ilyen sztorit lehet találni, én magam is belefutottam pár hasonlóba, de összességében azért messze nem olyan sűrűn, mint a leírtak alapján gondolni lehetett volna. Ugyanakkor a játék, habár összességében egész jól néz ki, és általában véve szépen is fut, nagyon hajlamos a beakadásra. Ami egy végtelenül irracionális online tűzharc kellős közepén, amikor a szélrózsa minden irányából épp engem lőnek, nem épp a legüdítőbb élmény.
Ezzel együtt a Payday 3 nem lett egy rossz játék. Vagy inkább mondanám úgy, hogy jók az alapok, de még inkább érződik early accessnek, mintsem teljes kiadásnak. És itt vissza is kanyarodhatunk a beszámolóm elejére, ahol megjegyeztem, hogy minimum hét évet dolgoztak rajta a készítők. A tartalom, amire szintén sokan panaszkodnak, hogy kevés, szerintem nem az. Az egész menü, a karakterfejlődés, a fegyverek fejlődése és fejleszthetősége nem kicsit Call of Duty ízű, a küldetések viszont változatosak, és van bennük kihívás. Bőven van még hová fejlődnie, és nem csodálom, hogy egyelőre sokan még nem pártolnak át hozzá a második résztől. Jelenleg nagyjából azonos a két játék aktív játékostábora, de ne feledjük, tíz év van a két cím között. Nem mernék nagy összegben fogadni rá, hogy a Payday 3-mal is tízezrek fognak még játszani tíz év múlva...
