Az édesanyák egyik fő ellensége, de a gyerekeknek meg nagy kedvence – mi az? Oké, ez így még sok minden lehet, de ha díszítőelemről van szó? Hát persze, hogy a matrica, vagy másnéven levonó (ki hogy hívta anno?). Jelentkezzen, akinek nem volt a szobája ilyenekkel teleragasztgatva! Felnőttként már azért kinőjük, de ilyenkor is hasznos tud lenni egy-egy mutatósabb darab, hogy laptopunkat vagy az edzőteremben használt kulacsot egyedivé tegyük, és ne keveredjen el.
De az A Tiny Sticker Tale fejlesztői azonban maradtak inkább a gyermeki vetületnél – egy olyan bájos kis kalandjátékot hoztak össze, amely a fenti kis ragasztható papírfecniket főszerepelteti. A középpontban egy Flynn nevű csacsi áll, aki édesapja nyomába szegődik Figori szigetén, egy tőle kapott mágikus matricásalbummal. A kis füzetke annyiban speciális, hogy a környezetben lévő bizonyos tárgyakat matricaként fel tudjuk „kaparni” és le tudjuk máshol ragasztani. Ha másik helyszínre kell áthurcolni valamit, az sem akadály, mert az albumba be tudjuk ragasztani átmenetileg is, egyedül a kicsit szűkös hely jelent némi korlátot (túl sok mindent nem vihetünk magunkkal).
Nagyon egyszerűek a feladatok, többnyire beszélnünk kell a többi szereplővel és valamilyen szívességet teljesíteni, esetleg feladatot megoldani. Van, hogy egy halastavat kell feltölteni új fajokkal, máskor hidat kell ácsolni a folyó felé (naná, hogy a hozzá való fát is be kell szerezni), esetleg a nagyit elkísérni egy régóta vágyott kilátóponthoz, vagy a mocsárból kimenteni egy kedves társunkat, de hogy az akció se maradjon ki, sziklát is robbanthatunk. A tennivalók eléggé szerteágazóak, néha még pár minijáték is színesíti a palettát, mint az íjazás vagy teniszezés.
A grafika hihetetlenül bájos, picit a JRPG-kre hajaz a külcsín, de kellemes gyerekkönyves kivitelben. Engem az egész a már korábban tesztelt A Short Hike-ra emlékeztetett (de 2D-ben és pixelmentesen), itt is hasonlóan laza a hangulat, és a barátkozás az egyik fő téma. Akad azonban egy nemezisünk is (no nagyon nem vérszomjas) egy mosómedve képében, aki valamiért mindig borsot tör az orrunk alá, és elzárja utunkat egy-egy torlasszal. A terep nem túl nagy, könnyen memorizálható, de egy idő után térképet is kapunk, ráadásul még az albumban a már megismert matricákat is lokalizálhatjuk vele.
Egy estés vagy délutános szórakozást nyújt az A Tiny Sticker Tale a maga 2-4 órás hosszával, és szinkron ugyan nincs, de az egyszerű és rövid dialógusok miatt nem is annyira hiányzik. A tartalom teljes mértékben gyerekbarát, szóval egész nyugodtan belevághatnak az ifjabbak is, sőt talán ők is jelentik a célközönséget a gyermeklelkű felnőttek mellett. Mindezért pedig nem is kell sokat leszurkolni – nagyjából egy mozijegy árat mindössze.
