Wario, Mario egyik ellenfele saját antihősévé nőtte ki magát, főszereplőjévé válva saját Wario Land és WarioWare sorozatainak. Utóbbiak mikrojátékok gyűjteményei, amelyekben a kapzsi, folyton a haszonszerzésre pályázó figura pörgős, pár másodperc alatt teljesítendő játékok sokaságát kínálja egy csapat jópofa karakter kíséretében. A széria kisebb-nagyobb sikerrel mindig valami újat próbál kínálni, és ez a WarioWare: Move It! esetében sincs másképp: ezúttal a JoyConok mozgásérzékelői kerülnek a fókuszba.
Wario egy fokhagymaburger-kampányon keresztül csoportos utazást nyer egy üdülőszigetre, ahova elviszi (vonakodva persze) cimboráit is. A figurák mindenféle kalandokba keverednek, amelyeket rövid, kissé semmilyen átvezető animációk mesélnek el nekünk. A szereplők hol egyedül, hol csoportosan kerülnek a galibákba, és a feladatok bizonyos kapcsolódó testtartásokhoz igazodnak.
A program alapjai ugyanis ezek a különböző tartások, ahol bizonyos helyen és szögben kell tartanunk a vezérlőket. A „krokodilnál” például karjainkat előre kinyújtva, egymásra fordított tenyérrel állunk alaphelyzetbe, míg a „mérlegnél” egy T-alakot kell felvennünk. A program mindig szól minden egyes mikrojáték előtt, hogy melyik pozícióba álljunk be, utána pedig pár pillanat áll rendelkezésünkre, hogy értelmezzük, majd teljesítsük az adott feladatot. Orrlyukak betömésétől a horgászáson át a háttörlésen keresztül egészen a hónaljba ragadt lények kiszabadításáig van minden. Az összes esetben egyedi képi világ és szeleburdi, imádni való humor vár minket.
Kifejezetten vicces felvenni ezeket a pozíciókat, és kissé ütődötten hadonászni, ringani, ugrálni, lépkedni vagy egyéb mozdulatsorokat végezni (külön élmény kívülállóként figyelni mindezt). A helyi multiplayer funkcionalitás miatt ez szuperül működhet családdal vagy cimborákkal, igazán vicces és jópofa pillanatokat eredményezve a pörgős, de egyszerű kihívásoknak köszönhetően. Maga a sztori mód egyébként nagyjából 2 óra alatt teljesíthető, ami azért aránytalanul rövid, mert alatta a 200+ mikrojáték jelentős részével találkozhatunk, beleértve a hosszabb „főgonoszokat” is.
A hossz mellett a móka legnagyobb hátránya a legnagyobb pozitívuma is egyben. A JoyConok pozícionálásán és mozgatásán alapuló játékmenet innovatív és élvezetes, kifejezetten frappáns, azonban nagyon pontatlan is tud lenni. Ez kifejezetten frusztráló lehet akkor, amikor a szempillantás alatt váltó szegmenseknél értjük meg végre a feladatot, és meg is csinálnánk, ha nem szabotálna minket a vezérlés. A készítők talán túl sokat követelnek meg a JoyConoktól, amelyek erre egyszerűen nem alkalmasak. Ráadásul a folytonos pozícióváltás megbolondíthatja az érzékelőket. Ez kifejezetten igaz a „kézmodell” tartásra, ahol a kontroller beépített szenzora tenyerünk tartását hivatott érzékelni: például számokat kell mutatnunk neki – na ez az, ami nagyon ritkán sikerül.
A WarioWare: Move It! egy szórakoztató, de felületes, sekélyes és a vezérlés szempontjából pontatlan epizódja a frappáns, frenetikus sorozatnak. Érezni a remek ötleteket, de visszatartják a vezérlők képességei. Emellett hamar önismétlővé válhat, és túl gyorsan abszolválható azért az árért, amit elkérnek érte. Akciósan vagy használtan érdemes lehet lecsapni rá, mert tényleg élvezetes, de addig maximum a Wario, valamint a széria, illetve stílus rajongóinak imponálhat.
