Még alig vagyunk túl a körökre osztott kártyás Asterix játékon, de már itt is van a két esztendeje megjelent beat ’em up folytatása, az Asterix & Obelix: Slap Them All! 2. A stílus rajongói rövid időn belül hódolhatnak újra hobbijuknak, hiszen alig hűlt ki a pofozkodós Bud Spencer/Terence Hill játék folytatása, már újult erővel csapkodhatják a rómaiakat kedvenc műfajukban.
A Slap Them All! 2-ben ismét egy kalandra indulunk, de most egy ellopott szobor visszaszerzése a cél. Egy összeesküvést kell felgöngyölítenie a hírhedt triónak (Asterix, Obelix, valamint kutyusuk, Idefix), illetve tisztára mosni falvukat a vádak alól. A program még mindig lélegzetelállítóan meseszép, szebb, mintha a rajzfilmet néznénk. Még mindig 2D-ben tárja elénk a dolgokat, miközben többnyire jobbra haladunk a képernyőn.
Gyönyörűen animálták a mozgást, a figurák kinézete is csodás – igazi szemtáplálék a stuff. Legyen szó erdős pályáról csörgedező patakkal, utcaképről, hófödte hegycsúcsokról, barlangokról vagy a Colosseum gladiátoroknak otthont adó színteréről, minden igen látványos. Ez igaz az ellenségeinkre is, akik a képregény hasábjairól léptek elő. Római katonák, kalózok, martalócok, vikingek, oroszlánok zápfogai várják majd, hogy kiüssük őket. A rajzfilmes báj megtalálható a csetepatékban is, annyi fog záporozik egy-egy áldozatunkból, mint ahány lábszárcsont távozik egy régi Mortal Kombat kivégzés alkalmából a szerencsétlen vesztesekből (értsd: sok).
Hőseink kaptak néhány új mozdulatot is, ezek közül a nekiiramodás igazán hasznos. A varázsital szürcsölése után egy rövid ideg gyorsabbak és erősebbek leszünk, de a mérőt felhasználhatjuk egy teljes képernyős, letaglózó támadásra is. Asterix és Obelix mozgáskultúrája kissé különbözik, egyjátékos módban pedig váltogathatunk is a figurák között.
Az első rész egyik nagy negatívuma a rosszul belőtt nehézség és a felélesztés hiánya volt, ezeket most orvosolták. Három nehézségi szint közül választhatunk, ahol a középső már egy teljesíthető kihívást takar. Ketten játszva, ha egyikünk letérdel, akkor 10 másodpercen belül vissza lehet még hozni, így nem kell elölről kezdeni az adott pályát. Maga a kampány amúgy nem hosszú, 3 óra alatt a végére lehet érni, extra játékmód pedig nincs. Mint ahogy nincs gyűjtögetni való, de megnyitható jelmezek, mellékküldetések vagy minijátékok sem képzik a csomag részét.
A pályákon találhatunk hordókat, amelyekben néhány esetben kaja van, ami visszatölti az energiánkat, de inkább pénzérméket találunk bennük, amelyek pontot érnek. Ezeknek a pontoknak viszont megint nincs semmi értelme: a pályaválasztón láthatjuk, mennyit értünk el belőlük, és milyen nehézségen abszolváltuk a szinteket. Inkább vágjuk a hordókat az ellenséghez, jobban járunk. Amúgy azért is szomorú ez, mert a pályák szűkek és viszonylag lineárisak, néhol el lehet csatangolni másfelé. Ezekben a zsákutcákban persze lusta módon hordók vannak... Ilyen lustaság az is, hogy egy adott képernyőn a háttérben akár négyszer is fel van használva valami, például egy álló lovasszekér, amit ugyanazok az emberek hajtanak. Az ellenségek között is egy asztalos ujjain meg tudom számolni, hány új karakter készült a folytatáshoz. Szerencsére a hangok nagyon rendben vannak, a játék hangulata még mindig szuper, az ellenfelek tucatjainak legyőzése igazán kielégítő szórakozás.
Úgy gondolom, az Asterix & Obelix: Slap Them All! 2 inkább az első epizód egy jobb kiadása vagy küldetéslemeze. Élvezhető, Asterix-rajongóknak mindenképpen kötelező alkotás, de ha nemrég próbáltad az elsőt, akkor nagyon ismétlés szaga lesz.
