Középfölde történelmének harmadkorát már úgy ismerjük, mint a tenyerünket, hála a regényeknek, a belőlük készült filmeknek, szerepjátéknak, videojátékoknak – na de mi történt a többi korszakban? Jelen esetben mi is történt, miután Aragorn elfoglalta trónját? Mindenki szépen hazament, ezt nagyjából tudtuk eddig is – nade Móriával mi lett? Az orkok elfoglalták, meggyalázták, és arra maga Tolkien is tett célzást az A király visszatér kötet végén lévő függelékben, hogy Gimli a társaival megpróbálta visszafoglalni. A kaliforniai Free Range Games játékában, a The Lord of the Rings: Return to Moriában erre találunk választ.

Az nagyon is látszik és érződik, hogy rengeteget foglalkoztak a srácok és lányok a forrásanyaggal, hiszen hihetetlen mennyiségű háttéranyagot írtak a játékhoz, ezt önmagában csak úgy olvasgatni is külön élmény. Emellett belevetették magukat a khuzdul nyelv rejtelmeibe (ez a törpök nyelve, és Tolkien ezt is elkezdte kidolgozni, de nem jutott vele olyan messzire, mint a tünde nyelvekkel), és nemcsak néhány töltőképernyőn találkozhatunk velük, de például a törpünk megalkotásakor is a névgenerátor autentikus neveket ajánl (engem nem kevés izlandi névre emlékeztetett, de ez sem véletlen). Peter Jackson filmjei is láthatóan hatással voltak a játék designjára – szó nincs szolgai másolásról, de jelentős inspiráció volt, az látható.
Mindezt az Unreal motor hajtja, szemre a 4-es verzió. Sajnos nem aknázza ki PlayStation 5-ön a hardver adta lehetőségeket, és ez látszik is a grafikai színvonalon. Nem csúnya persze, de még ha eltekintünk attól, hogy ez nem AAA-s cím, azért lehetett volna még csiszolni rajta – noha nem győzöm hangsúlyozni, hogy a design viszont kiváló. Technikailag se vagyok teljesen kibékülve a cuccal: néha bizony beröccen a játék, teljesen véletlenszerű helyeken. Cserébe nem kaptam agybajt a kontrolleres irányítástól: kicsit körülményes ugyan, és érezhető, hogy billentyűzettel-egérrel élhetőbb lenne, de szokható, és egész jól működik a legtöbb esetben. A hangokra se tudok különösebben panaszkodni, a helyén van minden, a hangulatod adja – az meg külön poén, hogy a reszelős hangú törpömmel ércbányászat közben akár dalra is fakadhatok (multiban pedig szép kórust is alakíthatunk emígyen).

A játékmenettel viszont nem vagyok kibékülve. Túlélőjátékról beszélünk, tehát ide kelleni fog türelem, ezzel nincs is semmi baj. A gond ott kezdődik, hogy az oktatórész nem ad elég alapot ahhoz, hogy az elején még szívás nélkül boldoguljunk... Én nem bánom, ha magamnak kell rájönnöm a dolgokra, csak kissé furcsa, hogy bár elmagyarázza a játék a szerinte alapvető dolgokat, én azért kiegészítettem volna még egy-két aprósággal (mondjuk azzal, hogy a tábortűz, amit építünk, hatósugárral bír, és nem baj, ha ezt a későbbi építkezéseink során figyelembe vesszük). Az inventory-menedzsment is rettenetes ebben a formában, hosszasan kell piszmognunk a cuccaink szétválogatásával még úgy is, hogy van egy-két gombunk a gyorsabbnak vélt pakoláshoz.
A harc is sutának érződik: gyakorlatilag blokkolással sebezhetetlenek vagyunk, az ellenfeleink egyáltalán nem bonyolult támadási ritmusát kiismerve simán lehentelhetőek. És ha már ellenfelek: belőlük sincs épp valami sok... Amit pedig végképp nem értek: a játék néha különféle hatásokat ír ki, ami gondolom a törpömre vonatkozik (jóllakott, hideget érez, hősies, ilyesmik), de hogy ezek pontosan milyen hatással is vannak rá, arra nem jöttem rá. Az is inkább csak pszichésen zavar, ha látom, hogy éhes, hátrányát eddig nem tapasztaltam (vagy csak türelmetlen voltam, és nem hagytam elég ideig éhezni).

Nekivághatunk a sötétnek többen is, egyszerre akár négyen is összeverődhetünk, de megvan ennek is a csavarja: meghívókóddal lehet csak mások játékához csatlakozni. Értem én, hogy a fejlesztők nem akarták, hogy valami random hülyegyerek elrontsa mások játékát, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt így lehetett a legjobban megoldani. Ugyanakkor, ha többen vagyunk, óhatatlanul is elkönnyül a játék: lényegesen többet tudunk magunkkal cipelni, és az ellenfelek még kevésbé jelentenek problémát. Csak legyen elég kaja... ;-) (Lesz.)
A The Lord of the Rings: Gollum után felüdülés Mória bányáiba alászállni, de sajnos messze nem nyújt felhőtlen élményt a Return to Moria. Az alapötlet nem rossz, a designt már dicsértem, de a játékmechanikát még sokat kellene csiszolni, hogy kellően áramvonalas legyen, és egy tényleg élvezhető játékot eredményezzen.