A városépítős játékok reneszánszukat élik, elég csak a tavalyi év végén megjelent Cities: Skylines II-re, a New Cycle-re, vagy a rendkívül népszerű Manor Lordsra gondolni. E három cím, habár ugyanazon zsáner alapjaira épít, gyökeresen eltér egymástól játékmenetben, korszakban és léptékben is. Nincs könnyű dolga tehát annak a stúdiónak, aki szeretne valami egyedit alkotni ebben a szegmensben, mert telítődik a piac, és minden játékos könnyen megtalálhatja az igényeinek megfelelő city buildert. Ha úgy tartja kedvünk, grandiózus metropoliszokat menedzselhetünk, vagy elmerülhetünk a részletekben a falusi termelési láncok kialakítása közben, de történetközpontú játékot is találunk.
A vicces nevű Hobo Bunch stúdió alkotása, az El Dorado: The Golden City Builder az egykori Közép-, és Dél-Amerikába repít minket, a maja civilizáció fénykorába. Egészen pontosan a Yucatán-félszigetre, ahol egyébként a mai napig rengeteg maja város romja megtalálható (például Chichén Itzá). Az egyedi setting tehát adott, az előzetes képek alapján nekem kimondottan tetszett a dzsungeles környezet. A grafika mondjuk elég rajzfilmes, de ha fotorealisztikus látványra vágyunk, arra ott a Manor Lords.
A zsáner alapjai természetesen itt is adottak. Van egy főépületünk, amely raktárként funkcionál, és a kezdeti nyersanyagkészletünk felhasználásával kell beindítanunk a további termelést. Bánya, fűrészmalom, favágó, farm, ezeket az épületeket senkinek sem kell bemutatni. Ami az El Doradóban extra, azok a különféle templomok és kegyhelyek, illetve a vallás fontossága úgy általában.
Mondhatni, hogy a vallás és az istenségek köré épül a játék, ebből a szempontból hűen mutatja be a maják szakrális szokásait. Ők ugyanis több istenben hittek, ráadásul úgy tartották, hogy szertartásos felajánlásokkal és különféle rituálékkal kell kedveskedniük nekik, különben isteneik éktelen haragra gerjednek, és elsöprik a városokat kataklizmák formájában. Éppen ezért minden istenségnek saját templomot kell emelnünk és minél több kegyhellyel teleszórnunk településünket, mert csak így tudunk védekezni ezek ellen az átkok ellen. Az átkok pedig jöhetnek vihar, villámcsapás, tornádó, szárazság formájában. Később ez már nem lesz elég, emberáldozatot is be kell mutatnunk – szerencsére ehhez bőven lesz rabszolgánk.
Van kampány a játékban, de ezt leginkább egy jó hosszú tutorialnek mondanám, mivel több fejezeten keresztül, fokozatosan tárja elénk és oldja fel a lehetőségeket. Ezen kívül viszont csak véletlenszerűen generált pályákon tudunk játszani, ami tartogat meglepetéseket. Előfordult, hogy olyan területre rakta a főépületet a játék, amit nem lehetett úthálózathoz kötni, ergo, el sem tudtam kezdeni a városépítést.
Ilyen apróbb, de annál bosszantóbb bugok vannak az El Doradóban. Ahogy említettem a bevezetőben, a dzsungeles körítés nekem nagyon tetszik, de várostervezéskor csak akadályoz a sok fa és bokor. Szerencsére már kiadták azt a frissítést, ami segít ezen, de bőven maradtak még hibák. Bizonyos képernyőkön több esetben is valamiért a jobb alsó sarokba húz a kamera, és hiába mozgatnánk el, visszaugrik. Ezen kívül, amit én hiányolok és hasznos lenne, az egy központi értesítési ablak, ahol láthatom, melyik épülettel milyen probléma van.
Összességében legfeljebb korrekt iparosmunkának mondanám az El Dorado: The Golden City Buildert. A korszak és a vallási színezet egyértelműen megkülönbözteti a többi, hasonló léptékű városépítős játéktól, de ez nem elég ahhoz, hogy valóban ki is tűnjön. Nincs vele különösebb probléma, de az Aranyváros bizony beleszürkül a mezőnybe.
