Call of Duty: Black Ops 6 teszt – Most a sztori és a zombik viszik a zászlót

Bár tavaly erősen rezgett a léc, végül csak jött egy éve is új Call of Duty-epizód, így mégsem szakadt meg a 2003 óta tartó hagyomány, miszerint minden évben kapunk új részt a franchise-hoz. Más kérdés, hogy a tavalyi Modern Warfare III több év után újra igazi mélypontnak érződött, ami nem csoda, hiszen a fejlesztőknek is csak az utolsó pillanatban szóltak, hogy a Modern Warfare II kiegészítése helyett mégis inkább teljes játékot pakoljanak a letöltési kulcsok mögé. A Modern Warfare-széria ezzel újra erősen megfáradt, de szerencsére idén ismét a Treyarch csapata volt a soros, akiknek a nem kevésbé népszerű Black Ops vonalat köszönhettük. Ez a 2020-as Cold War után idén a szám szerinti hatodik részt kapta, amelynek éppen a Cold War visszafogott fogadtatása miatt volt extrán feladva a lecke. És annyit már most, elöljáróban is elárulhatok: a Call of Duty: Black Ops 6 bizony jócskán megugrotta a lécet!

Következő bekezdéseimet három téma szerint fogom tagolni: egyszemélyes kampány, multiplayer és a zombik. A sztori 1991-ben játszódik, és szokás szerint a világ különböző pontjaira repíti a játékosokat. Akik ezúttal William „Case” Calderon CIA-ügynök bőrébe bújhatnak, legalábbis a küldetések 99%-ában. Miután egy iraki fedett akció balul sül el, a CIA feje őt, illetve az ügyben érintett Troy Marshallt és Frank Woodsot felfüggeszti. Ők viszont rájönnek, hogy a világot ezúttal egy paramilitáris csoport, a Pantheon fenyegeti, méghozzá egy szupertitkos laborban készített még titkosabb idegméreggel. Össze is áll egy csapat, amelyben a tipikus szerepkörök is le vannak fedve: van ex-Stasi techzseni, egy dél-amerikai bérgyilkosnő, aki mestere az álcázásnak, az elveihez hű katona, és persze a tolókocsis fazon sem hiányzik.

Két küldetés között a KGB egykori fedett házában tevékenykedhetünk, amely amolyan HUB-ként szolgál. Az impozáns erdei villát töviről hegyire bejárhatjuk, sőt, még némi nyomozásra is van módunk, amihez UV-lámpával kereshetünk nyomokat. A küldetések során pénzt is szerezhetünk, amiből a főhadiszálláson alakíthatunk ki fegyverszobát és gyakorlóteret. Ezek a fegyverekhez, a felszereléshez és a karakterünk képességeihez adnak (szintén pénzért) fejlesztéseket. Ötletes apró adalék ez, ami szerintem remekül működik, de nem csak ez újszerű a kampányban.

Feleletválasztós dialógusrendszer is van, illetve szinte minden küldetést többféleképpen meg lehet oldani. Törekedhetünk a diszkrécióra és likvidálhatjuk az ellenséges őröket csendben, de maradhatunk a jó öreg rambózásnál is. A pályákon természetesen rengeteg fegyver, lőszer, kiegészítő vagy épp páncél szedhető fel, így menet közben lehet variálni a harcmodorunkon is. Ami mindenképpen üdítő, hogy vannak összetettebb küldetések is. Ilyen, amikor Irakban egy egész régiót kell terepjáróval bejárnunk, és az ott található helyőrségeket, rakétaindító állásokat vagy fontos tiszteket likvidálnunk. Ennél is ötletesebb, amikor egy földalatti bázison zombikat hallucinálunk, amivel ügyesen becsempészték a zombis játékmódot is a kampányba ízelítőnek. Üröm az örömben, hogy bár vannak ezek a remekül kitalált küldetések, vannak hiányosságok is. A főhadiszállásból érzésem szerint sokkal többet kihozhattak volna, illetve a terepjáró irányítása is elég fapados, kissé suta érzést keltett. De mindezekkel együtt a Call of Duty kampánya régen nem volt már ennyire összeszedett és szórakoztató.

Akármennyire is remekül sikerült, biztos vagyok benne, hogy a többséget továbbra is a kompetitív multiplayer mód fogja vonzani, ahogy ez már megszokott. A megjelenéskor összesen tizenhat pálya került a játékba, amelyek közül négyet kettő a kettő elleni küzdelmekre is használhatunk. Játékmódokból nagy újdonságokra nem érdemes számítani: TDM, search & destroy, free-for-all, hardpoint, csak a szokásos lehetőségek. Újdonságnak egyedül a kill order módot lehet említeni, amely tulajdonképpen egyfajta escort játékmód – mindkét csapatnak meg kell védenie a saját célszemélyét a másik csapattól. Majd’ mindegyik játékmódnak van hardcore változata is, ahol nincs térkép és HUD, illetve mindenki maximum egy-két bekapott találattól meghal. Nekem évek óta ez a kedvencem, sokkal pörgősebb és feszültebb meccseket lehet így játszani.

A pályák nagy része egyébként most is a kampány bizonyos helyszíneit dolgozza át, így az ottani főhadiszálláson vagy épp Szaddám Huszein egyik palotájában is halomra lőhetjük egymást. A fejlődésért és a tartalmak feloldásáért most is a presztízsrendszer felel, vannak napi kihívások, minden fegyvert külön lehet fejleszteni (vagyis új kiegészítőket feloldani hozzájuk), vannak operátorok, ami igazából csak skineket jelent, illetve scorestreakek is. Aki kellően kitartó, seregnyi különleges skint oldhat fel a fegyvereihez, matricákkal, fityegőkkel teheti őket egyedibbé.

A végére hagytam az omnimovementet, mint nagy újdonságot. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy sprinteléskor bármely irányba lehet becsúszni, vetődni, ugrani. Azért hagytam a végére, mert bár ezt harangozták be, mint nagy feature-t, valójában semmi extra, illetve a játékosok többsége tapasztalataim szerint továbbra is többre tartja gunfight közben az ugrik-fekszik-guggol-ugrik mozgáskultúrát...

És végül ejtsünk szót a Zombies módról is, ha már egyszer újra visszatért! Ez kezdettől fogva (vagyis a jó öreg Call of Duty: World at War óta) a Treyarch kedvenc játszótere és játékmódja. A lényeg keveset változott az eredeti koncepció óta, úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Black Ops 6 picit visszatér a gyökerekhez. A játékosoknak most is egyedül vagy barátaik (más játékosok) oldalán zombiseregek hullámait kell megfékeznie a lehető legtovább, legtöbb körön keresztül. Minél tovább húzzák, annál több fegyvert oldhatnak fel, nyithatják meg a pályák újabb területeit. Jelenleg két pálya érhető el – Terminus és Liberty Falls –, amelyek saját „wonderweaponnel” rendelkeznek. Ez a Beamsmasher és a Thrustodyne Model 23. A csaták során a pályán felszedett cuccokból lehet fejleszteni a fegyvereket, és bizony erre nagy szükség is van, ugyanis a zombis mód hajlamos olykor kissé elfajulni, és a könnyed lövöldözésből vérgőzös hentelésbe átmenni. Érdemes megemlíteni az Infected játékmódot is, ahol az egyik játékos zombiként kezd, és nem is lehet más célja, mint a többieket is zombifikálni.

A Call of Duty: Black Ops 6 véleményem szerint hosszú évek óta a legösszeszedettebb, legjobban sikerült epizódja a szériának. Talán utoljára az új Modern Warfare első része volt hasonlóan üdítő. Persze nem tökéletes ez a rész sem, most is sok kellemetlenséget okoznak a nem tisztességes eszközökkel játszók, de ez már csak CoD... A grafikára panasz nem lehet, abszolút hozza a 2024-ben elvárható színvonalat, ráadásul a gépigény is alapvetően barátságos. Sajnos a shader preload továbbra is bosszantó előjátéka a programnak, amit kénytelenek vagyunk kivárni, hiába tart akár sok-sok percen keresztül. De ha egyszer túl vagyunk rajta, akkor már nem lesz vele gond – általában.

Évek óta szokás lehúzni a Call of Duty-szériát, mert tény, hogy egyre ritkábban képes megrázni magát és megújulni. Most viszont egyértelműen azt az évet írjuk, amikor sikerült neki. Az egyszemélyes kampány és a zombis mód is kifejezetten jól sikerült, míg a multiplayer mód hozza a megszokott erényeit és hülyeségeit egyaránt. A széria kedvelőinek ezt most tiszta szívvel tudom ajánlani, ahogy azoknak is, akik csak egy jó single player vagy egy hasonlóan jó kooperatív FPS-t keresnek. Ráadásul a Call of Duty: Black Ops 6 az Xbox Game Passban is az első naptól kezdve elérhető, vagyis elég lehet arra előfizetni, és már mehet is a lövöldözés!