Régen úgy tűnt, hogy az öreg királyokat nem lehet letaszítani a trónjukról, mint például a Civilizationt. De aztán kiderült, hogy a Cities: Skylines sokkal jobb, mint a Sim City, és a Planet Coaster is maga mögé utasította a Rollercoaster Tycoont. Egyszerűen sokkal jobb volt benne minden: az irányítás, a grafika, a hangulat... És ami a legfontosabb: a kreativitás kiszolgálása. Bármit megépíthettünk tégláról téglára. Aztán persze kiderült, hogy ennek ára van, és a grafikus motor ilyen részletességet nem bír el nagy parkokban. Később megjelent a Planet Zoo, ami érthető okokból másra fókuszált, de pont a díszítés és a kreativitás itt is megvolt. Sőt itt már kijavították a motort, és sokkal jobban bírta a részletgazdagságot nagyobb parkokban is. És amikor nem jött patchben a Planet Coasterhez ez a javítás, akkor már lehetett sejteni, hogy lesz második rész. Ha másért nem, már ezért is megérte várni a Planet Coaster 2-t.
Az új rész megörökölte az állatkertes epizód minden jó tulajdonságát. Például a franchise játékmódot, amely valahol a kampány és a homokozó között helyezkedik el, és azon túl, hogy jó móka, rengeteg időnket beleölhetjük. És hát a legfontosabb persze, hogy a motor sokkal jobban bírja a nagy és részletes parkokat. A screenshotokat nézve ez nem feltétlenül érzékelhető, de a grafika is szebb lett, amit csak játszva vehetünk igazán észre. Kicsi, de annál látványosabb feature segít ennek az átélésében: most már nemcsak egy járókelő szemszögébe nézhetünk bele (aki kicsit kaotikusan mozog), hanem sima FPS-módban is mászkálhatunk a parkunkban – oda, ahova mi akarunk –, és még a medencékbe is beugorhatunk.
Oh, igen, a medencék... Hát hivatalosan ez a nagy újdonság, hogy mostantól nemcsak száraz hullámvasútakkal rakhatjuk tele a vidámparkunkat, hanem aquaparkként medencékkel és vízicsúszdákkal is. Ez egy nagyon jó bővítése a játéknak, bár ha csak ez volna, akkor nem érné meg külön játékként kiadni. Vízi hullámvasutak az előző részben is voltak, de azon ruhában ültek a látogatók – legfeljebb vizesek lettek. Most viszont teljesen vízividámparkos lett: öltözőkabinokkal, napozószékekkel, szárítószobával és fürdőruhás vendégekkel. Na meg persze a csúszdákkal, amelyekben víz csordogál, hogy jobban csússzunk. A való életben párral már meggyűlt a bajom, így aztán a játék kicsit terápiás is számomra.
De persze vannak más vízzel kapcsolatos dolgok is: hullámkeltők meg sodrásirányítók. Aki járt már élményfürdőben, az tudja, hogy ezek a legnépszerűbb medencék. És ezekkel – de persze nélkülük is – értelmet nyer, hogy nemcsak téglalap alakú medencéket építhetünk, hanem akár patak formájút is, amit körberakhatunk narratívával. Hiszen az egész játék lelke az alkotás: hogy saját tematikát találjunk ki. És erre szükségünk is lesz – jöjjön akkor a feketeleves –, mert az alapjátékba csak két téma fért bele: ókori görögök és vikingek. Ezek is csak azért, mert a hajóik – kis jóindulattal – hasonlítanak egymásra. De nincsenek kalózok, űrhajó, vadnyugat... Semmi más. Ez elég vérszegény egy alapjátékhoz képest. És ami a legszomorúbb, hogy előrevetíti a jövőt, ahol rengeteg túlárazott DLC tűnik fel lelki szemeink előtt. Érezték ezt a készítők is, és gyorsan meg is erősítettek minket azzal, hogy egy nappal (!!!) a megjelenés után, kaptunk egy elég drága DLC-t, amelyben pár olyan eszköz van csak, ami az előző rész alapjátékában is benne volt.
Értem én, hogy ez ma a világ, és még ezzel is sokkal jobban jártunk volna, mintha havidíjas lenne. Csak mindig elkeserít, amikor egy nagyon jó játék, mesterségesen leszűkített tartalommal jelenik meg – persze AAA-s áron –, hogy aztán sorba jöjjenek ki hozzá DLC formában a tartalmak. Na de ne keseregjünk ezen tovább, hiszen a Planet Coaster 2 az alkotásról szól, és ezért bármit összehozhatunk aprólékos, kreatív munkával: görögökből kalózokat, vikingekből cowboyokat. Én most épp egy II. világháborús témán dolgozom. És akkor tudjuk le a negatívumokat: kiszervezték a workshopot a Steam alól egy saját frontieros műhelybe. Ez önmagában nem lenne zavaró, de a saját workshopnak sokkal több a korlátja, mint a steamesé: például nem tölthetünk le akárhány modot.
Azt azonban a Planet Coaster 2 készítői elég jól eltalálták, hogy miben kell fejlődniük és ez – az első részhez képest is – a nagyobb alkotói szabadság. Nem csak a grafikai motort húzták fel annyira, hogy nyugodtan dolgozhatunk sok kis alkatrésszel, de még több dolgot állíthatunk a tárgyakon. Ebben a leghasznosabb számomra az objektumok átméretezhetősége. Sajnos nem mindent és nem akármekkorára, de így is jelentősen megnövelte a lehetőségeket. A másik nagy újítás, hogy most már nem csakkörbe rakhatjuk a ride-okat díszítőelemekkel, de rájuk is pakolhatunk: azaz a mozgó alkatrészeket is telepakolhatjuk, és ezzel egészen új témákat hozhatunk létre. Például ha egy hullámvasút kocsija eredetileg egy repülő, abból készíthetünk cápát. És mivel vannak mozgató alapalkatrészek, ezért megoldható, hogy ez a cápakocsi csapkodjon az uszonyával. Ezek a dolgok megsokszorozzák a lehetőségeket, és kárpótolnak a szűkített téma hiányért.
Akit picit is érdekel a vidámparkozás és lekötötte az előző rész, annak sajnos kötelező a Planet Coaster 2, mert technikában és eszközökben jobb az első résznél – de azért van egy picit keserű szájízem, amikor ajánlanom kell, mert a játék teljes árú, miközben tudom, hogy a tartalmat utólag kapjuk majd meg pénzért. De ettől még a játék közben elfelejtjük ezt az egészet, és csak belevetjük magunkat a tervezés és építés örömeibe. Megálmodjuk vidámparkunk – vagy akár az egész franchise-unk – témarészeit, és a youtuberekkel versenyezve (esetleg tőlük ötleteket lopva) tesszük minél teljesebbé, látványosabbá és érdekesebbé. Ezt a hangulatot mindenképp megkapjuk, akár pár száz órán keresztül is. És aztán belepattanunk egy-egy nagyon jól sikerült hullámvasútba, és a széken hátradőlve élvezzük. Vagy ahogy az én esetemben a zárt vízicsúszdáknál: kicsit szorongunk.
