Bár az 1999-es Baljós árnyak megítélése elég széles skálán mozog, nekem mégis ez a film áll a teljes Csillagok háborúja sagából a szívemhez legközelebb. Ez volt az első, amit gyerekként moziban láttam, tisztán emlékszem a hatalmas felhajtásra, ami a filmet körülvette, pedig az még az internet előtti időkben volt. Gyűjtögettük a matricákat a matricás albumba, és ezerrel nyomtuk a Star Wars: Episode I: Racert (amiből jöhetne ám egy remake!). Természetesen voltak más játékok is, mint például PC-re a The Phantom Menace, vagy konzolra a Jedi Power Battles. Mindkettő fogadtatása elég vegyes volt, ám az Aspyrnál úgy gondolták, megéri elkészíteni utóbbinak (egészen pontosan a Dreamcast-verziónak) a felújított változatát, és kiadni minden modern platformra.
A Jedi Power Battles egy klasszikus beat ’em up/platformer mixtúra – különösebb agymunkát nem igényel, mindenre lőni, ütni, csapni kell, ami mozog. Emellett ugrálni kell peremről peremre, és mondanom sem kell, ez néha igencsak idegőrlő tud lenni. A műfaj szabályainak megfelelően felvehetünk különböző power-upokat, amelyekkel (a kánontól némileg idegen módon) például hosszabb fénykardot vagy, ha mondjuk harci droidot választottunk karakternek, akkor célkövető lőszereket kaphatunk. Apropó, karakterek. Bár az eredetiben is több közül választhattunk, a különlegeseket (Darth Maul, Amidala királynő vagy a már fent említett droid) a játék során aktiválhattuk – ezzel szemben most minden a kezdetektől fogva rendelkezésre áll.
A játékban 10 pálya van, amelyek végigkövetik a filmet, így harcolunk majd a Naboon és a Coruscanton is. Minden szint végén van egy bossfight, a legutolsó természetesen a híres párbaj lesz Darth Maul ellen. Emellett van négy elmebeteg játékmód, amelyek megérik, hogy külön bemutassam őket. Az első a Kaadu-verseny, amely lényegében egy sprint, ahol a kontroller gombjait kell vadul nyomogatni, hogy gyorsabban haladjunk, és legyőzzük a gombokat szintén vadul püfölő társunkat. A másodikban egy droidkával kell lehetőleg minél több ellenséget lelőni megadott időn belül. A harmadik szintén kétfős játék, melyben Jar Jart kell addig bökdösni egy lándzsával, amíg vissza nem fut a cellájába. A negyedikben 100 ellenséget kell legyőzni, természetesen egyre nehezebbeket. Van még párbajozásra is lehetőség, tréningre is, illetve az egész játékot végig tudjuk játszani társunkkal egy gép előtt ülve, mint a régi szép időkben.
Az irányítást lehet billentyűzettel vagy kontrollerrel tolni, értelemszerűen az utóbbit javaslom. Sokféle kombó áll rendelkezésünkre, használhatjuk az erőt vagy a pályán felvett tárgyakat, például gránátokat. Én leginkább fénykardos karakterrel játszottam, a droiddal meg Panaka kapitánnyal való lövöldözgetés annyira nem volt fun, ellenben mindenféle jedi-kombókkal aprítani az ellent annál inkább.
A grafikára sok szót nem érdemes pazarolni, nyilván az egész játék kapott egy felskálázást, de sok minden nem változott, a hanghatások pedig kimerülnek püttyögésekben és nyögésekben – a hangulatot úgyis a zene adja meg.
Nos, ennyi lenne tehát a Star Wars Episode I: Jedi Power Battles felújított változata. Ahogy a cikkből és a képekből is szerintem átjön, nem feltétlenül ez a legkomolyabb SW-játék, amit valaha kiadtak, ellenben néhány órát jól el lehet vele szórakozni, főleg, ha társat is találunk a játékhoz. Gépigénye mai szemmel nincs, és ha elkapunk egy jó leárazást, néhány euróért mindenképp érdemes beszerezni azoknak, akik valamilyen oknál fogva nosztalgikusan kötődnek az első részhez.
