Húgommal gyerekkorunk meghatározó játékainak számítottak a Harry Potter-filmek adaptációi. Mai szemmel visszatekintve többnyire középkategóriás TPS platformjátékok voltak, amelyek nem sok újat mutattak fel a korszak klasszikusaihoz képest, azonban pont olyan mértékben idézték meg a könyvek és filmek hangulatát (és persze olyan emlékek kapcsolódnak hozzájuk), amelyek miatt a mai napig szívesen térünk vissza hozzájuk nosztalgiázni (még ha a digital rot miatt évről évre egyre nehezebb életre kelteni őket modern operációs rendszereken). Hasonló nosztalgikus szálak fűzhetik ezekhez a játékokhoz az indie játékfejlesztés fenegyerekeinek számító Szymanski-fivéreket is (ha a többiekét nem is, David nevét a boomer shooter-rajongók jól ismerhetik a műfaj egyik klasszikusa, a DUSK fejlesztőjeként), akik legújabb, közös alkotásukkal ezeknek az adaptációknak készítettek emléket – és paródiát.
Secret Agent Wizard Boy and the International Crime Syndicate című, nemrég korai hozzáférésbe lépett alkotásuk ugyanis azt a kérdést teszi fel: „mi lett volna, ha Harry Pottert, mármint szerzői jogoktól mentes Wizard Boyt a mágikus varázslóiskolába való felvételét követően beszervezi az MI6, hogy kiderítse számukra, az iskolát vezető gonosz Grumblemort professzor véletlenül nem-e a S.P.I.D.E.R. nevű nemzetközi bűnszövetkezet feje?” Wizard Boynak így az inkognitója fenntartása (és a békés iskola számtalan veszélyének túlélése) mellett kémkednie kell, titkos szobákat megnyitnia és bizonyítékokat gyűjtenie a professzor bűnössége felől, amiben hol varázspálcája és egyre növekvő mágikus képességei lesznek segítségére, hol az iskolában elszórt számtalan taposóakna, rakétavető, kézigránát és egyéb finomság.
A korai hozzáférésben kiadott Secret Agent Wizard Boy and the International Crime Syndicate egyrészt Harry Potter, másrészt kora 2000-es évekbeli videojátékos nosztalgia, harmadrészt Goat Simulator. Az iskola egy hatalmas homokozó, amelyben számtalan módon halhatunk szörnyű halált (általában egyetlen ütéstől), hogy minden ilyen alkalommal elveszítsünk egy-egy napot a rendelkezésünkre álló hétből küldetésünk végrehajtására – bár az időlimit jelenleg elég megengedő. Ha bukjuk is a dolgot, az MI6 elintézi, hogy kapjunk egy újabb hetet, és ilyenkor csak a tárgyak, illetve a karakterek rendeződnek vissza az eredeti állapotba, a már tanult varázslatok birtokunkban maradnak.
A játékbeli tartalom jelenleg durván 2 órára elegendő, és mindössze addig juthatunk a „történetben”, amíg meg nem nyitjuk az alagsor mélyén elhelyezett rejtélyes ajtót. A nyílt játéktérnek hála természetesen rengeteg lehetséges módon próbálhatjuk meg kitölteni ezt az időt, Szymanskiék játékdesignbeli tudását pedig jól mutatja, hogy a konkrét célok teljesítéséhez számtalan út vezet.
A játék egyszerre szól az elmeroggyantó próbálkozásokról, az instabil fizikai motor megtöréséről, valamint a titkos útvonalak, legjobb és leghatékonyabb módszerek felfedezéséről – amelyek érdekében persze meg kell próbálnunk néha különböző módokon felrobbantani diáktársainkat, aknamezővé változtatni a folyosókat, felfedeznünk az összes ön- és közveszélyes bűbáj megfőzésének módját, vagy épp beleteleportálni magunkat az iskola egyik titkos, lézeres védelmi mezőjébe, ahogy az egy ilyen kedves, varázslós történetben megszokott.
Míg a helyszínekből, a logikai/ügyességi feladványokból és karakteranimációkból sugárzik a tömény nosztalgia, a játékból egyelőre hiányoltam a régi Harry Potter címek olyan „érdekesebb” elemeinek felbukkanását, mint az idegesítő gnómok (elvégre az egyszerre valutaként és néha manaként szolgáló, mindenízű drazsét helyettesítő mindenízű fánkok már jelen vannak a játékban), a feneketlen szakadékok felett csigalassúsággal lebegő platformok, valamint az iskola környékét átszelő vulkanikus folyók (bár ez utóbbi lehet, csak a PS1-es változatban szerepelt, ami valljuk be, különösen furcsa volt). Amiből azonban már most sincs hiány, az a hangulat és a szórakoztatás.
A prioritásokról sokat elmond, hogy már a jelen változatban elérhető a kooperatív multiplayer, amelynek révén a játékosok akár negyedmagukkal állhatnak neki a varázsvilág (és egymás) pusztításának, majd fedezhetik fel a közeljövőben érkező bővítések tartalmát, amelyek új területekkel, varázslatokkal és persze nagykaliberű fegyverekkel szerelik majd fel az ifjú varázslókat.
Kíváncsian várom, mi mindennel rukkolnak még elő a srácok, a játék addig is korai hozzáférésben alig 10 euróért behúzható Steamen, ha pedig fenti soraim nem győztek meg titeket eléggé, a fejlesztők jóvoltából még mindig elérhető az ingyenes demo is.
