Azon tűnődöm, hány Microsoft-exkluzív játék jött már „át” PlaysStationre, de most így hirtelen csak a Sea of Thieves ugrik be egyedül, már ha AAA-s címekről beszélünk – és most már itt a Forza Horizon 5 is. Nem kicsit meglepő dolog ez, nekem van egy olyan olvasata a dolognak, hogy a Microsoft elengedte a versenyzést konzolfronton, és inkább a játékokra fókuszál – amiből mi, játékosok igazából valahol csak jól jöhetünk ki: ideális esetben platformtól függetlenül szerezhetnénk be a sikeres és jó játékokat.
Persze jelen állás szerint az amerikaiak nyitottak eddig jobban, a japánok MLB The Show sorozata inkább szól annak, hogy arrafelé a baseball nemzeti sport, ergo jobb biznisz feladni a platformexkluzivitást – hogy viszonozza-e a japán csapat ezt a „gesztust”, az egyelőre a jövő titka. Na de lássuk, hogy sikerült a portspecialisa Panic Button munkája!
Jó érzés volt visszatérni Mexikóba, a Hot Wheels műanyag pályáira és persze rallyzni – és a játék teszi ezt itt is remek minőségben. Persze a legnagyobb kérdés az, hogy is fut – nos, két választási lehetőségünk van (legalábbis PS5 Amatőrön – Pro verziós gép híján nem tudtam tesztelni): vagy 30 fps-sel „száguldozhatunk” valamivel szebb grafika mellett, vagy 60 fps mellett kapunk kicsit rosszabb képminőséget.
Mivel embargó előtt írom a cikket, ezért a Digital Foundry elemzését se tudtam még megnézni, ezért csak a szememre és a benyomásaimra hagyatkozhatok: a 30-as beállítás szerintem nem éri meg. Van valami talán a frame timinggal, ami miatt mikroszaggatásos benyomást kelt, noha kimérni persze eszköz híján ezt nem tudom – aztán lehet, hogy a DF majd rámcáfol. 60-as beállítással ez szerencsére nincs jelen és a grafikai beállítások területén sem igazán látom, hogy látványos kompromisszum lenne a sebesség javára…
Megelőzendő a glorious PC gaming master race stílusú megjegyzéseket: igen, PC-n szanaszéjjel lehet gyalázni ezt a sebességet és grafikai beállítást, de ez most nem az a műfaj, nem az a vita. Meg amúgy is: virágozzék minden virág! ;)
Ami még szót érdemel, az természetesen az irányítás: a DualSense ravaszainak adaptív képességének kihasználására nagyon kíváncsi voltam. Nagy megelégedésemre a Panic Button szépen implementálta a funkciót, remekül érezni a féknél, hol a tapadáshatár, és érezhetően progresszíven keményedik fel lenyomáskor. Természetesen a kormánytámogatás is adott, de ezt a fajta arcade stílust szerintem kényelmesebb banánnal tolni.
Amit majd’ három és fél éve írtam, azt most is tartom, ebből a szempontból nem változtatott a véleményemen a PlayStation 5-ös verzió. Annak meg határozottan örülök, hogy a mexikói autós őrület a PC-Xbox keretek közül kiszabadult – vajon a másik japán masinára, a Switch 2-re is eljön?
