A Starless Abyss a rémálmoktól és lovecrafti szörnyetegektől álmatlanul forgolódó emberiség jövőjében játszódik. Felelőtlenül kezdtük meghódítani az űrt, mit sem sejtve, hogy mit takar a feneketlen sötétség. A tudománnyal és mágiával, valamint egzisztenciális horrorral átitatott égbolton űrhajók cirkálnak, és torpedókkal próbálják távol tartani a Földtől az oda özönlő rémeket. Mi a harcból kártyákkal és pakliépítéssel vehetjük ki a részünket, amelyekkel irányítjuk és mozgatjuk hajóinkat. Leginkább a Slay the Spire, mint klasszikus roguelike pakliépítő és az Into the Breach körökre osztott stratégiai részére hajaz, utóbbit biztosra merem tippelni, hogy inspiráció volt.
A Konafa Games játéka lovecrafti tematikája ellenére vizuálisan eltávolodik a klasszikus horrortól, és sokkal inkább az író világának színes és élettől túltöltött novelláiból vesz ihletet. Mikor legelőször néztem rá a játék képeire, rögtön a „Szín az űrből” iromány jutott az eszembe, a sötét és ijesztő semmi helyett itt a túlbuzgó színek, formák és entitások terítik be a képernyőt. Nem horrorjátékról beszélünk, ezt ne várja senki, de a Starless Abyss számomra audiovizuálisan egy kimagasló élményt nyújtott. Az egész monitor vibrál a különböző színektől és megmagyarázhatatlan formáktól, amelyek lehetnek csillagok, szörnyetegek vagy a hajónk műszerfala. A vizuális túltöltődés miatt nehéz megmondani, csak az jön át, hogy ez a színárnyalat nem természetes és az életünkre tör. A zene pedig tökéletesen passzol a neonfényű hajónk arcade-os hangulatához és az LSD -tripszerű küldetésünkhöz.
Küldetésünk pedig megmenteni a világot. A rengeteg különböző kártyás roguelike után megszokott módon ezt az űrben állomások között utazva ott az ellenfelek és bossok legyőzésével tehetjük meg. Minden állomás csatatér vagy egy szerencsejáték-mező, esetleg bolt, amelyben elkölthetjük felhalmozott kreditjeinket. A boltok eredetileg külön voltak szedve műhelyekre, ahol a hajókat lehetett kozmetikázni vagy kártyákat lehetett vásárolni, de a legutóbbi patchben ezeket összefűzték. Ezt azért emelem ki, mert eredetileg ez engem is bosszantott, mert úgy éreztem nem tudok minden szükséges fejlesztést beszerezni, amit szeretnék, mivel annyira szét vannak dobálva az állomások, nem marad mindenre idő. A megjelenés után a fejlesztők is gondnak láthatták a rendszert, mert szerencsére javították, ami különösen felemelő, hogy tovább támogatják a játékukat. A szerencsejáték mezőkön pedig egy apró sztorileírás után választható ki cselekvésünk, az esélyeket pedig a játék százalékos eséllyel szemlélteti. De az elszabadult kaotikus erők nem csak az eldrich lényeknek kedvezhetnek, dobókockák felhasználásával lehet manipulálni az esélyeket a jobb eredmény reményében. Ezen kívül rituálékkal is befolyásolhatjuk a csatateret, amik egyszeri, de annál erősebb és veszélyesebb varázslatok.
Végül pedig a játék húsa a harc. A pozícionálás fontos szerepet játszik az ütközetekben, mivel bizonyos lapoknak lőtávja van, valamint blokkolhatják őket akadályok. Az első választható parancsnok különlegessége, hogy három hajót navigál, így azok között oszlanak meg a kijátszható kártyák és a nyersanyagok is. Figyelni kell, hogy a lövegek túlhevülnek, és újabb tüzelés előtt hagyni kell őket pihenni, és hogy pajzsaink is csak ideiglenes védelmet nyújtanak.
Összességében a csaták célja, hogy a lehetőségeket kihasználva a lehető legjobban osszuk el a minket ért károkat, így próbálva minimalizálni őket. De ha a második parancsnokot választjuk, az sokkal tradicionálisabb élményt nyújt, csupán egy hajóra kell vele figyelni, fő a változatosság.
A Starless Abyss számomra kifejezetten nehéz játék volt, a csillagok között utazva szomorúan néztem végig hajóimat a végeztükbe repülni, ahogy mezőről mezőre kezdtek leamortizálódni. De ettől (is) roguelike, a játékok között újabb lapokat oldhatunk ki, amikkel bővítjük a következő bevetés fegyverarzenálját.
Az alap játékmenet sikeresen lekötött jó pár órára, míg kitapasztaltam a különböző taktikákat és lapokat, ellenfeleket és bossokat. Az egyetlen említésre méltó „probléma” a balance: néha sikerült összeraknom legyőzhetetlen kombókat, míg néha a szerencse forgása miatt esélyem sem volt a repülő szemgolyók és űrszivacsok ellen. Néhány lap és taktika egyértelműen erősebbnek hat, mint a többi, de ez is még folyamatos csiszolás alatt van a fejlesztők részéről.
Mindenesetre egyéni grafikája és hangulata miatt nagyon élveztem a Starless Abyssel töltött időt, és még tervezek elveszni a sötét űrben újabb kioldható parancsnokok és ereklyék után kutatva.
