Amikor ismertté váltak a Switch 2 technikai paraméterei, sokan egyből megkeresték a teljesítményben hozzá legközelebb álló asztali konzolt, és leginkább a PlayStation 4 neve merült fel. Anno a Cyberpunk 2077 tragédiáját pont a PS4 jelentette leginkább: gregmerch barátomnak is kijutott anno a problémákból gazdagon (míg nálam PC-n soha nem volt különösebb problémám). Aztán megjelentek a kis kéziPC-k a Steam Deck, az ASUS ROG Ally és társaik képében, így azért adott volt már a lehetőség, hogy a konnektortól távol is kalandozhassunk Night Cityben. És most itt a Switch 2, ahol ráadásul nyitócímként debütált – lássuk, hogy fut a legújabb platformon!
Ha valaki dobozos kiadás formájában szerzi be a művet, kellemes meglepetésként szolgál, hogy az új típusú kártyára teljes egészében ráfért a játék, nem kell töltögetni – és emellett még a dobozban pár matrica és képeslap is lapul. Másik kellemes meglepetés: a játék igyekszik kihasználni a platform sajátosságait, azaz működik a giroszkópos célzás (ehhez a tréninget ilyen üzemmódban teljesíteni kell, hogy a gesztusokat begyakoroljuk), illetve a cuccainkat az érintőképernyőn ujjacskáinkkal is pakolászhatjuk.
Természetesen a Joy-Con 2 nagy kunsztja, az egér mód sem maradt ki – bár nem lett volna rossz, ha nem kézzel kellene kapcsolgatni, hanem magától érzékeli, hogy élére állítva tettem le az eszközt... És amitől még pluszban leesett az állam: billentyűzettel-egérrel is tökéletesen irányítható a játék itt is! Le a kalappal a lengyelek előtt, tényleg körültekintően végezték a portolás ezen részét (is).
Ami pedig magát a játékot illeti... Nos, csodák nincsenek, egy PlayStation 5-höz képest jelentősen visszábbvett látvány fogad minket, de a hangulaton, stíluson szerencsére nem esik csorba. Ahogy fentebb már említettem, a Switch 2 teljesítményét a PS4-hez taksálják, azon anno viszont irgalmatlan pocsékul futott a cucc – itt mi lehet a titok? Nos, csupán tippelni tudok: mivel a RED Engine 4 erősen épít a folyamatos adatbeolvasásra a háttértárról, ezért a HDD-vel rendelkező PS4 egész egyszerűen ezt nem bírta (az SSD meg nem jelentett különösebben sokat, mert a fizikailag SATA csatoló az USB 2.0 adatátviteli sebességénél többet nem nagyon tudott (ha jól rémlik) – nem csoda, ha beletört a fejlesztők bicskája. Itt viszont egész kellemes a háttértár sebessége és elérési ideje, RAM is akad, és mivel NVIDIA mind a CPU, mind a GPU, ezért a DLSS is rendelkezésre áll, az eredmény pedig magáért beszél: kézben tartva szavam nem volt a látványra – monitoron azért már jól állt neki némi távolság.
Érdekes, hogy kétféle grafikai beállítás közül választhatunk mind handheld, mind dokkolt módban, egymástól függetlenül: a Quality mód picit jobb felbontást és 30 fps-t jelent, míg a Performance mód a kicsit pixelesebb rajzolatért cserébe akár 40 fps-t is kicsihol a Switch 2-ből. Ez a 40 fps messze nem olyan stabil, mint a 30 a minőségi üzemmódban (és önmagában sem tűnik olyan sokkal többnek), de a Switch 2 képernyőjén értelmet nyer: az ugyanis 120 Hz-es és támogatja a dinamikus frissítést. A 30 szerencsére tényleg roppant stabilan megvan, talán a Kutyaverem az, ahol intenzívebb történések (például a lezuhant gép közüli harc) közben ereszkedik meg egy kicsit, de érzésre szerintem teljesen tolerálható szinten van így is.
A játék árával kapcsolatban kicsit felemás érzésem van. Tudom, ritkán hozakodom elő ezzel, de itt úgy érzem, érdemes egy kicsit beszélni róla. Maga a Cyberpunk 2077 egy lassan 5 éves játék, és más platformokon ugyanez az Ultimate Edition lényegesen olcsóbban érhető el. Persze a Switch 2 egy teljesen új platform, és érzésem szerint a Mario Kart World mellett az egyik komoly system seller játékról beszélünk, meg hát ott a Nintendo-adó is, de akkor is meredeknek tűnik. Nem mintha nem érné meg ezt az árat is, főleg annak, akinek elsődleges platformja lett az új japán gép. Csak hát a szomszédokra pillantva...
