Egyszer volt, hol nem volt... Na de hol is kezdjem? Talán ott, hogy volt három éve egy remek PSVR-cím, amelyről én is lelkendeztem. A Wanderert a szegényember Half-Life Alyxének tituláltam, és a mai napig szép emlék a játék. Nem csoda, hogy amikor egy évvel később felmerült, hogy kiadnak belőle PSVR2-re egy felújított változatot, akkor elégedetten csettintettem. Pláne, amikor kiderült, hogy nem egy megúszós remaster, hanem egy teljesen újraálmodott remake jön.
Aztán elkezdődött a megjelenési kálvária, sokáig nem is volt időpont sem, de végül ha jól emlékszem, tavaly nyár végére lett betervezve először, ami csúszott őszre, hogy aztán meg nem nevezett időpontra halasszák. Mindez már önmagában nem hangzik jól, de úgy voltam vele, hogy kislétszámú brigád, dolgozzanak csak szegények és legyen pöpec a minőség. Végül idén áprilisban jött ki a játék, gyakorlatilag meglepetésszerűen, egyik napról a másikra ott volt a PS Store-ban, mindenféle hírverés nélkül.
Neki is ugrottam a végigjátszásnak, és az első benyomások nagyon jók is voltak. Látványban tényleg zongorázni lehetett a különbséget, valóban nagyon szépre gyúrta a Wanderer: The Fragments of Fate-et a maroknyi csapat (a teljes krónikához jegyezzük meg, hogy eredetileg két team készítette az előzményt, de mostanára a Oddᗺoy és az M-Theory egyesült Mighty Eyes néven). Az ígéretek azonban nem csupán ráncfelvarrásról szóltak, hanem új tartalmakról is.
S valóban: lettek új helyszínek, a meglévők bővültek, no és a környezet is sokkal részletesebb lett, néha például olyan módon, hogy ami korábban csak 2D-s volt, az mostanra 3D kidolgozást kapott. Egészen olyan érzésem volt, mintha a készítők mindig is ezt a mostani verziót szerették volna megalkotni, csak korábban technológiailag le voltak korlátozva. A gameplayt most nem taglalnám, ahogy a sztorit sem, mert gyakorlatilag ezen a téren maradt minden a régi nagy vonalakban, a korábbi cikket érdemes elolvasni eme tekintetben.
Amiről viszont érdemes beszélni, hogy új elemként megjelentek az akciószegmensek... De minek. Egyrészt totálisan semmit nem adnak az élményhez, pláne abban a formában, amiben bekerültek. Az MI tökéletesen ostoba, a legapróbb akadályokban leakad, és még néha akkor sem támad, ha lenne rá oka. Sajnos sem a közelharc, sem a távoli nem élvezetes – őszintén szólva jobb lett volna kihagyni. A problémák azonban nem állnak meg ennyiben. Már az előzményt is azzal zártam, hogy akad jó pár bug, de akkor azért végül minden jól alakult, nem lett nagyobb elakadás.
Nem így most. Sajnos nagyjából a játék felénél sikerült egy olyan blocker hibát találni, amely miatt nem tudtam továbbjutni. Egy kulcsfontosságú tárgy nem volt a helyén. Korábban is tűntek el tárgyak, de a korábbi állások visszatöltéskor ez mindig megoldódott. Nem úgy ennél a pontnál – sajnos semmi nem segített. Újrakezdésről szó sem lehetett, ugyanis nagyon nyögvenyelős volt a végigjátszás már odáig is. Rengeteg fagyás, beragadás és mindenféle (normál esetben mókásnak aposztrofálnám) vizuális bug keserítette meg az életem, amiben nem szerettem volna újra részesülni.
Mindezen jelenségekkel nem voltam egyedül, a játékosok többsége hasonló dolgokról számolt be, de akadtak soha meg nem érkező trófeák, csúszkáló szereplők és egyéb nyalánkságok. A készítők fogadkoztak, hogy kijavítják a dolgot, ám az első hotfix nem hozott jelentős javulást. Amikor összeállt egy roadmap, hogy miként is lesz minden kijavítva, felturbózva, Dinóval közösen úgy döntöttünk, hogy adunk egy esélyt, elvégre remek az alapanyag, nem hiányzik egy lehúzós kritika. Aztán sajnos a Patch 1 csak nem akart megérkezni, más tennivaló is akadt, így végül június közepén térhettem vissza a Wanderer: The Fragments of Fate-hez.
A kitartó lelkesedés azonban hamar szertefoszlott. Már az első belépésnél az fogadott, hogy a játékbeli bal karomat nem tudtam mozgatni, ami kulcsfontosságú például a teleportáláshoz. Többszöri újraindítás után ez rendbejött, de csak azt tudtam konstatálni, hogy sok apróság javult, megkaptam pár beragadt trófeát, viszont a kulcsfontosságú tárgy továbbra sincs sehol. A próbálkozás közben meg azt észleltem, hogy hiába van kilométer hosszú javításlista, maradt még épp elég probléma így is.
Őszintén szólva nem tudom mit gondoljak (de!), egyik szemem sír... és a másik is. Nagyon szerettem volna szeretni a remake-et, és főleg újra átélni a kalandot, de sajnos a jelenlegi formában ez lehetetlen. Ennek mentén ajánlani sem merem senkinek, az pedig csak egy távoli remény, hogy valaha is végérvényesen kikupálódik a játék. Minden tiszteletem a fejlesztőké, de ezt így nem lett volna szabad már kiadni sem – azt hiszem, iskolapéldája annak, hogy lehet valamit elszúrni. Sajnálom... Tényleg...
