A kínai Leenzee Games 2016-ban alakult, és első komolyabb videójátékuk már jó pár éve a soulslike zsánert kedvelők célkeresztjében van. A 505 Games kiadásában most meg is csodálhatjuk a legújabb kínai mesterművet, amely szerény véleményem szerint eddig a legjobb a műfajban. Nézzük, milyen lett a Wuchang: Fallen Feathers!
A Ming-dinasztia utolsó, kaotikus éveiben járunk, ahol Shu földjeit háborúk szaggatják, és egy lidérces betegség árnya alatt fuldoklik minden. Itt bontakozik ki a Wuchang: Fallen Feathers lelki mélységektől terhes, kihívásokkal teli, sötét akció-RPG-je, amely a távol-keleti mitológiát ötvözi brutális harcrendszerrel és egyedülálló pszichológiai kérdésekkel. Amnéziás főhősünk, Wuchang, aki valaha kalóz volt, magára marad saját múltjának homályában és Shu elátkozott világában. Az út során félelmetes szörnyek, titokzatos szekértáborok és a Feathering nevű természetfeletti betegség szegődik mellé, amely fokozatosan formálja a nép lelkét és testét torz szörnyeteggé.
A játék narratívája mélyen belevájja magát a Feathering átkának misztériumába. Nem csupán egy közönséges betegségről van szó, hanem egyfajta démoni, spirituális fertőzésről, amely a birodalom lakóit különleges, groteszk mutációkkal sújtja – testük és elméjük lassan darabokra hullik. Ezzel párhuzamosan nő a magány, a félelem és a bizonytalanság atmoszférája, sötét árnyékot vetve minden felfedezett zugra, elhagyatott falura, elpusztult csatatérre. Az ember és a szörny határa elmosódik, s a játékos kénytelen szembenézni azzal, mennyire árnyalt is valójában a jó és a rossz határa ebben a világban.
A játékmenet pont annyira innovatív, hogy ne lehessen megállapítani, mire is hasonlít pontosan. Kicsit mintha a Nioh franchise, a Black Myth: Wukong és a Stellar Blade keveréke lenne, de rengeteg egyedi ötletet és újítást visz a formulába. Kezdjük azzal, hogy az elején nincs block vagy parry gomb, karakterünkkel a tökéletes dodge-olás elsajátítása az elsődleges feladatunk. A Red Mercury használatával képesek leszünk új harci technikákat kioldani, ám minden fejlesztés komoly áldozattal jár – ez visszatükrözi a történet lényegi motívumát: az önfeláldozás és a személyiség drámáját. Megölt ellenfeleid után képességeket szerezhetsz, fegyverarzenálod folyamatosan gyarapíthatod, és a magad ízlésére szabhatod, kiegészítve azokat különféle varázslatokkal.
Nincs két egyforma játékélmény – minden játékos más-más stratégiát, harcstílust és fejlődési utat választhat. Minden fegyvert külön fejleszthetünk, és mindegyik más taktikát igényel. A játékban a fegyverek repertoárja nem csak hagyományos értelemben bővíthető. Minden eszköz erősíthető, hozzáadható speciális varázslat, ami komoly stratégiai előnyt jelent a csaták során. A kombók, a különféle támadások és védekezések, valamint a varázserők alkalmazása igazi taktikus gondolkodást követel – a siker gyakran azon múlik, milyen stílusban és mikor használunk adott képességet. Újra és újra meg kell újulni, hisz az ellenfelek sem játsszák kétszer ugyanazt a partit.
A Wuchang harcrendszere egyszerre dinamikus és mély, főszerepben a Skyborn Might kombómechanikával, amely lehetővé teszi, hogy különleges támadásokat, varázslatokat fűzzünk egymásba. A harc során kiélezett figyelem, reflexek és taktikai érzékeink lesznek a legnagyobb fegyvereink, különösen akkor, amikor a játék legendásan brutális főellenségeivel szállunk szembe. Ugyanis a játék nehéz... Jóval nehezebb, mint bármelyik soulslike az elmúlt időből... A sokadik halálunk után egy újabb mechanika is felüti a fejét, mégpedig az Inner Demon rendszer. Amikor ez a mérő betelik, karakterünk jóval erősebb lesz, de az elszenvedett sebzés is nagyobb, amit ránk mérnek. Amikor ez a mechanika aktív és meghalunk, legutolsó vereségünk helyén egy démon vár minket Wuchang képében. Természetesen le kell győznünk, vagy az eddig megszerzett fejlesztési pontjainknak búcsút inthetünk.
A játék atmoszférája szenzációs: a díszletek, a világítás, a zene és a hangeffektek együtt gyúrják sötét, baljós köntösbe Shu földjét. Minden helyszín egyedi, elhagyatott kolostorok, sárban ragadt falvak, porlepte csataterek váltják egymást, és mindenhol ott lebeg az ősi átkok súlya. A karakteranimációk és a szörnyek kidolgozottsága kiemelkedő, és a kínai folklór motívumai kifinomultan átszövik a környezetet. Aki szereti a kihívást, a sötét hangulatú történeteket, és nem riad vissza attól, hogy lelkileg is igénybe vegye egy játék, annak egyértelműen érdemes alámerülnie a Wuchang: Fallen Feathers világában. Egyetlen figyelmeztetés: itt már nem te döntöd el, kié lesz a végső szó – lehet, hogy a démonod már régen a helyedben döntött.
Összességében ez a játék számomra a legnagyobb hiányosságot fedte le a soulsborne műfajban. Évek óta vártam már egy olyan próbálkozásra, amely betölti bennem a Nioh 2 után keletkezett űrt és a TeamNinja legutolsó játékai sajnos képtelenek voltak a feladatra. A Wuchang: Fallen Feathers azonban nemhogy visszaadja ezt az élményt, messze felülmúlja azt. A FromSoftware kedvelői is meg fogják találni a számításukat ebben a műben, de a műfajjal ismerkedőknek nem ajánlanám első nekifutásra. A Leenzee Gamesnek köszönöm ezt a nosztalgikus érzést, amit rég váltott ki belőlem játék, és minden másodpercben koncentrálnom kellett – várom a következő alkotásukat.
