„Kiskezicsókolom, ugye leülhetek ide? ... Igen, értem, hogy olvasni szeretne. ... Hogy micsoda? Kérem, válogassa meg a szavait! Hogy én büdös? Inkább legyen szíves és halkítsa le a telefonját, ha már a szülei nem tanították meg viselkedni!” Rengetegszer kerülünk olyan szituációba életünk során, amit másokkal, idegenekkel kell közösen átélnünk. Persze ilyenkor kötelezően (?) jönnek a vitás szituációk, mivel különbözőek vagyunk, különféle igényekkel. De sokkal inkább azért, mert egyre kevésbé figyelünk egymásra, mindenki csak a saját érdekeit nézi, valamint az emberek 80-90%-a képtelen a normális viselkedésre és/vagy kommunikációra.
Na de hagyjuk a társadalomkritikát, és inkább álmodozzunk, hogy milyen lenne, ha volna egy felsőbb erő, aki ilyenkor intézi (és jó irányba) ezeket a helyzeteket. Nos, az a jó hír, hogy ha a valóságban nem is, de az Is This Seat Taken? keretein belül mi kapjuk ezt a hatalmat. Feladatunk ugyanis az lesz, hogy különféle helyszíneken (tömegközlekedés, mozi, egyetemi kurzus, céges prezentáció stb.) ülésrendet alkossunk. Ismerve a résztvevők preferenciáit kell megalkotnunk a tökéletes felállást, amelyben mindenki maradéktalanul jól érzi magát.
A játékban nem csak a fenti, negatív előjelű szituációk fordulhatnak elő azonban, tehát hogy valaki nem akar egy másik mellé ülni, hanem fordítva is. Vagyis hogy dolgozatot szeretne másolni, lopni picit a másik popcornjából, vagy csak szimplán dumálgatni. Ugyanakkor akadnak olyan helyzetek is, amikor nekünk kell figyelni, hogy a srác, aki bele van zúgva az osztálytársába, ne kerüljön a közelébe (pedig ő valójában szeretné).
Az Is This Seat Taken? tálalása szuper könnyed: kis mértani alakzat fejekkel megáldott pálcikafigurákat kapunk, akik bájos halandzsával kommunikálnak, miközben liftzene szól. A pályák ugyan tudnak nehezedni, s meg is teszik, ám a helyszínek (Barcelona, Brüsszel – adná magát valami poén, de kihagyom –, London, New York) egy idő után már nem tartogatnak újdonságot játékmechanikailag, legfeljebb egy-egy új utálat/imádat szcenáriót kapunk. Vannak bónuszpályák is a fanatikusoknak, ezek akkor nyílnak meg, ha hibátlanul vesszük az akadályokat, és mindenki kényének, kedvének megfelelünk.
Papírvékony sztorit is villant az Is This Seat Taken?, főszereplőnk ugyanis egy feltörekvő színész, de a köztes történetek még a helyszíneket sem igazán tudják egymáshoz kötni, így mélyebben nem is mennék bele az ismertetésébe. Az igazi sztár inkább maga az alapötlet – érdemes apróbb etapokban tolni a játékot, minden nap mondjuk egy vagy két szituációt, nehogy hamar ráunjunk.
A tanulság meg? Legyetek udvariasak! Nem szégyen idegennek sem köszönni (ismerősöknek meg pláne), vagy akár pár szót diskurálni velük, figyelembe venni az igényeiket. Hátha picit jobb hely lesz a világ mint most.
