1997-es keletkezése óta a DigimonDigimon Survive egy jól sikerült alkotás volt, de a Story című brancsból is az utolsó két RPG-vel egész jól el lehetett lenni (Cyber Sleuth két része). A mostani Time Stranger is a Digimon Story sorozatot erősíti, pontosabban ez a nyolcadik játék a sorban.
Történetünk egy japán városban, Sindzsukuban indul, ahol titkos ügynökként derítünk fel anomáliákat. Miközben egy kormányépületet biztosítunk, egy hatalmas lény kezd pusztításba, majd kisebb létformák özönlik el a helyet. Igen, digimonok okozzák a fő bajt, de az oldalunkon is állnak partnerlények, így ki lehet egyenlíteni a harcot. Nem telik el sok idő a nyomozásunkban, mire egy katasztrófának leszünk szemtanúi és áldozatai is egyben. Tokió hatalmas pusztulást szenved el, miközben lények sokasága harcol, de rejtélyes módon túléljük az egészet, sőt! Mintha meg se történt volna az egész, a város érintetlen – talán az időben utaztunk vissza? A rejtély kibogozásában többen is a segítségünkre lesznek, ezek közül páran nem is a mi világunkból valók. Egy eseménysorozat után átkerülünk a digitális világba, ahol, mint megtudjuk, 8 esztendővel korábban járunk a Sindzsukuban történt katasztrófa előtt. Célunk, hogy felderítsük ki áll a háttérben, miért tört ki a Digimon Polgárháború, és miért hozták azt a világunkba.
A Time Stranger cím így értelmet nyer, hiszen mi leszünk az időben elveszett idegen, aki jó cselekedetekkel és hősies akciókkal rendet tesz majd. Ami nagyon jól sikerült, az a zenei oldal – nem is igazán tudom, pontosan milyen stílusú zenéket hallottam a stuffban, de érdekes volt, annyi szent. Mind a csavargás, mind a harcok alatt kellemes dalok szóltak, a játék egyik száma ingyenesen le is tölthető, de DLC-ként érkezik az animesorozatokból is erős zenei csomag. A program angol és japán szinkront tartalmaz, ezek közül most az angolt próbáltam ki, ami egész jó lett.
Képi világ tekintetében a szereplők szépen rajzoltak, és nem ütnek el a hátterektől annyira, mint korábban. Bődületes számú digimon kapott helyett a programban, ha igaz a forrás, 451 lény látható benne, a DLC digimonok ezen a számon felül képviseltetik magukat. Az Ultimate verzió miatt rögtön két ilyen ütötte a markomat, ugyanis egy speciális Agumon és Gabumon (rookie szintűek) várt a dobozkámba (mint kiderült, ezekhez korai hozzáférést kaptam igazából). Nem is tulajdonítottam nekik nagy szerepet, mert mire a történet szerint hozzáfértem az extra tartalmakhoz, már volt a csapatomban magasabb szintű, látszólag erősebb lény nem is egy. Igen ám, de ezek a dögök igen hamar átváltoztathatók lettek, és kihagytak pár evolúciós lépcsőt. Konkrétan a rookie kategóriából a legmagasabb megába léphettek, ami által nagyon könnyen vettem az akadályokat a történetben. A saját lényeim pancsereknek tűntek ezek mellett, illetve nem is igazán tudom, mennyi plusz órától lettem megkímélve, mert a szintfarmolás ebben az alkotásban nem megy olyan gyorsan. Nincsenek véletlenszerű harcok, az ellenség látható a pályákon, ezeket lesből is ki lehet iktatni, ami egy nagyszerű húzás volt az a készítőktől. Ha jóval gyengébb nálunk, akkor ez egy ütést jelent és már csak a jutalomcunamit olvashatjuk a képernyő szélén. Maguk a harcok akár ötszörös gyorsaságra is állíthatók, ami kell is, mert van egy érdekes (idegesítő) lassulás, amikor a soron következő partnerünk cselekedne.
Tele van tömve a játék RPG-elemekkel, így a szörnyeink sokféleképpen testre szabhatók. Alapból háromféle típusba tartoznak, ami egy kő-papír-olló rendszerben jelent előnyt vagy hátrányt, de vagy egy tucat különféle személyiségjegy közé is sorolódnak. Minden jegyhez valami bónusz tartozik, a csaták után néha lehet beszélgetni velük, és a megfelelő válaszokkal átbillenhetnek egy másik jegybe, így mókolhatunk kedvünk szerint. Lényeinkre csatolhatunk kiegészítőket is harci lemezekkel nem csupán az alap attribútumaikat növelhetjük, hanem támadásokkal is testre szabhatjuk őket.
Az ügynökrangunk is nőni fog, ha a küldetések után a pontokat elköltjük a különféle fejlesztésekre, ami az adott osztályba tartozó digimonokat erősíti. Egy különleges Crossart támadás is kivitelezhető az összecsapások alatt, ebből sokféle van, amiket szintén meg kell vásárolni. Minél magasabb az ügynökrangunk, annál erősebb digiváloztatási formákhoz kapunk elérhetőséget. Ennek a másik kulcsa, hogy az adott partner érje el a megfelelő statokat. Egy digimon néha 5-6 alakba is tovább fejleszthető, de néhányuk csak sok óra után lesz elérhető.
A sztori mellett mindig lesz néhány mellékküldetés is, amiket annyira nem találtam izgalmasnak, de a jutalomért megéri teljesíteni ezeket. Ha mindent megcsinálunk, 50 órára rúghat a játékidő. Lehetőségünk van betérni a két világ közt található hotelbe, ahol a meglévő DLC-tartalmakat vehetjük át, vásárolhatunk még hozzá (ez még zárva volt), illetve a Digifarmra is itt nyerünk bebocsátást. Egy mini bolygót képzeljünk el, ahová lepakolhatunk díszeket és a lényeinket. 30 perces edzésre küldhetjük őket, ami után fejlődni fog egy-egy tulajdonságuk. Ez számomra nem volt érdekes a fentebb vázolt speckó digimonok miatt, de hosszútávon megérheti ellátogatni ide, ha valami nagyon combos társat nevelnénk ki vagy egy evolúcióhoz hiányzik értéke azt is fel lehet pumpálni.
Eléggé eltér a két világ, az embereké az szokványos, már-már hétköznapian unalmas, de nem rossz értelemben. A digimonoké ellenben nagyon zsúfolt és színes, az utcákon lények tucatjai lebzselnek, ami picit el is veszi a varázst. Mintha minden négyzetméterre be akartak volna tenni egyet, ha már lemodellezték őket – ez kissé idétlennek hatott számomra. Ami megtalálható mindkét helyen, az a hasonló boltok és a kártyás minijáték. Ebben a készletünkből véletlenszerűen csap fel a gép 5-5 lapot, majd egy kézikonzolon láthatjuk pixelesen megelevenedni az adott szörnyikéket. A kő-papír-olló működik itt is, kiegészítve néhány szabállyal, a játék végén pedig a nyertes menetek számától függően választhatunk új kártyákat. Több mint 400 lap gyűjthető össze, lassan a negyednél járok. Annyira egyszerű, gagyi kis valami, de sokszor jobban lekötött, mint a sztori. Ezzel nem bántom a történetet, mert tényleg komolyan veszi magát, és az írás is jó. Amikor nem a városokban ténfergünk „katakombákba” fogunk harcolgatni, a küldetések is ilyenekben játszódnak nagyrészt.
A Digimon Story Time Stranger egy okés RPG, amely a digitális szörnyek kedvelőinek okozhat kellemes órákat. Rengeteg lény található benne, a körítés is érdekes, és szerencsére demo is elérhető, ami nagyban megkönnyíti a döntést.
