Egy pillanatra megidézte a játéktermek atmoszféráját a Neon Infernóval töltött 2 órám, tényleg csak annyi hiányzott volna az egészből, hogy valaki füstöt eregessen a szobába és egy rolni 200 forintos, amit az újrapróbálások után dobáltam volna be a rendszerbe...
A stílusos bevezető képsorok után (amelyben bemutatják a két huszonéves fejvadászt), nehézségi szintet választva belevethetjük magunkat a 6 szintet számláló kampányba. Már a közepes is kellemes kihívással szolgált, ahol nem egyszer kellett újrakezdeni egy-egy meredekebb részt vagy hosszabb főellenségharcot. Ennek mocskosabb változatában nincs folytatási lehetőség, az már csak a speedrunnerek miatt lett integrálva. Az első meló után a következő hármat tetszőleges sorrendben abszolválhatjuk, majd a megszokottnál hosszabb végjáték következik, több csavarral.
A játékmechanika nem bonyolult: megyünk és lövünk, közben a színes rikító zöld találatok elől vagy kitérünk, vagy pediglen visszaverjük azokat. Ilyenkor be is kapcsolható az időlassítás, és a visszaverés iránya is módosítható. A más színvilágban érkező okosságok elől csak kitérni tudunk, vagy reflexből átugrani, lehajolni előlük. Egy szinten rombolható a környezet, így felrobbannak járművek, hordók, illetve sokszor a háttérből is érkezik ellenség. Ilyenkor átallhatunk manuális célzásra, és a háttérben dajdajozókat leszedhetjük a célkeresztünkkel. Viszont arra vigyázzunk, hogy mozgásba kell maradni, mert ezek ugyanúgy átlőnek az előtérbe, valamint a velünk egy síkba tartozkódok sem kímélnek.
Elég színes lett a Neon Inferno ellenségeinek felhozatala, akik jakuzákból, korrupt rendőrökből, illetve vállalati katonákból állnak. Ezek között sok robotikusan felszerelt, nagy tűzerővel támadó egység. A főellenségek is ötletes, de tanulható robotok többségben, valamelyiknek több fázisa is van, ezért kellemetlen elhalálozás után az egész harcot elölről próbálni. Fejvadászaink (lehet ketten is játszani offline) néha járművekre pattanva veszik fel a harcot a célpontokkal, ezek a motoros-hajós szegmensek is hangulatosak.
A jó hangulat az egész Neon Infernóra jellemző, remekül megírt kis program ez. Szép a dizájn, hallgathatók a zenék, és hiába rövid, ennél hosszabbnak egy ilyen játéknak nem is kell lennie. A nehézsége miatt az újrajátszhatóság nálam nem volt opció, de remekül szórakoztam egyedül is vele, az egyszerű retro beütésű akciójátékok rajongóinak szívből ajánlom.
