Nemsokára 30 éves lesz a horrorjátékok egyik legfontosabb szériája, a Resident Evil. Számomra meghatározó videojáték volt több tagja is, illetve a mai napig az (erről már többször értekeztem a magazin hasábjain), hiszen folyton jelennek meg újraalkotott epizódok, amelyek karcolják vagy egy szinten vannak a régiekkel. Ezek mellett a széria robog tovább, a hetedik számozott részben megkezdett és a nyolcadikban folytatott belső nézetes vonalat viszi félig-meddig tovább a frissen debütált kilencedik, azaz a Resident Evil Requiem. Azért írtam, hogy félig, mert a készítők a játékos kezébe adják a döntés lehetőségét, hogy klasszikus TPS vagy zsigeribb FPS-módban indulnak el a kalandban (de ezt bármikor megváltoztathatjuk). A két hős pedig teljesen eltérő játékmenetet jelent – de hogy ez nekünk jó lesz-e, kiderül a cikkből.
Két, traumán átesett karaktert is irányíthatunk.
Nem tűnt el ez a 30 esztendő nyomtalanul, hiszen a Requiem is 2026-ban játszódik. Az idő múlása fontos lesz a történetben, mert két, traumán átesett karaktert is irányíthatunk. Grace Ashcroft egy fiatal hölgy, aki zárkózott, életét az FBI-nál töltött munkája és a lakásán történő semmittevés teszi ki. Évekkel ezelőtt tanúja volt édesanyja halálának, ami ismét előtérbe kerül az irodába befutó nyomozás miatt. Rejtélyes halálesetek történtek, a hullákon furcsa fertőzés nyoma látható. Az utolsó áldozatot most pedig abban a hotelben jelentették, ahol Grace édesanyjával lakott régebben (az asszony ismerős lehet az öreg motorosoknak, akik a PS2-es multiplayer Resident Evil Outbreaket nyomták). A kísérteties helyszínre érve csak úgy tódulnak vissza Grace emlékei, majd egy maszkos alak elhurcolja hősnőnket...
Pár perccel korábban érkezik meg a tett színhelyére Leon S. Kennedy, megannyi RE-epizód imádott sztárja. Profi eleganciával, de már öregebb kiadásban láthatjuk az ügynököt, aki az FBI-os nyomozásban látható fertőzés szimptómáit mutatja. Így Leon nemcsak a rejtéllyel, Grace elrablójával, hanem magával az idővel is küzdeni fog, hiszen a lelke mélyén tudja, valami nincs rendben...
Grace-szel egy klasszikusabb túlélőhorrorba csöppenünk.
Felváltva fogjuk irányítani a veterán ügynököt, aki zombikat eszik reggelire, illetve a játék áldozatát, Grace-t. Utóbbival egy klasszikusabb túlélőhorrorba csöppenünk, ahol a bujkálás a játékmenet részét képezi. FPS-nézetben elég tutik ezek a szegmensek, ahol az első helyszínként egy klinikát kapunk. Sokáig ez lesz az otthonunk, mert a kijutáshoz tárgyakra lesz szükségünk, amelyeknek a megszerzése kacifántos. Olyan komplikált feladványokra ne számítsunk, mint a korai részekben, de erről nem beszélhetek bővebben.
Nagyon hamar szembetaláljuk magunkat a mostani játékhoz kitalált üldözővel. Az új kreatúra gusztustalan és valódi horrorba illő, egyetlen jó tulajdonsága, hogy időközönként a sztori szerint felszívódik, így nem fog agyonfrusztrálni bennünket a játék, ahogy azt mondjuk tette a Resident Evil 2 és 3-ban. Helyette viszont megannyi egyedi fertőzöttet kapunk, akik apró személyiségjegyeket megőriztek magukból. Így fordulhat elő, hogy a klinika lakói és személyzete beleragadnak a szerepükbe, például a szakács sertepertél és kénytelen darabolni, a villanyász zámbó egy-egy kapcsoló üzemeltetésével érzi jól magát, de akadnak súlyos betegek is.
Valódi értelemben vett súlyosságról beszéltem: a Resi játékok egyik legbetegebb kreatúrája elevenedik meg a szemünk előtt, aki talán csak a Resident Evil Village fütyi szörnye überel. A dagadék tankként töri az utat, szétrombolja az ajtókeretet, megszabadulni tőle költséges kaland lesz. Lesznek olyan rusnyák is, akik a hangjukkal repesztik meg az üveget, de a fejfájós ipse is megér egy misét. Szerencsére az ellenség alkalmi süket, amíg rá nem lépünk valami szilánkra vagy okozunk szándékosan zajt, simán lopakodhatunk.
Grace FBI-os elemző, de ettől még lőfegyvert tud és fog is használni.
Grace FBI-os elemző, de ettől még lőfegyvert tud és fog is használni. Szolgálati stukkere jó szolgálatot tesz, ahogy egy különös készülék is, amellyel vért lehet felszívni. A fertőzöttek testnedve ugyanis értékes alapanyag, a kraftolás egyik fontos eleme lesz, ami bután hangzik, de olvasgathatunk róla a játékon belül, hogy befogadóbbá váljunk. Grace ezen kívül bökőket használ, ami minimális károkat okoz, de ha elkapják, sérülés helyett belevághatja a támadó nyakába. Néha, ha elég gyorsak vagyunk, kiszabadulunk az ellenség karmai közül, majd elfuthatunk, egy ideig üldöznek, utána visszamennek a dolgukra. A központi lobbyra nem kíváncsiak, oda nem is követnek minket. Hogy a régi játékosok is otthonosan érezzék magukat, bekerültek ismét az írógépek, ahol menteni lehet az állást, de a varázsládák is tiszteletüket teszik végtelen gyomrukkal. Két közepes nehézség közül a Classicon írógépszalagokra menthetünk, amelyek száma véges.
Használható a térkép, amely jelez minden fontosabb dolgot, illetve ha már egyszer közel kerültünk hozzájuk, a felvehető tárgyakat is. Egészségünk megcsappan, ha sérülést szenvedünk, ilyenkor a már ismert zöld növényeket egy injekciós kütyübe keverve gyógyulhatunk. Remekül lett kialakítva a pálya, az átjárók megnyitása külön elégtételnek felel meg. Gyógyító cuccokon túl gyárthatunk egy csomó mást is, például egy olyan szert, amelyet lesből a zombiba fecskendezve felrobban annak kobakja. Ez azért is jó, mert az ilyen egyedek nem változnak át egy torzabb, dühöngő variánssá a későbbiekben. Sok időt el lehet tölteni a kórházban, ami a játékidő közel harmadát teszi ki, de az előzetes infókkal ellentétben a játékidő egyik ismert univerzumban sem éri el a kecsegtető 18 órát, így nem ez lett a leghosszabb Resident Evil, ez egy szép hoax volt. De még így sem panaszkodhatunk, mert nem lett rövid az átlagos 13 órájával, ami egy nyugdíjas, alapos, keresgélős tempóval érhető el.
Ahogy felvehetnénk a ritmust, megkapjuk Leont, az akcióhőst.
Ahogy magunkénak éreznénk a játékot, felvehetnénk a ritmust, jön a váltás, és megkapjuk Leont, az akcióhőst. Az öregedő ügynök fegyverek egész tárházát kezeli majd, de egy kisméretű fejszére cserélte a korábbi késeit. Ezzel az eszközzel lehet trancsírozni, ha pedig elkopna, pár másodperc alatt megélezhetjük. Brutális lett a Resi 9, rengeteg a vér, szakadnak a végtagok, pukkannak a fejek, a Resident Evil 7 epikus bossharcától eltekintve most először használhatunk rendesen láncfűrészt, ami szintén megidéz egy Evil Dead filmet.
Leon nem halhatatlan, de ha ráérzünk a technikákra, aligha lesz gondunk, szupermód apríthatjuk az ellent. A keresgélés itt is fontos maradt, hiszen vele is találhatunk egy csomó hasznos dolgot, illetve őkelme egy fokkal hihetőbben kraftol lőpor és egyéb marhaságok elegyéből. Később fejlesztéseket is vásárolhatunk a stukkerekre, ami által még könnyebbé válik a vadászat. Sorra irtjuk az ellent, nem hagyunk senkit garázdálkodni, belejövünk a játékba, majd vált a történet, és újra Grace kerül rivaldafénybe, 10 tölténnyel és egy öngyújtóval...
A gunplay még mindig jó, az ellenfelek ötletesek.
Félreértés ne essék, nagyon jó a lánnyal menni, véleményem szerint elvitt volna egy egész játékot is a hátán, ahol Leon maximum egy epizódszereplő lehetett volna, ahogy Chris volt az előző felvonásban. Nem voltak elég tökösek a Capcomnál, hogy ezt bevállalják, így két különböző játék érzetét kelti az egész. A sztori második kétharmad része szintén egy más élmény, csak más okból. A kiadó kérésére erről még kb. semmit nem árulhatok el, egyedül annyit mondanék róla, hogy a játék néhol megidézi a Resident Evil 6 legrosszabb jeleneteit. Cserébe a gunplay még mindig jó, az ellenfelek ötletesek, vannak olyan elemek, amelyekre jó szájízzel gondolok vissza, illetve a kicsit nyitottabb pálya is jól áll a programnak, egészen más élmény ez a szekció, mint az első harmad. A teljes középső rész Leonra fókuszál, akit szeretünk. A beszólásai ráadásul most is mókásak, öregesen is menő az arc. Látszik rajta az idő, már lassabban fut, de még mindig teljes mellbedobással küzd a bioterroristák ellen és védi az elesetteket.
Eredeti angol szinkronnal játszottam, de több más nyelv is rendelkezésre áll. A hangok hozzák a horrort, az akciódúsabb jelenteknél is a megfelelő szólamok csendülnek fel. Annyira nem tapadt meg egyik sem, mint a klasszikus epizódok muzsikái, de nem volt rossz egyik sem. Sima PlayStation 5-ön a fém tárgyak szépen tükröződnek, de ha egy levelet próbálunk szabad szemmel elolvasni, már kiég a szemünk. Nincs külön beállítás, hogy milyen módon szeretnénk játszani, de így is szépen fut a játék, képfrissítési gondok nélkül.
Az 5 legjobb Resident Evil játék
Visszatekintésünk a 25 éves sorozatra.
A sztori végéhez érve sok megnyitható extra csábítja még New Game+ elé a játékost – kérdés, hogy egy menet után mennyire laktunk jól. Nálam ülepednie kellett, mire másodjára is nekiveselkedtem a Resident Evil Requiemnek. Ami a legjobban nem hagyott nyugodni, az egy elrejtett feladvány a játékon belül. Ehhez nagyon körbe kell nézni, és még mindig hiányzik a megoldásomhoz egy részlet, így mindenképpen folytatom tovább az élőhalottakkal a keringőt.
