A hidden object műfaj megtalálta a maga közönségét – nem mindenkinek van ínyére a képernyőn keresgélés, de azok a játékosok, akiknek bejön, bőven eltartják a megjelenő játékokat, pláne hogy ezek gyakran nem a drágább kategóriába esnek. Jó példaként fel lehet hozni a Hidden Through Time sorozatot, vagy pár évvel ezelőttről a Labyrinth City: Pierre the Maze Detective-et. Nyilván direkt abból az „alfajból” válogattam, ahol adott egy hatalmas, monumentális tömegjelenet, és ezen kell kutakodnunk. Ilyen ugyanis a Lost and Found Co. is. Kell tehát részletes ismertető, vagy csak summázzuk, hogy jó vagy sem?
Azért javaslom a picit részletesebb kitárgyalást. S nézzük előbb a pozitívumokat. A grafika kidolgozása gyönyörű, a pályákon pedig bőven akad mit nézni, még gyorsan végigpásztázni is percekbe telik, pláne a későbbi, nagyobb, többszintes(!) és több különálló helyiségből felépülő darabokat. Szerencsére ötlet is akad bőven, nem csak egy lineáris, szimplán keresésre koncentráló gameplayt kapunk. Alapjában 25 helyszín van, ám ezek megoszlanak a fő sztoriszál és a mellékküldetések között (utóbbiból egyébiránt két fajta is létezik). A nagyjából tíz órára rúgó végigjátszás alatt tehát bőven van mit csinálni.
Pláne, hogy minden helyszínen kapunk extra feladatokat is (gyűjtsünk össze x darabot ebből vagy abból, vagy esetleg konkrét missionöket is ad a játék). Ezekhez nincs extra segítség, mert ugye az alapból megkeresendő tárgyak képei az íratlan szabályok szerint ott virítanak alul, egy kisebb hinttel kiegészítve (később extra tippeket is kaphatunk a pályákon fellelhető anomáliák összegyűjtéséért cserébe).
De egész ügyesen ki lett találva a játék rendszere, mert még ezen felül is vannak tennivalók, például hírességek fényképezése Instapixre, vagy a már említett opcionális pályák. Ezek után jutalmakat is bezsebelünk, amely a játék kusztomizációs részét erősíti – van egy saját terünk, amelyet tetszésünk szerint alakíthatunk ki ezekből, no meg a szabadon vásárolható berendezéseket használva.
No de jöjjön akkor a „nemszeretem” szekció. Nos, a Lost and Found Co.-nak van sztorija. Ennek alapjában örülni kéne, hiszen azt jelenti, hogy van egy keret, nem csak be van hányva egy rakás játékelem, aztán lesz, ami lesz. Igen ám, de a Bit Egg Inc. csapat „egy pöttyet” túltolta érzésem szerint, ugyanis hihetetlenül nagy mennyiségű szöveget pakolt be, amelyet már fáj végigkövetni. Pláne, hogy a játék alapsztorija is hihetetlenül blőd (Duckyt segíthetjük, aki kacsából(!) változott emberré, hogy a Goddess Mei startupban gyakornokként segíthesse a munkát, ami nem más, mint emberek elveszett tárgyainak a megtalálása). Direkt utánaolvastam, hogy csak nekem fáj-e, de amikor a sokadik kommentet olvastam (még olyan is akadt, aki már a demót is emiatt hagyta abba), akkor megnyugodtam, hogy nem csak én vagyok szőrös szívű. Természetesen el lehet nyomni ezeket a szegmenseket (néha csak sokadjára), de azért zavaró, amikor pálya közben is jön a sok text, pedig az ember inkább játszana.
Eme legutolsó bekezdés miatt picit nehéz értékelni a Lost and Found Co.-t, hiszen egy nagyon ötletes, tetszetős és gazdagon berendezett hidden object játékról beszélhetünk, amit kissé elront a nagyon erőltetett és túlságosan is elhúzott sztori. Azt már csak bónusznak jegyzem meg, hogy a művészeti stílus kissé a keleti kultúra és az anime irányába hajlik, így aki nem bírja a „pinponglabdaszemű” kislányokat, még egy negatív faktorral szembesülhet.
Szokás szerint amúgy rengeteg geg be lett építve a pályákra, popkulturális utalások, vagy csak simán helyzetkomikumok, így a mérleg nyelve a másik irányba is bőven lendül. Igazságot tenni viszont alighanem mindenkinek magának kell. Ahogy említettem, van demo, így mindenkinek saját ingerküszöbe szerint kell felmérni a dolgot, hogy aztán döntsön: leszurkolja a nem feltétlenül sok (de nem is kevés) 18 eurós árat, vagy netán ennek feléért inkább behúzza valamelyiket a fentebb említett régebbi címek közül.
