A Don’t Nod talán maga sem sejtette, hogy a 2015-ben megjelent Life is Strange a következő tíz évben ilyen meghatározó franchise-zá növi ki magát. Tette ezt úgy, hogy a folytatások (és az előzménytörténet) közül tulajdonképpen ők csak a Life is Strange 2-t készítették, amelynek ráadásul csak közvetett kapcsolata volt az első résszel – néhány ott megismert szereplő bukkant fel benne. A széria gondozását ugyanis a Deck Nine stúdió vette át, ők készítették el az előzménysztori Before the Stormot, majd a True Colorst és a Double Exposure-t is. Illetve ők dolgoztak az épp most megjelent Life is Strange: Reunionon is.
Utóbbi kapcsán sok rajongó már előre húzta a száját, a játék ugyanis önhatalmúlag utólagosan kivette a kezükből a döntés jogát. Mint ismert, az első rész végén a játékosok döntésén múlt, hogy Max Arcadia Bayt vagy Chloe-t menti meg inkább. Ám a Reunion egy olyan történetet mesél el, ahol ez a kérdés nem kérdés, mert Chloe él, a sztori pedig a két lány újbóli találkozása körül bonyolódik. De nem csak a Deck Nine döntött úgy, hogy készítenek egy történetet, amelyben Max és Chloe együtt maradnak a természeti csapás ellenére is. Emma Vieceli képregényíró és illusztrátor jegyzi (Claudia Leonardi és Andrea Izzo társaságában) a Life is Strange – Por című képregényt, illetve pontosabban képregénysorozatot. A sorozat eredetileg 2019-ben jelent meg, és öt hullámban összesen huszonnégy füzetet foglalt magába. Ezek a Dust, a Waves, a Strings, a Partners in Time, valamint a Settling Dust voltak, mindegyik egy-egy önálló történet több füzetre bontva. Ezek közül nemrégiben az első négy füzetet magába foglaló Dust, vagyis Por érkezett meg hazánkba is, ráadásul egy nagy, 112 oldalas képregénybe gyúrva.
A történet, ahogy azt rögtön a legelején leszögezik, csak egy a lehetséges kimenetelek közül. Az író úgy döntött, hogy azt a vonalat viszi tovább, amelyben Max nem a várost, hanem Chloe-t menti meg inkább, ezzel ezreknek téve tönkre az életét. A képregény cselekménye nagyjából egy évvel a természeti csapás után játszódik, amikor Max igyekszik új életet kezdeni, és amennyire lehetséges, maga mögött hagyni a múltat. Chloe-val együtt Seattle-ben telepedtek le, ahol egy kis indie zenekar tagjaival is összebarátkoztak. A két lány kapcsolatát azonban beárnyékolja a múlt, Max és Chloe és mély sebeket hordoz. Ráadásul Max különös időtorzulásokat is tapasztal, amelyek idővel egyre erősebbé válnak. Egy ponton aztán olyan törés következik be, amitől Chloe valósággal kitörlődik a valóságból. De az is lehet, hogy nem is ő tűnt el, hanem Max maga?
Anélkül, hogy a képregény egyébként érdekes és a kalandjátékhoz méltóan izgalmas történetét elspoilerezném, nem írhatok többet. Érdemes viszont szót ejteni a képregény vizuális oldaláról is, amiért Claudia Leonardi és Andrea Izzo feleltek. Az én ízlésemnek egy picit túl „gyerekes” stílust képvisel, amely próbál valamennyire igazodni a játékok egyébként is egyedi látványvilágához. Nem arról van szó, hogy ne lenne igényesen megrajzolva, ám a megvalósítás az én szememnek túl egyszerű és felszínes. Persze nincs ezzel baj, mert a célközönség nem is én, egy negyvenes éveit taposó fazon vagyok, hanem a nálam jóval fiatalabbak, akiknek ez a stílus talán jobban fekszik.
A Life is Strange – Por összességében egy kellemes délutáni olvasmány, amelyet a képregényrajongóknak és a Life is Strange-franchise rajongóinak is bátran ajánlok. E két halmaz metszetének pedig egyenesen kötelező vétel. És mivel ez csak az első az eredetileg készült történetekből, nagyon remélem, hogy a Multiverzum Kiadó gondoskodik a másik négy sztori hasonló magyar kiadásáról is. Én a magam részéről nem kicsit sokallom az érte elkért 5500 forintot, de picit körülnézve a képregények mai piacán, rá kellett döbbennem, hogy ez bizony egyáltalán nem elrugaszkodott ár manapság, sőt...
