A 2017-ben megjelent Cuphead óriási siker volt. Nem csak azért, mert mocskosul nehéz volt a játékmenet, hanem elsősorban a vizuális megvalósítása miatt. A játék ugyanis a ’20-as és ’30-as évek rajzfilmjeit idéző grafikát kapott. A karakterek, a pályák, az animációk és a vizuális effektek is mind erősítették a rajzfilmes hatást. Zseniális játék volt, amilyen tulajdonképpen azóta sem készült másik, pedig igény az piszok nagy lenne rá. Éppen ezért voltam nagyon kíváncsi tavaly ősszel a Bye Sweet Carole-ra, amely azonban meg sem közelíthette a Cuphead sikerét. Bár a vizuális megvalósítás ott is fantasztikus volt, szinte minden más téren alig érte el a középszerűséget Chris Darril játéka.
De 2023-an a Bye Sweet Carole mellett felbukkant egy másik játék is, amely ugyanazért keltette fel az érdeklődésemet. Az akkor még csak simán Mouse munkacímen bemutatott FPS-t a Fumi Games stúdiója készítette, a projekt pedig még olyannyira korai stádiumban volt, hogy csak editorban mutogattak belőle elemeket. Ám ezek az elemek már önmagukban elegendőek voltak, hogy azonnal a must have dobozba kerüljön nálam a játék. A Mouse ugyanis pontosan azt a vizuális stílust képviselte, amiért sokan a Cupheadet is nagyon szeretik. A Disney-mesék legkoraibb, még fekete-fehér korszakát idézte meg, amire rátett egy lapáttal, hogy Mickey-egérre elég erősen hasonlító egerek voltak a video főszereplői. A Mouse aztán szép lassan kezdet formát ölteni, néhány nappal ezelőtt pedig végül meg is jelent. A címet csak picit változtatták meg, így született meg a MOUSE: P.I. for Hire, egy roppant szórakoztató, saját magát egyetlen pillanatig komolyan nem vevő árkád FPS. Amely nem tökéletes, korántsem az, de így is képes beszippantani.
A történet az 1930-as években játszódik Mouseburg városában. A világ épp csak túl van egy nagy háborún, amit a köznyelv egyszerűen csak „a jó nagy balhénak” hív. A város – amelyet egyértelműen a korszak New Yorkjáról mintáztak – nem épp egy békés hely. Az utcán mindenfelé jelen van a bűnözés, az alvilág pedig leginkább egy dologban érdekelt: sajtcsempészetben. A sajtevés ugyan önmagában nincs betiltva, ám más fogyasztási formái igen. Egy ilyen világban arany élete lehet egy olyan magánnyomozónak, mint Jack Pepper, akit történetesen mi alakítunk. Jack olyan, mintha egy lexikonból lépett volna elő: mogorva, magának való, még a budira is bokáig érő, kopott ballonkabátban jár, a szájából pedig még alvás közben sem hiányzik a csikk. Ehhez a roppant szerethető karakterhez nem mellesleg Troy Baker kölcsönözte a hangját, vagyis a szinkron (nem csak miatta, de főként miatta) tökéletes.
A játék egy léghajón kezdődik, ahol egy gazfickót üldözünk, ám hamar kiderül, hogy az események néhány héttel korábban fognak játszódni, és majd egyszer ide fognak kifutni. Jack egy régi barátja, a bűvész Steve eltűnése ügyében kezd nyomozni, de ahogy az az ilyen sztoriknál már csak lenni szokott, ez egy jóval nagyobb, és magasabb szintekre vezető szövevényes összeesküvés leleplezéséhez vezet. Ebben érintettek szektások, a városban élő kisebbséget képviselő cickányok, valamint a rendőrség is.
A történet hozza a klasszikus detektívregények stílusát és hangulatát, helyenként még a színvonalát is. Nagy csavarokra, megoldásokra nem kell tőle számítani, de őszintén szólva erre nincs is különösebb igény. Jó játékmenetre viszont annál nagyobb... lenne. Sajnos az a helyzet, hogy a MOUSE leggyengébb eleme éppen ez. De mielőtt még végleg elvenném a kedvét bárkinek a játéktól, le kell szögeznem, hogy nincs nagy baj, a MOUSE igenis jól játszható és roppant szórakoztató. Épp csak az a gond, hogy a játékmenet elég fapados. Egy FPS-ről lévén szó, a hangsúly a gunplayen van, ez azonban nekem túlontúl le van egyszerűsítve. Idővel elég sok és sokféle fegyvert össze tudunk gyűjteni, de igazából nagy jelentősége nincs, hogy melyiket használjuk ezek közül. Az ellenfeleink ugyanis szivacsként nyelik a golyókat teljesen függetlenül attól, hogy kifélék-mifélék. Vagyis a legelső pisztollyal éppúgy könnyűszerrel végezhetünk a bossokkal is, mint a puskával, géppisztollyal, dinamittal vagy épp a savágyúval. Legfeljebb tovább tart. Nincs ADS sem, ami sokaknak hiányozhat, de azért meg lehet szokni a hiányát.
A pályákon mindenfelé páncélokat, gyógyitalokat, illetve lőszert szedhetünk fel, illetve van sajt (ami szintén életet ad elsősorban), pénz, újságcikkek, gyűjthető baseball-kártyák, képregények, valamint tervrajzok is. A pénz a készleteink kipótlására kell, bár őszintén szólva minden pályán van bőven annyi lőszer, hogy ez feleslegesnek tűnjön. Viszont pénzért tudunk képregényeket is venni, ha valamit a pályákon hagytunk volna. A tervrajzokkal tudjuk a már megszerzett fegyvereinket fejleszteni, ami nemcsak az erejüket növeli, de új képességekkel is felruházza őket: a pisztoly például sorozatlövővé változtatható.
Két küldetés, vagyis pálya között Jack irodájában és annak környezetében téblábolhatunk. Meglátogathatjuk a boltot, ahol a fent említett holmikból vásárolhatunk be. Elmehetünk a helyi kocsmába, ahol egy asztalnál fura kártyajátékot is kipróbálhatunk, persze pénzért. Jacknek van egy barátja, akinél a fegyvereket fejleszthetjük. Az irodájában pedig egy nagy táblán az összegyűjtött nyomok és bizonyítékok alapján lassan felrajzolhatjuk az ügy térképét. Apropó térkép. A küldetések helyszínét autóval közelíthetjük meg, ilyenkor a várost izometrikusan láthatjuk, amelyben kocsikázhatunk a helyszínek között. Egyszerű, de roppant ötletes megoldás.
A játékmenet tehát semmi igazán extrát nem mutat, de azért hozza a kötelező minimumot. De mi a helyzet a grafikával, hiszen a MOUSE tipikusan az a játék, ami elsősorban ezzel vonzza be a játékosokat. Nos, azt kell mondanom, hogy picit felemás a végeredmény. A környezetünk teljesen 3D-s, erre ültették rá nagyon ügyesen a 2D-s, rajzolt karaktereket. Minden fekete-fehér, a 3D-s körítés pedig modelljeiben remekül illik a 2D-s karakterek stílusához. Ugyanakkor épp a 3D-s pályák azok, amik egyébként nagyon összecsapott hatást keltenek, főleg összehasonlítva a nagyon szépen megrajzolt 2D-s szereplőkhöz és a HUD-hoz képest. Így nekem egy picit csalódása játék, de tényleg csak egy picit. Annyira nem, hogy ne akarnék minden nap újra és újra leülni elé még egy és még egy küldetés erejéig. A vizuális megvalósítás mellett muszáj megemlíteni a zenei aláfestés, amibe viszont nem lehet belekötni, úgy tökéletes, ahogy van.
A MOUSE: P.I. for Hire jó kis játék lett. A sztori épp annyira érdekes, hogy ne akarjuk elnyomkodni a dialógusokat, a játékmenet pedig éppen annyit nyújt, ami még elfogadható. A grafika helyenként épp olyan zseniálisa, amennyire máshol összecsapott. Így összességében azt kell mondanom, hogy a MOUSE egy erős közepes játék lett. Azt, amiért előzetesen beleszerettem, tudja hozni, de semmilyen más téren nem nyújt olyan emlékezeteset, mint mondjuk anno a Cuphead. Ezért esélye sincs arra, hogy hasonló magasságokba eljusson. De ettől függetlenül bárkinek szívből ajánlom, akik szeretik az árkád shootereket és a vicces játékokat.
