Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
A Reanimal februári megjelenése egy hosszú várakozásra tett pontot, és megnyugodhattunk, hogy van élet a Little Nightmares után a Tarsier Studios számára. Részemről kb. pont azt kaptam amit vártam és elégedett voltam a játékkal. Páran a játékosok közül viszont csalódásuknak adtak hangot, miszerint az új sorozat túlságosan is emlékeztet a régire, és keveselték az újdonságokat (őszintén szólva nem tudom mit, hiszen ha ennél több volna, az már egy másik játék és stílus lenne). Szóval maradjunk annyiban, hogy habár megosztó vélemények is voltak, de alapvetően sikeresen indult a projekt.
A korábbról megszokottnak megfelelően tudtuk, hogy készülnek majd bővítmények is a jövőben, de erről semmit nem árult el sem a kiadó, sem a fejlesztő. Hogy aztán a THQ szokásos évi beharangozó műsorában, a 2026-os Showcase-en, múlt pénteken csak úgy hanyagul elhintsék egy váratlan pillanatban, hogy az új DLC címe The Prisoner lesz. Sőt, amúgy már le is tölthető, ha a Deluxe vagy gyűjtői kiadásokban is mellékelt Season Pass-szal rendelkezel, de egyébként meg szurkolj le egy tízest (euróban), és máris haver vagy, viheted.
A kiegészítő azért a realitásnak megfelelően nagyjából ugyanazt hozza, mint a főjáték, csak mindössze 1–1,5 órás időtartamban. A játék helyszínei közül a háborús szekcióba térünk vissza, és szerepeink is ennek megfelelőek. Két új kis srácot kapunk ugyanis, egyikük a Katona, másikuk pedig a címszereplő Fogoly. A sztoriba nem mennék mélyebben bele, és nemcsak azért, mert nem szeretném senkinek elspoilerezni, hanem mert az a Tarsierhez hű módon, szokásosan titokzatos, vagyis a végére inkább kérdéseink lesznek, mint válaszaink egy „to be continued” felirat mellett (jön még két DLC).
A lényeg, hogy a háború tépázta külső és belső helyszíneken kell helytállnunk, a főleg környezete épülő kisebb fejtörők, tennivalók sűrűjében. De akadnak a főjátékhoz hasonló lopakodós részek, illetve megint van közös járműhasználat (egyik szereplő lő, másik vezet). Viszont a srácoknak most is van egyedi tulajdonsága is. Egyikük egy polaroid kamerát tud felszedni és leginkább a vakujának villogtatása lesz hasznunkra (akár az ellenfelek elvakításával). A másikuk „spéci” képessége a küzdelem, vagyis a Katona lesz az, aki a főjátékból is ismerős szellemgyerekeket és más életünkre törő csúfságokat leküzdi.
Picit visszakanyarodnék az alapjátékhoz, illetve annak hiányosságaihoz. A tesztben nem annyira jelent meg, mert csak tavasszal volt lehetőségem co-opban is játszani egy haverral. Sajnos az új élmények közé, a nyilvánvalóan pozitív benyomások mellé bekúszott némi rossz szájíz is, mégpedig hogy ezen szegmense meglehetősen bugos maradt a kalandnak. Sokszor fordultak elő beakadások, vagy hogy szimplán egy résznél egy halál után előrébb(!) rakott minket a sztoriban a játék, mint kellett volna (azért is tűnt fel, mert addigra én már ismertem a haladás menetét).
De hogy miért hoztam fel ezt ide ebben a cikkben? Sajnos azért, mert jelen esetben, a DLC kapcsán is aktualitása van. Nem tudom, hogy a shadow drop okán kellett csak sietni, vagy más tényező befolyásolta a minőség kétes állapotát, de méretes bugok maradtak benn ezúttal is. A kisebbek csak, amikor nem ugyanaz történik mindkét oldalon (például egy nyuszis graffiti letakarásánál az egyik játékosnál megtörténik, a másiknál nem). A nagyobbak viszont, amikor gyakorlatilag majdnem hogy showstopper hibába futhatunk bele. Van egy rész, amikor egy lángszórós katona kerget minket, és az erre a részre való érkezés egy csapóajtón keresztül történik. Csakhogy hőseink közül az egyik (esetleg mindkettő) egész egyszerűen nem esik be a játéktérre, és félúton a levegőben lebegve marad. 10–15 újrapróbálkozás után már majdnem feladtuk, amikor a szórakozott gombnyomogatás közepette egyszer csak mégis jól jött ki a dolog, és továbbengedett minket a script. Kicsit utánaolvasva más játékosoknak, további helyeken is meggyűlt a baja a játékkal.
Sajnos az említett bugok kissé beárnyékolják a The Prisoner DLC amúgy örömteli és meglepetéssel teli érkezését. Ajánlani talán nem is nagyon kell, hiszen a Reanimal rajongóinak szól elsősorban, akik attól függetlenül is rávetik majd magukat, hogy én itt mit hadoválok össze. A folytatásokat tekintve viszont én két dologban reménykedem. Az első, hogy remélhetőleg a minőségre jobban figyelnek majd (jobb az, ha minden működik rendesen, mintha egy erőltetett dátum miatt hanyag munka kerül leadásra). A másik meg, hogy talán végre kicsit több kapcsolódást kapunk majd a fő sztorihoz, és pár dolog, ami lázban tartja a játékosokat, megmagyarázására kerül. Egy Halloweenre időzített megjelenés logikusnak tűnne.
