Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!
Amikor először hallottam, hogy az Arc System Works Marvel-licenccel dolgozik, azonnal két dolog jutott eszembe. Az egyik a Dragon Ball FighterZ, a másik pedig a Marvel vs. Capcom széria emléke, ami a mai napig mérce a tag fighterek világában. A Marvel Tōkon: Fighting Souls viszont nem egyszerűen a kettő keresztezése akar lenni, hanem valami olyasmit próbál, amit ebben a műfajban eddig kevesen mertek meglépni. Leültem vele, végigjátszottam az Episode Mode nagy részét, jó pár órát töltöttem a tréningszobában és az online lobbykban is, és most már látom, hogy miért érdemes odafigyelni rá, illetve azt is, hogy hol vannak a gyenge pontjai.
A legfontosabb tudnivaló rögtön az elején: ez a mérkőzés nem úgy indul, ahogy egy tag fighternél megszoktuk. Nem kapunk a kezünkbe négy karaktert azzal, hogy csináljunk velük, amit akarunk. A meccs elején egy aktív harcosunk és egy támogatónk van, a többiek pedig fokozatosan, bizonyos harci feltételek teljesítése után válnak elérhetővé. Ez a döntés teljesen átírja a mérkőzések ívét. A találkozó első szakaszában a neutral game és az egyetlen támogatónk okos beosztása számít, gyakorlatilag egy szűkebb eszköztárral kell dolgoznunk. Ahogy viszont felépül a csapat, kinyílik a játéktér, és onnantól kezdve tényleg jönnek azok az őrült, több karaktert mozgató kombinációk, amikért a műfajt szeretjük. Az első meccseim után kicsit fura volt a dolog, aztán rájöttem, hogy pont ez adja a Tōkon ritmusát: egy mérkőzésen belül két, egymástól nagyon eltérő szakaszt kapunk.
Ehhez társul a közös Vital Gauge, vagyis a csapat egyetlen közös életerőforráson osztozik. Így nem az a kérdés, hogy melyik karakterünk esik ki, hanem az, hogy mennyire gazdálkodunk okosan az erőforrásainkkal. Aki hozzászokott ahhoz, hogy egy elrontott váltás után még van két tartalék harcosa, itt gyorsan meg fogja tanulni, hogy minden hiba a teljes csapatot viszi magával.
Az Assist és az Assemble rendszer nagyon sokoldalú. Az támogatók nemcsak támadó lehetőségeket adnak, hanem védekező és semleges helyzeteket is teremthetnek, így a nyomás alatt is van mit keresni. A Wall Break pedig egy látványos és taktikailag is fontos elem: a pálya bizonyos pontjain az ütéseink szó szerint átrepítik az ellenfelet egy másik területre, ami pályaváltással és teljesen új helyzetekkel jár. A karakterek ráadásul saját mechanikákat és erőforrásokat kapnak. Doctor Doom pajzsos megoldásai teljesen máshogy játszanak, mint Magik teleportációi, és ez a fajta változatosság az egyik legnagyobb erőssége a rosternek.
Az Episode Mode nem egy lineáris kampány, hanem az egyes csapatok saját történeteire épül. A sztorik motion comic formában futnak, és a mérkőzések mellett a karakterek kapcsolatait, motivációit és csapatdinamikáját is bemutatják. A fejlesztők a Marvel-képregényes és a mangás megoldásokat is vegyítették, ami a látványvilággal együtt működik is. Az más kérdés, hogy a szerkezet néhány ponton ismétlődővé válik, és a történetszálak között érezhető színvonalbeli különbség.
A kínálat egyébként bőséges: Ranked és Casual online mérkőzések, privát Room Match, helyi versus mód, Training Mode karakterútmutatókkal, All-Star Arena, valamint az offline is játszható Arcadia Rumble. Az online lobby akár 64 játékost is befogad, és van PlayStation 5 és PC közötti cross-play. A lobbyt külön kiemelném, mert nem egyszerű menürendszerről van szó. Avatárokkal mozoghatunk benne, kommunikálhatunk másokkal, és arcade gépeken keresztül hívhatjuk ki egymást. Az FGC-s közösség szempontjából ez tényleg értékes, mert a klasszikus játéktermi hangulatot próbálja összekötni a modern online funkciókkal, és a tapasztalatom szerint sikerül is neki.
Ha valamiben azonnal meggyőzött a játék, az a megjelenése. Az Arc System Works nem a filmekből átemelt modelleket használ, hanem újragondolt, anime és manga hatású dizájnt kaptak a hősök. Aki játszott a Guilty Gear -Strive- vagy a Dragon Ball FighterZ címekkel, otthon fogja érezni magát, csak most Marvel helyszínek adják a hátteret. Az arénák között ott van Marvel New York és annak éjszakai változata, a Savage Land, az X-Mansion, Knowhere és Wakanda. Egy részük interaktív átmeneteket és Wall Breakeket is tartalmaz. A háttérbe rejtett easter eggekből is akad bőven, látszik, hogy a fejlesztők rajonganak a forrásanyagért. A Super támadások filmes szintűek, a karakterenként eltérő animációs stílus pedig külön öröm. PlayStation 5-ön a DualSense haptikus visszajelzései is jól dolgoznak, a harc 60 fps-en fut, PC-n pedig 4K-s támogatás is van.
Azonban ne kerülgessük tovább a forró kását. A megjelenés napján a Steam-verzió fogadtatása vegyes volt, a lekérés idején 1622 értékelésből mindössze 44 százalék volt pozitív. Ez még korai állapot, a szám bőven változhat, de indulási problémák jelzőjeként mindenképpen figyelni kell rá. A Game8 első benyomásokról szóló kritikája a PS5-verziót stabil, folyamatos 60 fps-es teljesítmény mellett értékelte, a PC-s változatnál viszont komolyabb gondokról számolt be. Egyes játékosoknál lassulás és képkockaszámesés jelentkezett, méghozzá erősebb konfigurációkon is. Ha PC-n vennéd meg, ez jelenleg komoly kockázati tényező. Nálam folyamatos volt az fps-esés, még a menüben is. A CPU gyakorlatilag 50%-on pörög és a memória 75%-át használja a játék, úgy, hogy ez idő alatt 55-58 fps-t tud produkálni. Siralmasnak nevezhető ez alapján a PC-s port, arról nem is beszélve, hogy Linux alapú rendszereken nem fut a játék, tehát nincs Steam Machine vagy Steam Deck támogatás. Ahhoz, hogy elindítsuk a játékot, PSN profil is kell, ami már a Helldivers 2-nek sem állt jól.
A játékmenettel kapcsolatban is akadnak fenntartások. A mozgás a Marvel vs. Capcom játékokhoz képest lassabbnak érződik, a védekező lehetőségek korlátozottabbak, és egy erősebb ellenfél nyomása alatt könnyen beszorulhatunk anélkül, hogy lenne kiutunk.
A Marvel Tōkon: Fighting Souls izgalmas kísérlet, és az alapjai szerintem működnek. A fokozatosan felépülő csapat, a közös életerő és a Wall Break együtt olyan ritmust ad a mérkőzéseknek, ami tényleg friss a műfajban, a látvány pedig egyszerűen fantasztikus. A kérdés az, hogy a fejlesztők milyen gyorsan reagálnak a technikai gondokra, különösen PC-n. Konzolon most is bátran ajánlom, PC-s fronton viszont érdemes lehet kivárni néhány javítást.
