Banishers: Ghosts of New Eden teszt - A Don't Nod szelleműzésre adta a fejét [hozzászólások]

Iszonyatosan hangulatos és a látvány is pofás!!! Már a Vampyr-t is nagyon csíptem ,de nagyon kikupálódott a csapat! Ráadásul FG-el fix 60 FPS-el max grafikán nem kapcsol be a kártya hűtése, ergo 50 fok alatt van.

Habár a Vampyr és a Banishers: Ghosts of New Eden is "semi-open world" (utóbbira jobban megáll ez, mert nagyobb a játéktér), azért azt figyelembe kell venni, hogy ezekben a játékokban is kell császkálni, nem "csőjátékok", mint a pl. két A Plague Tale. Nyilván nem nem akkor a térképük, mint a három utóbbi fő AC-nak, de ettől még ez is a játékidő része.

Köszi! Bevallom, nálam ez az oda-vissza bolyongós open world sajna mára kizáró tényező lett, viszont ez a Vampyr most komolyan elkezdett érdekelni. Lehet, megy is backlogra?

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Annak idején, annak ellenére, hogy a harc kissé nehézkes és fapados volt, imádtam a Vampyr-t. Tetszett a választott kor és a világépítés, a történet és az elágazó döntések (plusz a világ reakciója rá), az írás minősége, a karakterek, a kapcsolati háló, különösen pedig az egyedi főszereplő: szerintem zseniális húzás volt egy vérrel foglalkozó (hematológia?) doktort megtenni a protagonistának, aki vámpírrá válik és az ebből eredő erkölcsi kérdésfelvetések is jól sikerültek.

A bejelentés óta vártam ezt a játékot és eddig elégedett vagyok. Don't Nod/Dontnod Entertainment stúdiónak ismét sikerült egyedi kort választania, remek és tetszik ez az elmélázós, szomorú és keserédes hangulat. Passzol is a kezdeti gyarmati időkhöz (vagy amit képzelünk róla és a játék ad egyfajta Roanoke-érzetet a fiktív New Edennel). A történet "fonákjait" tekintve itt is hasonlót léptek, mint a korábbi akció-kaland-szerepjáték keverék címüknél. Fognak két szereplőt, akit köt az esküjük, és egy morális dilemma elé állítják őket, hogy szembe mennek-e azzal, amiben eddig hittek (igaz, hasonló koncepció, mint a Vampyr esetében [és ha jól olvastam, a LiS is ezen alapult], de nem érzem ismétlésnek). Szóval örülök, hogy lassan, komótosan haladva elmerülhetek a történetben, eleve ez a játékstílusom.

Az utóbbi években sok kisebb stúdiónak jelent meg olyan címe, amik sokkal egyedibbek és több lélek van bennük, mint sok AAA kiadó tucatjátékaiban. A két A Plague Tale, GreedFall, a Pentiment-et is ide sorolnám (hisz az Obisidiannak most fog megjelenni az első igazán AAA-támogatott játéka) és ott voltak a Mimimi felélesztett taktikai játékai, vagy az egyik csúcscím, a Disco Elysium [*]. Magyar berkekből pedig a Chicken Police első része. Vagy a Skyrim-mod önálló játékká válása (The Forgotten City).

+ pont, hogy a régi gépemen is stabilan fut.

[*] Aki hasonlót keresne: nemrég jelent meg a Sovereign Syndicate, amit bevallottan a DE is inspirált, és az idén érkező Broken Roads is szerintem abszolút megéri majd időt és energiát fektetni bele.