Az Amazon Prime készít élőszereplős sorozatot a Life is Strange alapján, már az írója is megvan [hozzászólások]

2 végkimenetel van, szóval 50-50, hogy melyik lesz.
Plusz teljesen eltérhetnek az egésztől, lásd, Witcher.

I wish I could have known about the view from halfway down

Ha lesz, akkor megnézem, de ez pont az a játék, ahol maga a sztori ütött nagyot (nálam) és mivel az ember már ismeri a végkimenetelt, így azért annyira nem lehet majd hűha. És nyilván a játékosokra lőnek vele, mert amúgy meg kit érdekelne?

Nem láttak a wc-filmet, de egy sc-sori már régi álmom. Igazából a sorozat éppen, hogy jobb formátum lenne erre, mint egy 90 perces film, több idő jutna az események kibontására. A mostani álmom meg egy Metro sori (mindegy, hogy a könyvek vagy a játékok, vagy egy teljesen új sztori lenne-e az alapja), bár az meg az orosz setting miatt nem fog soha megvalósulni.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Eh, mégegyszer, szóval nem attól félek, hogy ne tudnák filmbe átültetni az idővisszatekerést, hanem hogy ennek igazából a játékban volt értelme. Ott poén volt mindig megnézni, mi történne, ha adott szituációban máshogyan döntenénk, majd undo. A sztoriban magában viszont tényleg van kb. 3-4 pont, amikor ennek dramaturgiai jelentősége is van, és pont ennyi elegendő is ahhoz, hogy egy évadnyi sorozatban ez a feature ne legyen erőltetett és túlhasznált.

Én is ezt mondom amúgy, hogyha fogjuk a játékot, és lecsupaszítjuk a sztorira, akkor a végeredmény annyira nem túl acélos ahhoz, hogy önmagában is kiemelkedjen a sablon forgatókönyvekből. Azért működött és ütött, mert a játékos aktív részese és alakítója volt az eseményeknek, a nehezebb döntéseknél meg a felelősséget is ránk tolták.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Közel 10 éve (bakker...) volt egy végigjátszásom, úgy rémlik tetszett is, de azért az időtekerés nem volt olyan húdenagy bravúr, hogy megfilmesíthetetlen legyen. Tutorial a wc-ben, a katolikus csaj, az a bizonyos nagy csavar, endgame. Nagyjából ezeknél lehet/lesz szerepe élőszereplős verzióban. Szerintem annyira még csak nem is drága és cgi igényes a visszatekerés effekt.

Maga a sztori elég Last of Us-os, 1:1 elég átemelni a jeleneteket, itt-ott igazítani. Az író ismeretében ez még akár jól is elsülhet. Ha gonoszkodni akarnék azt mondanám, hogy ezt elsősorban a lányszerelem miatt rendelték be. Ami nem baj, játékban nem volt tolakodó, játékadaptációban van is rá jó példa (Arcane). Nyilván nem fogom várni, szerintem kicsit fölösleges is hiszen maga a játék is inkább film volt, viszont a megannyi játék közül érthető, hogy miért pont erre esett a választásuk.

Mondom, jogos a felvetés. De ez az kivétel is csak a szabályt erősíti.

Egyébként egy jó Predator-játék valóban nagyon jó lenne, de én legalább ennyire örülnék egy jó, teljes értékű AvP Remake-nek is. Anno azzal a világ végéig tudtunk volna játszani a haverokkal.

Starcraft-sori? Hm... Kiindulva a Warcraft-filmből, nem tudom...

Úgy értem, hogy mi, mint játékos élhettünk szabadon az idővisszatekerés lehetőségével. Játékosként mókás volt pörgetni az időt, de filmen ugyanez nem kivitelezhető, hogy minden 2. jelenetnél visszatekernek "mi lett volna, ha"-jelleggel.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Jó, de az Isolation konkrét jeleneteket vett át, és ha más helyszíneken is, de kvázi az első két film díszletei közt bolyonghattunk. Igazából ugyanezt csinálta a Romolus film is, copy-pastelt a régi filmekből, de az Isolationben ez még mindig jobban működött. Meg azért az a játék más hozzáállással készült, mint a pakisztáni bérfejlesztőknek kiadott futószalag-játékfejlesztések. Nyilván a legtöbb filmet ugyanúgy nem lehetne adaptálni (bár egy jó Predator játéknak örülnék... vagy egy Starcraft sorozatnak), de egy meglévő sztorit gamifikálni egy fokkal még mindig jobb, mint kivenni a játékos kezéből az irányítást, és ugyanazt a sztorit lenyomni a közönség torkán.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Erősen szkeptikus vagyok, hogy ebből bármi jó kisülhet, mert hát játék filmadaptációja sosem lesz jó; mindazonáltal ha valahol, akkor épp ebben a leendő sorozatban van precízen helye annak az elcsépelt filmes trükknek, hogy egy időpillanattól kezdve akár perceken át zajlik a sztori valami irányba; majd hirtelen visszaugrás abba az időpillanatba és az előzőek tükrében immáron másfelé tekereg a sztori a főhős bölcsességének köszönhetően.

Leginkább a Next c. film jut észbe itt ezügyileg, de kisebb léptékben kb. bármiben és bárhol előfordul ez.

Szóval az idővisszatekerés simán beletehető a sztoriba.

De a többi, ami naggyá tette a játékot? Hát az aligha...

Van benne igazság, voltaképpen mondhatjuk, hogy az film alapján készült játék. De én itt most arra gondoltam, amikor konkrétan jött egy új film a mozikba és kötelező jelleggel követte egy pocsék játékadaptáció. Az Alien: Isolation egy film által megteremtett univerzumban játszódó önálló történet, szóval igazából nem adaptáció.

A hír első bekezdéséhez: Alien: Isolation, vagy az nem ér?

Amúgy már a kezdetektől tiltakozok magamban egy LiS filmadaptáció ellen, de úgyis megcsinálják. Pedig ez pont az a játék, ahol a történet önmagában nem túl érdekes, hanem pont az emelte naggyá, hogy azt teljes mértékben átélhetővé tették. Ha fogjuk az első LiS-t, és kivonjuk belőle a döntési lehetőségeket, az interaktív párbeszédeket, az idővisszatekerést, azt a kevéske felfedezést és az egyedi art style-t, akkor nem marad kb. semmi, ami miatt bármiben is kitűnne egy ilyen sorozatdömpingben. Képtelen vagyok rájönni, miért erőltetik ezt a sok felesleges adaptációt.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Érdekes lesz látni, hogy a játékbeli döntéshelyzeteket követő elágazásokat egy jóval lineárisabb műfajban hogyan lehet leképzeni, ha egyáltalán.