Az Amazon Prime készít élőszereplős sorozatot a Life is Strange alapján, már az írója is megvan [hozzászólások]

Közel 10 éve (bakker...) volt egy végigjátszásom, úgy rémlik tetszett is, de azért az időtekerés nem volt olyan húdenagy bravúr, hogy megfilmesíthetetlen legyen. Tutorial a wc-ben, a katolikus csaj, az a bizonyos nagy csavar, endgame. Nagyjából ezeknél lehet/lesz szerepe élőszereplős verzióban. Szerintem annyira még csak nem is drága és cgi igényes a visszatekerés effekt.

Maga a sztori elég Last of Us-os, 1:1 elég átemelni a jeleneteket, itt-ott igazítani. Az író ismeretében ez még akár jól is elsülhet. Ha gonoszkodni akarnék azt mondanám, hogy ezt elsősorban a lányszerelem miatt rendelték be. Ami nem baj, játékban nem volt tolakodó, játékadaptációban van is rá jó példa (Arcane). Nyilván nem fogom várni, szerintem kicsit fölösleges is hiszen maga a játék is inkább film volt, viszont a megannyi játék közül érthető, hogy miért pont erre esett a választásuk.

Úgy értem, hogy mi, mint játékos élhettünk szabadon az idővisszatekerés lehetőségével. Játékosként mókás volt pörgetni az időt, de filmen ugyanez nem kivitelezhető, hogy minden 2. jelenetnél visszatekernek "mi lett volna, ha"-jelleggel.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”

Erősen szkeptikus vagyok, hogy ebből bármi jó kisülhet, mert hát játék filmadaptációja sosem lesz jó; mindazonáltal ha valahol, akkor épp ebben a leendő sorozatban van precízen helye annak az elcsépelt filmes trükknek, hogy egy időpillanattól kezdve akár perceken át zajlik a sztori valami irányba; majd hirtelen visszaugrás abba az időpillanatba és az előzőek tükrében immáron másfelé tekereg a sztori a főhős bölcsességének köszönhetően.

Leginkább a Next c. film jut észbe itt ezügyileg, de kisebb léptékben kb. bármiben és bárhol előfordul ez.

Szóval az idővisszatekerés simán beletehető a sztoriba.

De a többi, ami naggyá tette a játékot? Hát az aligha...

A hír első bekezdéséhez: Alien: Isolation, vagy az nem ér?

Amúgy már a kezdetektől tiltakozok magamban egy LiS filmadaptáció ellen, de úgyis megcsinálják. Pedig ez pont az a játék, ahol a történet önmagában nem túl érdekes, hanem pont az emelte naggyá, hogy azt teljes mértékben átélhetővé tették. Ha fogjuk az első LiS-t, és kivonjuk belőle a döntési lehetőségeket, az interaktív párbeszédeket, az idővisszatekerést, azt a kevéske felfedezést és az egyedi art style-t, akkor nem marad kb. semmi, ami miatt bármiben is kitűnne egy ilyen sorozatdömpingben. Képtelen vagyok rájönni, miért erőltetik ezt a sok felesleges adaptációt.

„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”