Amúgy már a kezdetektől tiltakozok magamban egy LiS filmadaptáció ellen, de úgyis megcsinálják. Pedig ez pont az a játék, ahol a történet önmagában nem túl érdekes, hanem pont az emelte naggyá, hogy azt teljes mértékben átélhetővé tették. Ha fogjuk az első LiS-t, és kivonjuk belőle a döntési lehetőségeket, az interaktív párbeszédeket, az idővisszatekerést, azt a kevéske felfedezést és az egyedi art style-t, akkor nem marad kb. semmi, ami miatt bármiben is kitűnne egy ilyen sorozatdömpingben. Képtelen vagyok rájönni, miért erőltetik ezt a sok felesleges adaptációt.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
