Egy hét múlva leszünk fél évesek a barátnőmmel..
Ami jó is lenne, de egy valami eléggé.. nagyon. nagyon. nagyon elrontotta a kedvem. Annyit tudni kell a kapcsolatunkról hogy minden a lehető legtökéletesebbnek tűnik, álom az egész számomra, és látszólag számára is. Róla még azt kell tudni hogy én voltam az első barátja.
Mindenben a maximálisat nyújtom neki. Nem megyek be zh-kra csak hogy vele találkozzak, se semmilyen oktatásra, kockáztatva azt hogy kirúgnak lassan; minden pénzemet rá költöm; más lányra rá se nézek - egyszerűen minden létező dolog elé állítottam a rangsorban. Azt mondja hogy nálam jobbat és figyelmesebbet nem is találhatott volna, és külsőleg is imád. Látszik rajta hogy nagyon szeret.
Aztán az év elején egyszer megemlítette hogy szakítani akart még pár héttel azelőtt velem, de azóta olyannyira megszeretett hogy velem tervezi leélni az életét. És ez őszintének is tűnik. Nos ez akkor eléggé hát felpofozott, de azt mondta hogy csak azért érzett így mert alig tudtunk találkozni, és mondott is egy konkrét időpontot amikor is szerinte megváltozott a dolog számára.
Aztán mivel egyszer említette, rákerestem a blogjára, amit tavaly írt. Többet között arról beszélt hogy utálja a se vele - se nélküle dolgokat, hogy milyen szar hogy 2 hónap után elmúlik mindig a fellángolás, hogy szereti ha futnak utána de mégsem az övéké, és hogy most van valakije, akivel néha teljesen azt érzi hogy nem kell neki, nincs szüksége rá, néha meg azt hogy rettenetesen akarja.
Nos ilyenkor visszagondolok hogy én mennyire tökéletesnek és csodálatosnak láttam már akkor is a kapcsolatunkat, és hogy ő semmi, de semmi jelét nem mutatta annak amit leírt.. És visszaolvastam az aznapi msnes beszélgetéseinket is mikor ezt a posztot írta.. Hát idilli szeretet árad minden egyes szóból.. látszatra.
Ráadásul ez két héttel volt kb azon ominózus időpont után mikor is szerinte minden megváltozott. Baromira jól éreztük mindig magunkat, és utána is áradozott minden egyes találkozónkról.
Plusz írja hogy mennyire szeret más fiúkkal szórakozni(újakkal és régiekkel), még ha semmi szexuálisról nincs is szó, és ilyenkor mekkora bűntudata van.. Amikor fél éven át ment a csak téged csak téged szöveg, másra még előttem se nézett rá..
És ez engem valami olyan iszonyúan gyomorszájba vágott, hogy egész este fojtogató szédülést érzek, teljes érdeklődésemet vesztettem mind benne, mind a tanulásban mind a melóban. Nem is a múlt miatt, bár az is iszonyúan bánt, hanem hogy nem tudok már hinni neki. Egy olyannak akivel kb a nyugdíjas éveinket tervezzük, és mondjuk hogy mennyire különleges a kapcsolatunk. Nagyon fájdalmas azt olvasni hogy mikor én a fellegekben jártam - és látszólag ő is, ő épp azon morfondírozott hogy miként dobjon ki és hogy hetyegjen másokkal.
Ráadásként nemrég felkereste az egyik régi állítólagos "csak haverját", akivel egyszer randizott és már mesélt nekem róla hogy mennyire vágyott a csókjára akkor, de nem kapta meg mert 100 kmre éltek egymástól és nem akarta a csávó hogy kialakuljon több közöttük - de még így is beleszeretett. Na szóval őt kereste fel fb-on és chaten flörtölget vele folyamatosan.
Holnap találkozok vele, és nem tudom hogy mi tévő legyek. Mert ha itt elkezdem mondani ezeket az hosszú távon kihathat a kapcsolatunkra, de ha nem akkor nem tudnám ugyanekkora hévvel folytatni. Mindezt úgy hogy most minden a legnagyobb rendben, imádjuk egymást, de félek hogy csak látszólag.
Lehet hogy ezek pitiáner dolognak tűnhetnek, konkrét megcsalásról nincs szó, de.. számomra tönkretett elég sok mindent.
Power-saw to people!
Mint a szülők 
