Nem akartam eddig hozzászólni, csak olvasgattam a topicot így a nyaralásomból visszatérve, de erre a hsz-re már nekem is reagálnom kell, mert felfoghatatlan számomra, hogy bárki is ennyire naivan gondolkodjon a büntetések súlyáról és hatásáról, másrészt nonszensz, hogy úgy jön le, mintha a tömeggyilkost kellene sajnálni, hogy hű de durva büntetés lesz neki ez a 21 év, szegény ember, hajj de megtörik lelkileg ezalatt, mintha teljesen elfelejtenénk azt, amit tett és amiért
ezt kapja...
Nem egy tolvajról van ugyanis szó, nem is egy hirtelen felindulásból gyilkosságot elkövető emberről, de még csak nem is egy kegyetlen és könyörületlen rablógyilkosról. Ez az ember majdnem 100 (!!!) másik ember életét oltotta ki, többségében ártatlan tizenéves gyerekekét, akik előtt állt még a teljes életük, akik elmentek a nyáron egyet önfeledten táborozni, akiket teljes nyugodtsággal engedtek el szüleik, mit sem sejtve arról, hogy utoljára látják őket. Ez az ember közel 100 család és környezetének életét tette végérvényesen tönkre, akik ezek után valószínű soha nem fognak tudni normális életet élni. A fájdalom, a tehetetlen düh, az elkeseredettség, az értetlenség, az állandó miértek életük minden percében végigkísérik ezentúl őket.
Aki ilyet tesz, annak nemhogy a 21 év nem méltó büntetés (teljesen mindegy, hogy milyen börtönben és milyen körülmények között), de az sem lenne elegendő elégtétel, ha élete végéig, hosszú éveken át nap mint nap a lehető legbrutálisabb és embertelenebb kínzásokat végeznék el rajta (én egyébként ezt tenném vele).
Esetünkben nem egy átlagemberről (aki képes felmérni tettei súlyát és megbánni, amit tett), hanem egy pszichopatáról van szó, aki valószínűleg telibeszarja azt, hogy a társadalom megveti és 21 év után nem fog tudni visszailleszkedni. Aki gond nélkül lemészárol 100 ártatlan embert, gyereket, annak a társadalom szó semmilyen értéket nem jelent. Az ilyen emberek agya teljesen máshogy jár, mint egy átlagemberé. Élete célját elérte, ezek után már teljesen mindegy is lehet neki, mi történik vele. Még az is lehet, hogy önelégülten, kéjes vigyorral az arcán ülné végig ezt a 21 évet és tökéletesen jól érezné magát a börtönben, s keverné a lapokat továbbra is, akárcsak Hannibal Lecter.
Ahogy Gerry is leírta előttem, egy ilyen pszichopatát rehabilitálni, a gondolkodását megváltoztatni nem lehet. Sem 1 év alatt, sem 21 év alatt. Ha bármikor kiszabadulna, valószínű ugyanott folytatná, ahol abbahagyta, s kinyírna újabb 100 embert, ha tehetné. Gondoljunk csak az előző példánknál maradva Hannibal Lecterre, vagy akár a Szökésből Zsebesre (természetesen nem a tett súlya alapján értendő az összehasonlítást, hiszen ehhez a norvég fószerhez képest még az említett filmszereplők is kismiskák atekintetben, amit tettek, hanem mint pszichopata jellemvonásra kell érteni a hasonlatot).
Hozzáteszem én is, ez az "ott folytatná, ahol tette", nyilván csak elvi síkon létezik, hiszen szintén ahogy többen leírták előttem, addigra már rég kinyírnák a börtönben, vagy ha ott nagyon elkülönítve őriznék, akkor a szabadulása napján végezne vele valaki azonnal, akár minden mindegy alapon a bíróság épületéből való kivezetés közben a nyílt utcán lepuffantva.
Akármi is történik vele, akármilyen büntetést is kap, az általa kioltott 100 emberéletet már semmi nem hozza vissza, így egy valamire kell mindenképp törekednie a norvég igazságszolgáltatásnak, és ha ehhez szükségeltetik, a törvényhozásnak: Ezt az embert soha, semmilyen körülmények között nem szabad visszaengedni a társadalomba, hogy további ártatlan emberéletet már soha ne követelhessen ennek a pszichopatának az ámokfutása. Emiatt hökkent meg leginkább véleményem szerint mindenki a 21 éven, s nem azért, mert kevésnek érezné ezt a büntetést, vagy túl emberségesnek a norvég börtönökben uralkodó körülményeket.
szerk.: Hoppsz, amíg ezt írtam, látom Gerry lényegben le is írta ugyanezt, csak nálam jóval tömörebben, a lényeget megfogalmazva.
"évtizedeken át a légkörbe mérget vetettek, ezért lett különösen fontos, hogy értéket teremts"
