J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk ura II. - A Két torony Kicsit szégyellem magam, hogy csak mostanra olvastam el. Még hátra van a harmadik rész, utána kezdhetem előről mert az elsőt már régen olvastam.
Meg még a Szilmarilokat is el kéne olvasni.
Lehet, hogy néhányan szidni fognak ezért, de számomra ez a könyv csalódás volt. A XVIII. századi Franciaországban vagyunk, ahol figyelemmel kísérhetjük Jean-Baptiste Grenouille történetét, aki egyszerű parfümiparosból rettegett sorozatgyilkossá fejlődik. Ez már kellően izgalmas alaptéma, az előadásmód mégis felemás. A könyv nagy része végeláthatatlan körülírásokból áll, cselekmény alig akad. A gyilkosságok is csak a könyv vége felé kezdődnek, ami szerintem nagy hiba volt. Aztán persze a történetet Süskind tisztességesen befejezte, sőt az "elindulás" is jól sikerült, a "tölteléket" valahogy mégis elhanyagoltnak éreztem. Grenouille-al, negatív főhősünkkel pedig képtelen voltam azonosulni, olyannyira keveset tudunk meg róla (annak ellenére, hogy az ő életét kísérjük végig), és már nem is emlékszem rá, megszólalt-e egyáltalán a könyvben. Szóval ez a mese nekem elég sótlanra sikerült, érthetetlen, hogyan lett ebből bestseller, de ettől függetlenül a filmváltozatra kíváncsi vagyok, az csakis jobb lehet ennél!
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
Nemhiába az egyik legfaszántosabb regénye... Én 1-2 kivétellel az összeset olvastam és ajánlom őket figyelmedbe. Főleg a régebbi King regényeket. Mindegyik jó!!!!
Parásat akarsz?
-Állattemető - Borzalmak városa - Tortúra - Tóparti kísértetek.
Csak hirtelen néhány a legjobbakból!
Stephen King - A ragyogás Eddig nem olvastam egyetlen egy King regényt sem, csak a filmadaptációkat láttam, de azok meg elég felemásak voltak (abban a tekintetben is, hogy egy-két film jó, a többi meg lényegesen rosszabb lett). Meg aztán angolul se olvastam még olyan sokat, ezért gondoltam belevágok ebbe. Pár szót nem is értettem belőle, de nagyjából értettem...És mellesleg hihetetlenül tetszett Már az elejétől fogva megszerettem a főbb karaktereket (pedig általában csak 1-2 karakterrel tudok szimpatizálni). Lassan mutatja be a családot, a karakterek múltbéli történéseit és a hotelt, és ez nem is igazán zavart. Aztán meg az uccsó 150-125 oldal meg para ezerrel, nagyon király volt Szóval nagyon tetszett
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
Második világháborús megélt eseményeken alapuló dokumentumregény. Anno film is készült belőle, amit nem láttam, de a könyv érdekes volt, ahogy bemutatja az Észak-Afrikai partraszállástól kezdve Szicílián és Normandián keresztül a Németek bukását, amit a Német megszállás, majd Csehszlovákia felszabadítása tett teljessé.
Gyakran megrázó és elgondolkodtató, szomorú és közönyös világot tár elénk az író a gyalogos Amerikai katonák szemszögéből.
Terry Pratchett Korongvilág sorozatát olvasgatom Most éppen az "Őrség, őrség" a soros, hétvégén a "Piramisok" és a "Kisistenek" került elolvasásra. Ez után pedig jön a Vészbanyák-alsorozat...
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Nem is méltó párja, az 1984 klasszisokkal megrázóbb. Biztos azért, mert annak egy jelentős része a Fal innenső oldalán valóság volt és ezért érzékenyebben érint minket, mint a még be nem következett - és lehetőleg ne is következzen be - Gileád Köztársaság...
És a belőle készült film se olyan jó, mint a '84 adaptációja. Persze, érdemes elolvasni, mert az állunkat egyszer-kétszer leejtjük közben...
Aki nem változtatja a véleményét, az nem gondolkozik!
Én nem is tudtam, hogy "A feladat" az a trilógia harmadik kötete, sőt azt se tudtam, hogy egyáltalán trilógia... Így ha ezt befejezem és elolvasom a "Távoli tűz" kötetet is, akkor ismét át kell rágnom magam a feladaton is... Szegény én, hogy sajnálom magam
Aki nem változtatja a véleményét, az nem gondolkozik!
Érdekes, nekem nagyon bejött...
Egyetértek, a valós események tényleg rövidek, mégis a szokásos módon, egyszerre több száz oldala elolvasásával végeztem ki ezt a King könyvet is, mint az ezt megelőző összeset
Aki nem változtatja a véleményét, az nem gondolkozik!
Sosem szerettem a H.P. könyveket, de úgy éreztem, hogy tartozok magamnak annyival, hogy elolvasom az utolsó két részt és hát meg kell mondanom, hogy nem bántam meg.
Imádom az írót, de ebben a regényben kicsit elszállt. A kellemes 680 oldalas terjedelem színtiszta történése elférne három A4-es lapon, a többi csak cigarettafüst egy ventilátor előtt. Nem lett a kedvenc regényem, az biztos.
De aki szereti Kinget, annak érdemes ezt az oldalát is megkóstolnia.
Érdekes, hogy a régebbi történetei mennyivel ütősebbek voltak! Csak nem merül az elem? Remélem hogy csak egy apró írói válság. Na mindegy, nem ajánlom a könyvet, csak fanatikusoknak, de mindezek ellenére még mindig leborulok az író munkássága előtt!
A pókkirálynő háborúja sorozatot olvasom újra, már az ötödik kötetnél tartok(Megsemmisülés). Egész hangulatos, bár így folyamatosan olvasva vannak benne kisebb ellentmondások, de ez betudható annak, hogy minden kötetet más írt. Bár a vége... Aki szereti a Forgotten Realms világát annak viszont tudom ajánlani, mert tényleg érdekes könyv.
(Utána meg a teljes Battletech sorozat van tervbe véve, csak még be kell addig szereznem három hiányzó kötetet is, de az a végén van)
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
Az első Nemere könyv, ami nem tetszik. Az írásmód, a jelen idő, az állandó megszakítások (amik egyébként a feszültségteremtésre hivatottak) most idegesítenek... Rendben van, hogy egy valóban megtörtént gyilkosságot akar papírra vetni, ötvözve a féltékenységgel. De ez a sok lelkizés, leírás nem fekszik nekem. Sehol egy párbszéd. Igaz csak 35 oldalon vagyok túl, de azt hiszem ilyenkor már nyugodtan mondhatom, hogy első benyomásra nem az esetem. Talán még ma este rágom egy kicsit, hátha megfog, de nem sok esélyt látok rá.
Az író mindig is lenyűgözött a képszerű látványvilággal, amit elénk vetít. Szinte ott vagyunk a szereplő lelkében, elevenen átélünk minden mozzanatot.
A Rambo alkotójának egyik aktuális témát feszegető kalandregénye. Világunkat ellepi a kosz, az őrület és a pusztítás. Gyárak ontják mérhetetlen bűzüket a légtérbe, olajszállító tankhajók süllyednek el emberi mulasztásból kifolyólag, milliárd hektáros erdőket pusztítanak ki nyereségvágyból és még órákig lehetne sorolni, mit teszünk a környezetünkkel. Egy csoport viszont kezébe veszi az irányítást és mint büntető, megtalálja a bűnösöket.
Nagyon tömören a lényeg. De ez még jól átkötve egy kis misztikával, krimibe illő nyomozgatásokkal és Morrell-re jellemző kalandokkal.
Mithridatesz Perzsa király háborúi, csatái a Római birodalom ellen.
Akit érdekel az Ókor vérpezsdítő kegyetlen világa, a csaták eleven mélységű bemutatása és a valóság sötét oldala, annak kötelező olvasmány...ez is!
Most olvasom Móricz Szegény emberek c. novelláját. Nagyon durva ez a naturalizmus. Nem azt mondom, hogy engem elrettent, mert nem, én szeretem az ilyen leírásokat, lényegretörő, nem írja körbe, hogy most agyonszúrta. De belegondolva, hogy a 20. században ez az eszme járta át az egész irodalmat... mást nem lehetett olvasni csak ezt... Olvastam az Árvácskát is tőle. Mély nyomokat tud az emberben hagyni.
Még csak a felénél vagyok, de komolyan mondom ez jobb mint a Biblia. Ez a könyv olyan mértékű igazságokat pedzeget az élet dolgairól, hogy egyszerűen oldalanként meg kell állnom, hogy feldolgozzam azt, amit éppen elolvastam belőle. Ha ezt elolvasod - 130 oldal az egész -, akkor garantálom hogy már többet fogsz tudni az életről, mintha kijárnál egy bármilyen főiskolát vagy egyetemet! Mindenkinek melegen ajánlom...
Most fejeztem be Nemere Istvántól Az utolsó esély c. regényt. Eszméletlenül überbrutál, fordulatos könyv! Nálam megelőzte a Daniel Skagen-féle sorozatot.