Na, akkor a beígért
Árnybíró, némi csúszással.
Történet
5 köteten vagyok túl, és itt már eléggé kidomborodott a cselekmény. A sorozatra jellemző a már említett koreai szájíz, ami teljesen áthatja az egészet: koreai mondák, legendák, történelmi események és személyiségek kerülnek új megvilágításba (thx a koreai alkotópárosnak). Maga az alapsztori egy összeomlott birodalomban (Dzsusin) játszódik (kissé a 18-19. századi Koreára szabva), ahol már csak néhány Angjo Onshi (aka Árnybíró
) maradt talpon - olyan alakok, akik anno a (sorozat kezdetére már elhunyt) császár megbízásából járták az országot, álruhában felügyelgetni a helytartókat.
Ha egy otaku azt mondja, őt már nem lehet mivel meglepni, téved: az Árnybíró más, teljesen MÁS, mint amit eddig látott. Annyi kiszámíthatatlan csavar-fordulat egy kötetben (ami később fokozatosan erősödik) hogy félő, hogy a végére már követhetetlenné válik.
Már maga a birodalom bukása is tele van rejtéllyel, a sok akció-betétet egy kilónyi intrika váltja fel (thx to Adzsite).
A karakterek is érdekesek, ha már meg lett említve egy név. A címszereplő Munszu van olyan negatív figura, hogy bármely más mangában/animében elmehetne főgonosznak. Nem segít akárkinek csak, mert segítséget kér, a módszereiben sem válogat, ha úgy akarja, agyonlő mindenkit (esetleg a megidézett fantomseregre vagy a Szandóra bízza a dolgot), számára minden fekete és fehér, a világ szar és talán még önmagát is agyonlőné, ha nem kísértené a főgonosz Adzsite. Adzsite szakasztott ellentéte Munszunak, majdhogynem mindig mosolyog, ha nem, akkor nevet, gyakran a saját szerencsétlenkedésein (meglehetősen csetlő-botló-lúzerkedő figura). Életcélja, hogy élettel töltse meg ezt az amúgy is csodálatos világot.
Ezt meg csakis úgy teheti meg, ha híveket gyűjt maga köré...
A női szereplőkről pedig egyelőre legyen elég annyi, hogy rendszerint alulöltözöttek (néha majdhogynem hentai-ba megyünk át), és sokkalta táposabbak a férfi szereplőknél. Munszu Szandója (gy. k. testőre, vagy testőrnője) is lazán elgyepál mindenkit, akivel az Onshi-szama nem bír. Itt jön képbe a sorozat másik erőssége, a harcok. Oks, az első kötetnél szidtam a harcjeleneteket (bár szó mi szó, a Munszu vs. Csunhjang ütközet elég jól meg lett oldva), később ezek elég brutálba mennek át. Az eddigi két legjobb szerintem a Szando vs. Vonszul, ill. a Szando vs. Mago (Adzsite testőrnője) csata. Utóbbinál némi pusztakezes harcművészetet is láthatunk.
Jó pont, hogy itt (még?) senki sem halhatatlan, mint a Dragon Ball-YYH-féle sónen-sztorikban, nincs "univerzum összes ereje" meg "elhagytam a naplemcsém a robbanásban" szituáció. Az egész harc-faktor engem inkább a Hong Kong-i vuhsziákra (a Hős, a Gonosz Birodalom stb.) emlékeztet gyakran.
Grafika
Nem tudok rá mást mondani: majdnem első osztályú. Leginkább a hátterek kidolgozottsága, és a mimikák ütősek. A hátterek elképesztően részletesen vannak megoldva, főleg a "kameraváltásoknál" tűnik fel, hogy mennyire el vannak rendezve térben a dolgok. Aki rajzolni akar, annak tehát nagyon jó tankönyv az Árnybíró (bár Munszu szokása kissé furcsa, nevezetesen az, hogy minden kötetben vagy 5 évet fiatalodik - az elsőben még lestrapált negyvenesnek tűnik, ötödikben már valahol húszhoz van közel). Jank Kjung-Il tehát jó munkát végzett, grat.
Magyar kiadás
Ritka az, hogy egy kiadót dícsérjek, de most kivételt teszek: a MangaFan tapsot érdemel. Más hazai kiadók mintha beérnék a Tokyopop "mangákkal" (amiknek valójában nincs sok közük a mangákhoz), de ezek az alakok tényleg mindent megtesznek azért, hogy Japánból is kapjunk valamit. A fordítók és a koreai kultúrális lektor is jó munkát végeztek (igaz, van egy rakás elírás, de ezt már megszokhattuk). Az első kötetet még saját borítóval adták ki, később rájöttek, hogy ez nem túl szerencsés, és azóta japán borítókat kapunk. Hááát.... csak a 2. és 5. kötetnek van ütős borítója, a többiről inkább hallgassunk. Na de ennyi nyalizás után egy érdekes cikk:
Tárgyalás japánokkal
Összegezve
Az Árnybíró alapvetően felnőtt manga. Nemcsak a brutális jelenetek miatt, hanem inkább a mélyebb gondolatok miatt is. A poénok is felnőtesebbek, bár néha azért kicsapják a biztosítékot a sok tragédia után (mert alapvetően egy amolyan akció-drámával van dolgunk), néha meg egyenesen fárasztóak. Ettől függetlenül ajánlom mindenkinek, akinek nem kell ajánlanom, meg blablabla és stb., nem pofázok tovább, senki nem fogja elolvasni ezt már úgyse, szal nyomás a legközelebbi
576-ba/Alexandrába/mangaboltba/akármibe.
Értékelés: 8.5/10, mindenféle viszonyítási alap nélkül, mert csak (tetszőlegesen kerekíthető 9-re).
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”
)
Most komolyan, ez vmi paródia, vagy az igazi live action lesz?
