Ez nem a magyar felsőoktatás hibája, ez világszerte így működik tudtommal, itt már szubjektív az osztályozás, ha tetszik, ha nem. Egy megoldás van, mindent tudni kell, de ez csak az autistáknak szokott sikerülni az én karomon... Első egyetemi évem BME villanykaron töltöttem, volt egy srác, aki előttem vizsgázott, szóval hallottam hogy ment a dolog. Odament a kidolgozott tétellel, végignézte a tanár, hmm ez nagyon szép, akkor lássuk, végigkérdezem az összes tételt. Mindenbe belekérdezett, srác mindenre perfekt válaszolt. Tanár pedig úgy küldte el, hogy nem igaz hogy nem tudom megbuktatni, jeles, takarodjon. Ezzel szemben nekem mákom volt relatíve. Egyik az, hogy más tanárhoz kerültem(nem voltam kész ekkor még a kidolgozással), másik az hogy jó tételt húztam. Tanár megnézte jegyzetem, egyet kérdezett bele, amit kifelejtettem, válaszolok, perfekt. Na akkor kérdezzünk bele a többi tételbe. Persze hogy rátapintott azonnal a mély homályra. A végén azt mondta, hogy eleinte jelest akartam adni, de láttam hogy ez a rész nem megy, akkor már csak jót akartam, de láttam hogy nagyon nem megy, most tartunk közepesnél, megfelel? Köpni nyelni nem tudtam, de persze hogy azt mondtam, hogy igen, mielőtt még megbuktat. Most már PPKE-ITK-n vagyok mondjuk, ott azért emberségesebb a dolog, bár itt is akadnak kemény dolgok..
Holnap megyek Algoritmusok és adatszerkezetekből vizsgázni, éljen! Remélem jó kedve lesz a tanárnak, és jót húzok, más nem is kell..

Too stubborn to die...