Sziasztok!
Pötyögnék egy kicsit a cikkírásról, nem a Guru, hanem a szakma - és így az összes újság - védelmében.
Érdekes dolgok hangzottak el ebben a topicban, és egy-két megjegyzés arra indított, hogy megosszak veletek néhány kulisszatitkot, illetve hogy eloszlassak - vagy legalábbis megpróbáljak eloszlatni - néhány elég súlyos tévhitet.
"...elég sok újságíró a saját tetszése alapján dönti el, hogy egy játék jó-e vagy rossz. Tehát ha neki tetszik akkor a game magas értékelést kap, ha nem tetszik neki akkor alacsonyat..."
"A játékhoz való hozzáálláshoz csak annyit, hogy teljesen szubjektíven ítélik meg a játékokat"
"Vot már olyan,hogy a game tök király volt az újság meg lehurrogta. És ez a jó játék vélemény nem csak az enyém volt. Arról nem is beszélve, hogy a sz*r játékbó meg istent csinált."
A fenti megjegyzések mind figyelmen kívül hagynak egy nagyon fontos tényt, nevezetesen azt, hogy a - nemcsak a játékokról, hanem a filmekről, lemezekről, reklámkampányokról és bármi másról írt - kritika, recenzió _véleményközlő_ sajtóműfaj, tehát egy nagyon is szubjektív valami, melynek célja, hogy a kritizált termék (eszme, rendezvény, stb.) bemutatása mellett megismertesse az olvasót a cikkíró véleményével, azokkal az élményekkel és benyomásokkal, amelyekkel a kritizált termék (eszme, rendezvény, stb.) keltett benne. Alapvetően butaság tehát objektivitást elvárni egy szubjektív műfajtól. És mivel az emberek ízlése igencsak különböző, az egyes magazinok cikkírói máshogyan értékelik ugyanazt a játékot. Ez természetes, és éppen ezért szerintem valóságos csoda, ha egy játék két magazinnál ugyanolyan értékelést kap. A vélemény milyensége pedig nem minősíti a cikket - egy cikk attól még lehet jó, hogy a benne foglalt vélemény nem egyezik az olvasó meglátásaival. Ott van pölö Uj Péter, aki korunk egyik legjobb újságírója. Élvezem a cikkeit, de elég soxor nem értek egyet a véleményével - attól még ő nagyszerű publicista. Vagy ott van pölö a Tömb Radír film, ami 80%-ot kapott a Cinemától. Szerintem a pozitív egész százalék is erős túlzás erre a mocsoxar celluloidszemétre, mégsem ítéltem el a cikket, hanem - mivel ennél az írónál nem először fodult elő, hogy egy általam szarnak ítélt filmet dicsért - megjegyeztem a cikkíró nevét, és úgy döntöttem, hogy a jövőben nem fogok adni a véleményére (de attól még el fogom olvasni a cikkeit). Ehhez ugyanis az olvasónak joga van: ha az 576/GS/Guru olvasója úgy látja, hogy valamelyik cikkíró véleménye sorozatosan eltér az övétől, valószínűleg egy idő után már nem fogja mérvadónak tekinteni az illető 576/GS/Guru cikkíró kritikáit. Ez benne van a pakliban, viszont ezt az olvasónak el kell tudni fogadni (ízlésről vitatkozni lehet, csak éppen nincs értelme), és be kell látnia, hogy egy cikk nem a véleménytől lesz jó, hanem attól, hogy alapos, kitér a hibákra és a pozitívumokra, összehasonlít, a lehetőségekhez képest részletez, stb. Szóval, szerintem valahol Jatfield 16-os hozzászólása környékén van az igazság. Illetve TheHolyOne is belenyúlt a tutiba, amikor akarva vagy akaratlanul, de a cikkírók legnagyobb felelősségét fogalmazta meg: "A baj csak akkor van, ha ez a végletekbe csap át, amikor meg sem próbálnak változtatni első ránézésre alkotott véleményükön. Mert miért vannak ezek az újságok? Azért hogy a játékokat ajánljanak az olvasóknak."
Hozhatnék példát, de egy kollégát sem akarok megítélni, úgyhogy inkább magamat állítom pellengérre. Én pölö elvárom egy játéktól, hogy az engine, a technológia kövesse a kort. Több gamét húztam már le többek között emiatt (Dune 2000, Force Commander, legutóbb a Myst 3), de én ilyen vagyok - nekem nem elég, ha nagyon jó a hangulat/sztori/játékmenet. Persze, ezek is elengedhetetlen kellékei egy jó játéknak, de emellett én a legtöbb játékműfajnál elvárom, hogy a progik kihasználják azokat a drága 3D-kártyákat/RAMokat/procikat. Ugyanakkor vannak emberek (nem is kevesen), akik azt mondják: "Ha a hangulat és a játékmenet király, akkor már a játék szórakoztat, nem érdekel, hogy 640 x 480-ban kell játszanom vele 2D-s terepen." Ők valószínűleg nem értenek egyet a cikkeimmel, én pedig nem osztom az ő nézetüket. Ettől függetlenül tiszteletben tartom a véleményüket, és cserébe elvárom, hogy ők is tartsák tiszteletben az enyémet. Ennyi.
"alig jáccanak a játékokkal"
No igen, ez már súlyosabb vád. Viszont itt is van egy aprócska mozzanat, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni, mégpedig az, hogy az újság időre készül, és igyexik mindig a legfrissebb játékokról írni. A lektorálás + tördelés + nyomdai átfutás előtt a cikkíróknak ezért a legjobb esetben is csak max. 2-3 hetük van arra, hogy egy játékot kipróbáljanak + képeket lopjanak belőle + megírják a cikket, de gyakran - főleg ha az utolsó pillanatban esik be valami, ami a következő lapszámba már túl régi lenne - inkább csak napokban mérhető a játékkal eltölthető idő. Emiatt az a helyzet áll elő, hogy mire a cikk megjelenik, addigra egyrészt az olvasónak jó esélye van arra, hogy jóval többet játsszon a játékkal, mint a cikkíró, másrészt a neten a különböző planetokon és egyéb fanpage-eken már elérhető a full végigjátszás/tippgyűjtemény/háttérinfok/stb. Emiatt úgy tűnhet, hogy a cikkíró nem foglalkozott eleget a játékkal. További tényezők, amelyek erősíthetik a "nem játszott ez eleget"-feelinget:
- A cikkírónak főállása van, ezért még kevesebb ideje jut egy játékra (ugyanis a legtöbb cikket nem belsősök írják, csak a cikkírásból pedig nem nagyon lehet megélni).
- A cikkíró több játékot is tesztel, ezért szintén kevesebb ideje jut egy játékra. Kérdezhetnétek, hogy akkor miért nem ír minden játékról más? Nos igen, ez lenne az ideális, csak éppen nagyon kevés azon emberek száma, akik a játékokhoz és az újságíráshoz is jól értenek (illetve, lehet, hogy sokan vannak, csak éppen nem kopogtatnak a magazinoknál). Emiatt egy embernek általában 2-3 játékkal is foglalkoznia kell egy hónapban. Persze, itt is megvan a ló túlsó oldala, a havi 3-nál több review-t én speciel már sokallom.
- Néhány játék baromi hosszú. Mostanra például kb. ugyanannyit játszottam a Myst 3-mal, mint az Anachronox-szal. Ennyi idő alatt a Myst 3 végére értem, ellenben úgy érzem, hogy az Anachronox még csak most kezdődött el, és még baromi sokat kell játszanom vele, hogy érdemben tudjak nyilatkozni a sztorivonalról. Az idő azonban véges, csütörtökre már le kell adnom a kész cikket...
- Néhány hosszabb játéknál előfordul, hogy nem egyenletes a színvonal. Ilyen volt annak idején az Unreal, amelynek baromi jó volt az első 6-7 pályája, aztán unalomba fulladt az egész. Mivel erről a programról minden magazin először akart írni, szinte senki nem említette meg ezt az apróságot, mert a cikkírók nem tudtak annyit játszani a játékkal, hogy ez kiderüljön...
Szóval - akár hiszitek, akár nem -, elég nehéz kenyér ez a játékreview-írás. És itt is engednie kell egy kicsit az olvasónak: el kell fogadnia, hogy egy-két hét kevés arra, hogy a cikkíró végigjátssza a játékot + utánanézzen a háttérinfoknak (fejlesztő, kiadó) + több konfiguráción teszteljen + képeket lopjon + megírja a cikket, lehetőleg összehasonlítva a műfaj többi képviselőjével + esetleg kisebb szövegdobozokkal színesítse a cikket. Ehelyett a cikkíró megpróbál minél többet játszani a játékkal (csak a rövidebbeket udja végignyomni) + utánanéz minél több háttérinfonak (szerintem erre mindenképpen muszáj időt szánni) + ha lehetőségei engedik, több konfiguráción tesztel + képeket lop + megírja a cikket (ha a terjedelem engedi, összehasonlítgat) + ha ideje és a terjedelem engedi, kis szövegdobozokkal színesíti a cikket.
Na, csak ennyit akartam mondani. Egyébként jó ötlet ez a topic, figyelemmel fogom követni a - remélem, építő jellegű - kritikákat.
Csók & könny,
Stöki
U.i.: Lord, nem igaz amit írsz: "alap negatív hozzáállás". Éppen hogy pozitív volt az "alap hozzáállásom", aztán csapott csak át szép lassan negatívba, ahogy haladtam előre a Myst 3-ban. Hidd el, nem úgy estem neki a játéknak, hogy "na, ezt most jól le fogom fikázni".
"Így megy ez." - Kurt Vonnegut