Disco Elysium

Lett nagyobb tárhelyem, szóval feldobáltam játékokat amik megvoltak de nem kezdtem bele. Kicsit kevesebb ivás után kezdtem neki mint Du Bois, de inkább gyorsan félbeszakítottam a dolgot, mert késő volt és esélyes volt, hogy hajnalig tolom, ha nem zárom rövidre. De folyt köv kipihenten...

Amikor kijött a játék már akkor is volt szinkron? Mert az rémlett, hogy nincs, viszont nekem itt ilyen final extra directors nemtudom milyen verzió van, és meglepetten, de örömmel tapasztaltam, hogy a tudatalatti beszél is, nem csak ír...

Man literally too angry to die

Te jó ég, ez olyan, mintha a Macskajaj lenne vegyítve a játékkal. Ebben az alternatív univerzumban még Kitsuragi is rendesebben tolja.

Egyébként, egy TOP 10 Best Companions in the RPG genre listán Kitsuragi-nak rajta kellene lennie.

Kétségtelenül a templomban beszélgetős majd bulizós rész volt a játék csúcspontja és legeszementebb része. HARDCORE!

Amikor az új trancehouse jellegű zenei műfajról lehetett csevegni pár suhanccal, ha jól emlékszem, egy templomban, ott én is kiégtem.

Különleges és nagyon szórakoztató játék, nagyon tetszett (a sok wall of text ellenére is ), tényleg kár, hogy ilyen jogi harcokba fulladt az utóélete.

Végig vitted már? Ha igen, mi az összkép a végé után?

Kifejezetten sajnálom, hogy nem jön újabb rész, mert a késztők és az eredeti kitalálói a játéknak pereskedni fognak a kiadóval, aki "ellopta" a jogokat.

Kellett nekem megkérdezni a sztrájktörőnek álcázott zsoldostól, hogy mit jelentenek az elhunyt pszichopata tetkói...
SPOILER
Úgy látom, hogy lassan a végén vagyok, minden küldetést kitakarítottam, amit csak lehetett, irány R. rejtekhelye.

Ó, igen, a társadalomelméleti és társadalmi-gazdasági eszmefuttatások, amik a párbeszédek egy jelentős részét kimerítő mélységben fedték át, egy idő után engem is fárasztottak. De a Harry fejében székelő "személyiségmozaikok" annyira szórakoztatóak tudnak lenni, annyi röhejes pillanatot tudtak okozni, hogy mindig átrágtam magam az aktuális elém terített "hogyan legyén jó komcsi" kisokoson

Endure. In enduring, grow strong.

Alapvetően nálam is az eszét használó, keveset bohóckodó*, empatikus irányba megy a karakter, azonban Cunónál engedtem a fizikai erőszak csábításának, és pofonnal kezdtem. Utána aztán országos haverok lettünk. Én is sajnáltam mindkét kölyköt, viszont Cunoessével soha nem szeretnék élőben összefutni - szegény gyerek nem tehet arról, hogy milyen, de az elmebaj nem játék.

A társadalomkritikai részek is jól vannak összerakva, de néha már fárasztanak, a négyajtós szekrény kidobóember (tudjátok, aki CAPS LOCK-ban kommunikált, és a macája időnként közbeszólt, hogy yeah, ahogy mondod, bébi) végtelen hosszúságú fajelméleténél már kifolyt az agyam az asztalra.

Időnként az is eszembe jut, hogy SMBX is élvezné a játékot, mert az eléggé meggyőzően tolja a kommunista eszme szekerét.

* Oké, Kim agyát néha húzom, mert bírom a csávót.

Cuno, Cuno... Hú, de ütnivaló kis rohadék volt! Legszívesebben agyonlőttem volna (a Cunoesszével együtt), amikor először találkoztam vele. De erőt vettem magamon, mert Harryt nem olyannak képzeltem el (elemző agyú, mellé valamelyest empatikus figurának alkottam meg). A kis sz*rházi játék közben persze megismerhetővé válik valamennyire; egy idő után már inkább sajnáltam kicsit, és én is (a gép előtt ülő, a játékot irányító ember) empatikusabban közelítettem felé. Sőt, talán kicsit meg is lehet kedvelni

Endure. In enduring, grow strong.

Lesz még hasonló.

Amikor Cunót kérdezzük ki a gyilkosság helyszínén, és a gyerek ott helyben kitalál egy várost, ahol a bűntény idején tartózkodott:
Encyclopedia [Medium Success]: There is no Night City anywhere. That sounds like the name of a city in some pulp science fiction novel.

Jó lesz!!! A nyelvezete tényleg nem semmi!

Amikor a helyi fiatal suhancokkal beszélgetsz az új elektronikus zenei irányzatukról, az igazi elmefárasztó élmény.

Jó játék volt nagyon, vagy inkább úgy mondanám, hogy egy különleges élmény és "utazás" a végigjátszása! Bár a végére azért kissé lefárasztott Harry barátunk, meg a helyenként fullaszó mennyiségű szocioökonómiai témájú szöveg, ami rám ömlött egyik-másik NPC szájából (De a játék zsenialitása kárpótolt ezekért.)

Endure. In enduring, grow strong.

Örülök, hogy tetszik. Atomsokat kellett szótáraznom, de megértem. Igazi, sokrétű, irodalmi minőségű szöveg.

JIB jóvoltából már lassan két éve megvan a játék, de most tudtam csak belekezdeni, a héten apránként tudok majd játszani vele. A szövegkönyv minőségétől eldobom az agyam, van aktívan használt felsőfokúm, de meglepetten pislogok és visszaolvasok nem egyszer. És nem unalmas lexikonokat öntenek a játékosra, hanem lényegre törőek és csípősek a párbeszédek, szép munka.

Ehhez csatlakozom. Kurva jó élmény lesz, de bárcsak lehetne Kindlen játszani mert az a sok szöveg kinyírta a szemem. Ha újráznám azt valami tableten tenném.

Elképesztően komoly és egyedi élmény lesz!

Végre 10EUR volt GOGon!
Kíváncsi vagyok rá, bár Shadowrun is volt épp...

Man literally too angry to die

Bakancslistámon a játék, sőt meg is van (köszönet érte J.I.B.-nek!!), csak időhiány, időhiány... De egyszer, ha lesz rá idő és ihlet egyszerre, akkor tutira beleugrok én is a vén szeszkazán zsernyák bőrébe!

Endure. In enduring, grow strong.

Csak megerősíteni tudom, hogy egyrészt elképesztően egyedi (melyik mai játék mert mélyebben politikai témákba vagy akár "fajelméletbe" belemenni), másrészt hihetetlen írói munka áll mögötte: a minőséget végig képes fentartani!

El is felejtettem a saját témájába bedobni a saját végigjátszásomról írtakat, akkor most pótlom:

"[...]

Összességében nézve egy rohadt jó és egyedi játék, többféle végigjátszás van benne annak függvényében, mely képességeid erősíted, mert ezek beszélnek hozzád folyamatosan. Nekem a logika, a retorika, az akarat, az empátia, a sugalmazás, az érzékelés, a reagálási sebesség, a kötődés (aka csatalakozás?) és a higgadtság lett szinte kimaxolva - de figyelembe kell venni, hogy a túlerősített képességeknek is van negatív együtthatója, túlságosan rád telepedhetnek meg vitatkozhatnak egymással. Mégis ügyelni kell arra is, hogy az alapattribútumaiddal összhangban lévő erősebb kategóriákban lévő készségeket érdemes fejleszteni, legalábbis ezt tapasztaltam.

Viszont mivel ez egy nyomozást visz végig, így vannak benne fix, változatlan pontok (jó más történetekben is, de itt ez nem negatívum, hisz egy krimi is) és a vége ilyen is, ott már nem sok befolyása van a korábbi döntéseidnek egy-két erőteljesebb pont kivételével, illetve az, hogy mennyi információval rendelkezel, de ettől még elkapod a gyilkost, nincs olyan opció, hogy nem. Ez nem baj, csak nem árt figyelembe venni, hogy ez kétharmadában RPG, egyharmadában KALAND-JÁTÉK-KOCKÁZAT-szerű lapogatós könyv. A történethez kötődő oldalágában lehetnek változások, a szereplőkkel való viszonyban is, de a végső kifutás és a gyilkos megtalálása az többségében fix lesz szerintem (ezt igazolja ez a két teljesen spoileres írás is: Disco Elysium – Fixing the Ending, Why Disco Elysium‘s ending fell flat for me).

Ettől még egy kurva jól megírt történet (irodalmi minőségében is), én máris folytatnám ugyanezzel a karakterrel és a társával egy másik ügy kapcsán az életüket. A történet-sava borsát és változatosságot az adja, hogy tested-elméd milyen részeivel beszélgetsz és ezek kapcsán mikről beszélgetsz a többi szereplővel. Pl. az elektrokémia folyton arra sarkall, hogy igyál drogozz, és ez is egy opció. El sem tudom képzelni, milyen lehet, akinél ez túlsúlyban van és még hallgat is rá.

Itt nem a történet adja elsősorban a változatosságot (mégis elképesztően jól megírt szereplők vannak, és atomjó beszélgetéseket lehet tolni a világról, a történelemről, az elméről, ki, miként éli meg az életét), hanem az egzisztenciális válság kibontása és megélése, és tulajdonképpen ezzel és ezen a területen játszol szerepjátékot. És ez nemcsak rád igaz, hanem a benne lévő NPC-kre is.

Érdemes belevágni és bezsákolni [...]"

Tegnap este véget ért a történet és elmorzsoltam pár könnycseppet. Egyszerűen olyan szinten magába szippantott a játék, amilyenre már régen volt precedens! Tényleg nem túloztak a kritikák, egyszerűen hihetetlenül zseniális, amit összehoztak az észt fejlesztőstúdióban! Szemeztem vele, de a controller támogatás hiánya kizáró ok volt. Viszont a "The Final Cut" verzió ezt is orvosolta. Ráadásul végre full narrációt kapott az egész játék, ami szintén hatalmas plusz pont! Kicsit tartottam a nyelvezettől, mert mégiscsak 99%-ban beszélgetésből és olvasásból áll a játék, de szerencsére egyáltalán nem okozott gondot. A főhős és az indítás is fergeteges! Egyszerűen muszáj megtudnod, hogy miképp jutottál erre a szintre és milyen rejtélyeket tartogat számodra a múlt. Ráadásul a nyomozás és a mellékszálak is hihetetlenül ötletesek! Kim Kitsuragi, a nyomozótársunk is fergeteges! A megjegyzései és a hozzáállása...leírhatatlanul csúcs végig! Olyan szövegek repkednek végig, hogy rengetegszer szakadtam a nevetéstől. És az a megoldás, hogy az elménk 24 alszekciójával vagyunk képesek kapcsolatba lépni és ezek által megoldást találni egyes problémákra, az teljesen egyedi és lenyűgöző! Ott is voltak olyan belső beszélgetéseink, hogy már könnyeztem! Fiktív világban járunk, de rengeteg az áthallás és párhuzam a saját valóságunkkal. De olyan szinten részletes a történelmi és ideológiai kidolgozottság, hogy az valami félelmetes! Amilyen eszmefuttatásaink voltak világnézetről, politikáról, társadalmi tagolódásról...ittam a játék minden szavát! Brutális mennyiségű párbeszédopció volt, a szövegek mennyisége egyszerűen szinte felfoghatatlan! ÉS mindezt úgy, hogy tényleg szinte 100%-ban beszélgetésből áll a játék! Szóval erre fel kell készülni, ha valaki belevágna!
Kimondottan tragikusnak tűnhet a végkifejlet, amit nekem sikerült összehozni, de a készítők megoldották, hogy még ezek után se érezzem rosszul magam! Ráadásul mikor már azt hittem, hogy vége, akkor jött egy olyan fordulat, amire aztán végképp nem számítottam. Aztán még1, aminél már az agyam is elszállt!!! És ezt megtetézték egy harmadik fordulattal a legvégére, ami szintén totális libabőr és amivel végre minden a helyére kerül és végre megnyugvással tölti el az embert, hogy békében mindent lezárhat és képes vagy végleg feldolgozni mindazt, amit a Martinaise-ben eltöltött 60-70 órád során átéltél.
Szerepjáték rajongók számára nagyon erősen ajánlom, mert egy olyan élményben lesz részük, amilyenben ez idáig még sosem volt!!! Nem véletlenül ragasztották rá az évtized legeredetibb RPG-je jelzőt! Harc mint olyan, az direktbe nincs benne, szóval ne számítsatok sok akcióra és pörgésre. Melankolikus hangulat, csúcs zenék, rengeteg poén, felejthetetlen beszélgetések a belső éneddel és nem mindennapi karakterek! Nem fogjátok megbánni!

Még mindig tart a szerelem! Akkora sikerélmény minden kis apróság, mikor sikerül valamilyen módon megoldani!!! Új terület is elérhető lett, nem győzöm habzsolni a játékot. Félelmetesen sok benne a tartalom és a szöveg! Hihetetlen mennyi energiát beleöltek, hogy ilyen legyen a végeredmény! Nagyon kellett a szinkronhang mindenhez! Én legalábbis kivagyok attól, ha csak olvasni kell és némán állnak a karakterek. Úgy nagyon hamar el tudom veszíteni az érdeklődésemet. És már megint van 7-8 skill pontom, amit nem merek semmire elkölteni, mert ki tudja mikor fog jól jönni.

Valami fergeteges szövegek vannak benne, egyszerűen zseniális!!! Teljesen beszippantott, megfertőzte az elmém! Rég nem éreztem ilyet játék közben, hogy ennyire beleélem magam el totálisan elfeledkezek a külvilágról. Tényleg nem túloztak, nem véletlenül szórták neki két kézzel az elismeréseket, valamit nagyon tudnak! Imádom a nyomozás részét és ahogy állnak össze a kis töredékek teljes egésszé! Úgy érzem, hogy kimondottan jól haladok.

Nyomtam egy nagyon keveset a 7végén. Lehet tolnom kéne 1-2 pontot morál növelésre, mert ha éppen nincs nálam orvosság és be**opok egy ilyen párbeszédopciót, akkor megint nagyon csúnyán meghalok majd. Ötletem sincs hogy leszek képes megvizsgálni a holttestet, mert egyelőre 17% esélyem van rá, de majd csak találok rá megoldást....

Második nap reggelén kimentem golyókat dobálni a két öreggel, elfogyott a morálom és véget ért a játék.

Ez komoly lesz, úgy érzem! Megtoltam pár órát reggel, de olyan, mintha pár percet haladtam volna. Annyira jó, hogy végre minden kapott narrációt!!! Iszonyatosan feldobja az egész játék hangulatát! Féltem a nyelvezettől, de nem kellett volna, mert kimondottan jól megy! 1-2 szóra azért rákeresek néha. Ami szintén fura, mert soha nem csináltam ilyet játékok alatt, inkább megértettem vagy kikövetkeztettem szövegkörnyezetből. Eddig nagyon élvezem!

És félre is söpörtem a Nioh 2-t, muszáj volt elkezdenem így végre controller támogatással!

Márciusban!

Azóta sem érkezett meg, ahogy látom.

Mivel a Geekz ezt választotta tavalyi év legjobb játékának, belinkelték egy korábbi, 2017-es interjújukat a fejlesztőkkel, ami annak idején teljesen kimaradt, átsiklottam rajta (akkor még a játék "No Truce With The Furies" címen futott).

Nézegetem én is ezt a játékot. Úgy látom ez tipikusan az a fajta cím, ami leírva nem "érthető", nézni unalmas, játszva viszont nagyon adja.

Elvileg jön majd PC-re is kontroller támogatás. Állítható a betűméret benne bizonyos mértékig, szóval lehet látni majd kanapéról is.

Nem volt időm beírni, de a játék a The Game Awards-on ezeket nyerte el:

- Legjobb történet
- Legjobb független játék
- Legjobb szerepjáték
- Legjobb friss indie-játék (bár nem tudom ez miben különbözik pontosan a független kategóriától)

Ez lett a legtöbb díjat bezsebelt játék is.

És egy remek hír....nekem legalábbis! Monitor elé már nem ülnék be, de ez így szuper!!!

Van még benne egy másik elem is, amik felfoghatók perkekként. Ez a cikk remekül összefoglalja, mik ezek, mert fontos alapját képezik a játéknak.

Így öt nap játék után:

Eléggé erősen majdnem irodalmi szintű a nyelvezete, de mivel nem kapják el a szövegeket, ha nem tudok valamit, kiszótárazom. Eddig nagyon jól megírt szövegek vannak benne, a karakterek, akikkel eddig beszéltem, mind megkapták a saját egyediségüket, a világ és a város, ahol játszódik is érdekesnek tűnik, annyi kritikával, hogy igazából a múlt századeleji világunk egy kicsit más színezetben (eddig).

Az, hogy a huszonnégy testi-elmebeli képességed, a tárgyak beszélgetnek veled és egymással, rólad, a dolgokról, vagy ahogy reagálnak arra, amit mások mondanak, olykor igen vicces és igen őszinte, megnyíló beszélgetéseket eredményez. A ruházatod egyes elemei egyaránt lehetnek negatív és/vagy pozitív módosítók, és a képesség szintje ezekkel együtt határozza meg, hogy a dobókocka dobással együtt a beszélgetésben való előbbre jutásban vagy egy helyszínen véghezvihető tettben egy adott irányban sikeres leszel-e vagy sem, és az alacsonyabb szint nem feltétlen jelent bukást, ahogy magas sem sikert (bár nagyobb az esély rá). Nem mindig ugyanaz a képesség kerül tesztelésre. Ugyanezzel a módszerrel kerül tesztelésre, hogy fel tudod-e tárni egy bűnügyi helyszín eseményeit.

Kétféle "csíkod" van: életerő és hangulat. A hangulat pontjaid azt határozzák meg szerintem, hogy mennyire vagy összeszedett adott szituációkban, ezt még nem mértem fel teljesen. Mindkettőhöz találni "gyógyszereket" a világban, bár még nem használtam egyiket sem. Elvileg a napi, kötelező alvással helyreállnak, én még csak az első napon járok, mivel már nem sok van hátra alvásig, egyelőre nem "gyógyítom" meg egyiket sem.

Ha már szóba került az alvás. Egy apróbb tipp és és tanács, aminek utána olvastam, mert ugyebár, amíg nem találsz szállást, ahol ingyen alhatsz (erre elvileg a játékbeli harmadik napon lesz lehetőséged és ez még nem spoiler), addig a helyi hotelben kell megszállnod éjszakára, és ha nincs elég pénzed, vissza kell töltened korábbi állást, hogy legyen, mert az éjszaka a világ hajnali kettőkor megakad (és az üzletek, ahol elhatsz, vagy leadhatod az üveget, már bezártak). Ezt a készítők maguk javasolják (a visszatöltést). Szóval igazából ez egy kicsit felróható hibának, mert nem tudsz a padon aludni, mondjuk úgy, hogy a egészségpontjaidból és a hangulatpontjaidból vesztesz büntetésként.

Egy éjszaka 20 világbeli pénz, szerencsére az első nap végéhez közeledve már bőven három éjszakára elegendő összeg áll rendelkezésemre (de vannak, akik kevésbé), szerencsére nem kellett zálogba adni a küldetéstárgyakat. Mivel egy alkoholista, emlékét vesztett, lecsúszott rendőr vagy, így elsősorban a főtéren található nylon szatyorba lehet üres üvegeket gyűjteni, bedobni az italautomatába; lejmolni ; elszórt pénzeket gyűjteni; kukázni, a talált tárgyakat eladni.

A játékbeli idő, ha csak mászkálsz, nem telik, a beszélgetések fogyasztják az időt, értelemszerűen a rövidebbek kevésbé, a hosszabbak jobban.

A társad, Kim szintén érdekes figura, egyszerre viseltet az irányodba megvetéssel és tisztelettel. A történet pedig egy akasztott ember körül mozog, ezt kell kinyomoznotok, de maga a város is adja a további ügyeket, amik vagy kapcsolódnak közvetve az ügyhöz, vagy nem. Javarészt beszélgetésekből áll egész játék, meg a szereplők közötti mászkálásból.

Nos, elcsábultam és megvettem, holott van egy pár megkezdett játékom. Tudom, hogy nemrég itt volt a GreedFall, most aktívan lehet nyomni a The Outer Worlds-öt, mégis itt van ez a kis gyöngyszem, ami pár hete került a figyelmem középpontjába és valóban az év egyik videojátékos meglepetése lehet.

Úgy gondolom helye van itt, hátha más is kedvet kap hozzá. A játékban egy emlékeit vesztett és lecsúszott, alkoholista nyomozót alakítunk. Az elején három rendőrarchetípus már össze van állítva, én egyedit indítottam.

A megszokott szerepjátékos alapkészségek csak minimális átfedéssel feleltethetőek meg az itteni, négy főbb képességcsoportnak (intellektus, psziché, fizikum, motorikus). Csoportonként hat, összesen huszonnégy tulajdonság áll rendelkezésünkre, olyanok pl. mint a logika, retorika, akarat, empátia, kitartás, elektrokémia, kéz/szem koordináció, érzékelés stb. Érdemes elolvasni a hosszabb leírásukat, mert a nagyon alacsony és a túl magas szinten egyaránt vannak negatív hatások.

Lényegében a játék során az elmebeli és testi a képességeink a fejlettségük szintjéhez mérten szólnak hozzánk, közbe, reagálnak egy szituációra vagy a másokkal folytatott társagásra, tanácsot adnak és még beszélgetni is lehet velük. Eleve azzal kezd a játék, hogy az ősi gyíkagyaddal és a limbikus rendszereddel beszélgetsz a nemlétről és hogy abban maradj-e. Még csak két és fél órám van benne kb., használnom kell hozzá egy kicsit a szótárat, de eddig nagyon tetszik, szerintem bőven lesz benne lehetőség, hogy valóban eltérő utak legyenek bejárhatóak.

Pl. a cikkíró és egy játékos, akinek belenéztem a végigjátszásába, rögtön az elején az első emberrel, egy nővel folytatott beszélgetésük teljesen másképp alakult, mint az enyém. Én pl. ki tudtam kérdezni a nőt, míg pl. a YT-os csak szabadkozni tudott a szavaiért. És ez még csak az eleje, kíváncsi vagyok mennyire összetett rendszer működik majd alatta.

A Steamen és GOG-on is elképesztően jók az értékelések, szinte nincs is negatív, elenyésző. Úgy tűnik, hogy tényleg remekül sikerült.