Elden Ring

A napraforgó-buzogány poén! A statok meglennének ahhoz, hogy használjam, de az int alapú harcmodor miatt valóban nem vagyok hozzászokva ahhoz, hogy rendszeresen helyt álljak közelharcban is. Szoktam használni az Uchigatanát és a Rivers of Bloodot (utóbbi aow-jával láttam el Leda és kis barátai baját), nyár végéig a Rannitól kapott Dark Moon Greatswordöt, azóta Maliketh giga-colossal kardját, de nem ez a fő profilom.
A könnyű és gyors fegyverekkel a gyengébb ellenfeleket tángálom akkor, amikor takarékoskodni akarok a manával, a nehézfegyverzetet pedig az ash of war spamre használom keményebb genyókkal szemben, de a legtutibb mindig az, ha biztos távolból lövöldözök.

Helyzetjelentés: Metyr is távozott az örök manikűrmezőkre.

Miközben az Ymires küldetést végeztem, jó volt elnézni a full depresszív Shadow Realms helyszínek után a színes és (a Tree Sentinelektől eltekintve) barátságos sámánfalvára, ami tudtommal Marika szülőotthona volt.

Megnéztem magamnak Radahnt a gólemmel és a két NPC haverral, első körben egyharmadig ment le a teljes élete. Második körben csak a gólemmel mentem, ott bénáztam, és nem sokáig bírtuk.

Nyilván neki lehet futni még többször, átgondoltabb stratégiákkal, mert amúgy a gyógyítható summonos kiskapuval megoldhatónak látom a bossfightot. (Persze kellett hozzá a nerfelés is, korábban ugye vért izzadósabb volt a beszámolók szerint.) De jelenleg úgy érzem, hogy kész, vége, kihoztam a játékból mindent. 200-valahány tömény játékórát tettem bele hét hónap alatt, zseniális volt, de most megy pihenni.

Ricsi, multira továbbra is kapható vagyok, le nem törlöm a gépről.

Ha jól rémlik, akkor intes karakterrel nyomulsz, szóval nálad nem opció, de én az str/faith karakteremmel a napraforgónál előszedtem a tatyomból a koponyás gyertyatartó állványt, felhúztam +10-re (annyi matim volt hozzá, mint a szar), majd a három fázist összesen szerintem olyan másfél percen belül letoltam. Kb. annyi volt, hogy odaszaladtam a pofájába, és ash of war spammelés ezerrel (visszahulló tűzesőt lövell az égbe, s mivel a napraforgó nagydarab és lassú/nem igazán mozog el, ha ott vagy előtte, a sok kis külön tűzpamacs mind-mind eltalálja). A szottyadt szotyivirág pedig nem szereti a tüzet, nagyon nem. (A physics italba toltam még tűzsebzés erősítést, csak a miheztartás végett.)
Az egész harcban annyi izgalom volt, hogy második fázis elején a három rohamozását kidodge-oltam, aztán csókolom.

Putrilovag nálam azért kemény volt. Hamar lement, de volt rá pár ráfutásom, míg rájöttem a trükkjeire.

Máskülönben a napraforgó remembrance-éből kinyerhető fegyver (ami a szottyadt szotyi szakasztott mása) nagy poén! (De str/faith alapú, szóval neked megint csak nem fekszik.)

Endure. In enduring, grow strong.

Ma este nagytakarítást rendeztünk a gólemmel:
- Napraforgó - a világ leglassabb és legunalmasabb összecsapása volt a három fázissal
- Midra - nagyon menő dizájn, és szerencsére nem volt túl tápos
- Putrilovag - az ő kinézetét is imádom, és eljutva St. Trinához a történet is haladt
- Bayle - Igon nem komplett

Ha jól számolom, akkor már csak Metyr és az Enir-Limes végjáték vannak hátra.