Vallások

Isten létezésére SZÁMOMRA NEM KELL semmilyen bizonyíték!!!
Te hogyan tudnád (akarnád-e), bebizonyítani a benned kételkedőnek a SAJÁT létezésedet???

Legszebb lesz az, ha majdan Bécscsel Hazám boszúja szembe száll,S én villogó kardom hegyével Száz szívbe ezt írom: halál!-Petőfi

igazából mivel Isten létezésére semmilyen bizonyíték nincs, semmilyen erre utaló jel nem létezik a büdös égegyadta világon, ezért bennem fel sem vetül, hogy olyan bizonyítékokat kéne keresni, amik a nem-létezését bizonyítják be. Az érvelések alapja az, hogy aki felvet valamilyen tételt (pl.: Isten létezik), annak kell bebizonyítani tétele igazát, és nem másoknak a nem igazát. Azt meg egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy Istenben hinni kell, nem pedig bizonyítékokat keresni... ez szerintem a legésszerűtlenebb dolog, ami létezik.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Kijelentésed semmiképp sem lehet helytálló, mivel sem létét, sem nem létét nem bizonyította senki! Tehát marad a hiszed vagy sem...

Isten nem létezik.

My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.

Ha jól értem, te is azt gondolod, hogy Isten igazságtalan a földön tapasztalható szenvedések miatt? (Szegénység, betegségek, háborúk, természeti katasztrófák stb.)

Én ezt nem így gondolom!...
Bár én nem vagyok méltó arra, hogy védelmezzem! Hiszen gyarlóságomból kifolyólag magam is lejáratom mások előtt a hitelét!... De valamiért néha kikívánloznak belőlem ezek a gondolatok... Tetszik vagy sem!

Például ha megnézzük a tíz egyiptomi csapást, akkor azt gondolhatnánk, hogy milyen kegyetlen isten az, aki megöli egy teljes nép elsőszülött gyermekeit!!!!!??????
De kérdem én, vajon nem karmikus-e ebben az esetben az ítélet, ha nem akarunk elfeledkezni arról a -talán nem éppen elhanyagolható- tényről, hogy pont az egyiptomiak voltak azok, akik előtte ugyanezt tették a zsidók gyermekeivel!?....


Vagy vegyünk egy másik közismert eset:

Az Úr próba elé állítja szolgáját, Ábrahámot.
Milyen kegyetlen az az isten, aki azt kéri a leghűségesebb szolgájától, hogy áldozza fel az egyetlen fiát, akinek születésében az már nem is bízott!!! Mert már olyan agg volt, mire az a világra jött. Hogy kérhet egy igazságos isten ilyet???

Ábrahám kiállta végső soron a próbát. Az Úr -látván hűségét- az utolsó
pillanatban leállította a kezét.

Az, hogy a többi bálvány hány embert áldoztatott fel öntiszteletére a saját hívői közül??? Az nem téma...

Számtalan példa mutatja (ha észre akarjuk venni ), hogy azok a népek
amelyek pusztulásra ítéltettek, valamilyen formában kapcsolatban álltak a gonosszal.

Például -ha jól emlékszem (ha nem, akkor javítsatok ki nyugodtan, nincs energiám rákeresni)- a zsidók ellenségei, tán' ammoniták (és/ vagy a moábiták) bűn által fogantattak, amikor Lót lányai apjukat leitatták és vele közösültek.

Szerintem amikor Jézus olyasmiról beszélt, hogy az előtte valóak mind hamisak voltak, akkor szerintem semmiféleképpen nem az Istenről beszélt!!!
Hanem részben tán' a próféciákra utalhatott, amik megjövendölték az ő eljövetelét, és a hamis prófétákat, akik megpróbálták megtéveszteni az embereket.Legalábbis van egy ilyen értelmezési lehetősége IS a dolgoknak.

Ha pedig azt mondod, hogy a Genezis részében hiszel, akkor pont ott van elásva a kutya, ott történik meg minden baj forrása, az almából való szakítás a lényeg!!!! Szerintem ez szimbolizálja az ember hatalomvágyát,
ekkor történt meg az Istentől való elszakadás, ezt veri le a későbbi népeken... "Harmad és tízedíziglen is leverem az apák bűneit fiaikon..."

(De nem kell azzal törődni, hogyha a népek visszatértek a bálványoktól, akkor vajon kaptak-e néha kegyelmet??? Vajon van-e lehetőség, esély a mocsokból való visszatérésre???)


HÁT ISTEN AZ, AKI TÖNKRETESZI EZT A BOLYGÓT????????????? ""

Vagy mi emberek szúrjuk, szúrtuk el valahol a dolgokat???...
Isten az, aki azt akarja, hogy beszennyezzük és teljesen kizsigereljük kapzsiságunkban a földet??? Én ezt azért nem hinném!!!Akkor meg mondhatnánk, hogy azért igazságtalan, mert hagyta bekövetkezni az ember által előidézett bajokat!!! De ha meg nem adott volna bizonyos mértékű hatalmat az ember kezébe, akkor meg valószínűleg azt kérnénk számon rajta, hogy miért nem adja meg az embernek azt, hogy az magától eldöntse, hogy mi jó és mi rossz???!!!

Ha pedig valaki a saját életének nehézségei miatt lényegében az Istent okolja legbelül, akkor az csak puszta önsajnálat!!! (Pl:"De én nem tehetek semmiről!")
(Személy szerint ha én néha hirtelen felindultságomban kisebb-nagyobb apróságok miatt mondtam is néha rossz dolgokat az Istenről, azt legbelül sohasem gondoltam komolyan!) Szerintem nem az Istent kell hibáztatni a rossz dolgokért!

Ha te mindenáron igazságtalannak akarod látni az Istent, akkor szerintem
soha nem fogod meglátni, elfogadni azokat a tényeket, amik ellentétes képet vázolnak fel róla!!!...

Bár természetesen tanácsot osztogatni ez ügyben én nem akarok! És nem is vagyok az ilyesmire feljogosítva, hogy megpróbáljam "megmagyarázni" a bibliát!!! Ne úgy vedd!!! Csak szimplán elmondtam, hogy nekem mi az állspontom. Semmiféleképpen ne vedd kioktatásnak! O.K.?

Legszebb lesz az, ha majdan Bécscsel Hazám boszúja szembe száll,S én villogó kardom hegyével Száz szívbe ezt írom: halál!-Petőfi

Jézusban hiszek,aki Isten volt. de számomra nem megérthető az ószövetség.
Jézus mondta, hogy akik elötte voltak az ok mint hazugok és tolvajok.

a másik megy hogy nem összeegyeztethető, a bosszúálló Isten képe az újszövetségi Isten képével, szerintem. menjetek öljétek meg őket, meg irtsátok ki őket, meg elpusztítom őket... és hasonló iszonyatos förtelmek vannak az ÓSZ-ban. számomra nem több mint egy nagy kamu. A GEnezis részében hiszek, utána valókban nem.

Ahol a rendetlenség törvény, rendcsináló a lázadó!!

Akkor kié?

Ki tud ehhez hasonló nagy, (számomra)csodálatos dolgokról mesélni??? Ha ismersz ilyet, aki ehhez foghatóról beszél, el ne titkold előlem a nevét!!!

Természetesen én nem vagyok méltó még a lócitromhoz sem!!! Nemhogy ehhez!... De szerintem az, ahogy a TEREMTÉSRŐL, az ALKOTÁSRÓL beszél,az egyszerűen szép, és kész!Ez a legnagyobb beszéd, amit valaha hallottam!

Legszebb lesz az, ha majdan Bécscsel Hazám boszúja szembe száll,S én villogó kardom hegyével Száz szívbe ezt írom: halál!-Petőfi

az ószövetség nem az Isten ígéje, szerintem.

Ahol a rendetlenség törvény, rendcsináló a lázadó!!

40,1 Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélből, és monda:

40,2 Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

40,3 Avagy semmivé teheted-é te az én igazságomat; [Zsolt. 51,6. Róm. 3,5.6.] kárhoztathatsz-é te engem azért, hogy te igaz légy?

40,4 És van-é ugyanolyan karod, mint az Istennek, mennydörgő hangon szólasz- é, mint ő?

40,5 Ékesítsd csak fel magadat fénynyel és méltósággal, ruházd fel magadat dicsőséggel és fenséggel!

40,6 Öntsd ki haragodnak tüzét, és láss meg minden kevélyt és alázd meg őket!

40,7 Láss meg minden kevélyt és törd meg őket, és a gonoszokat az ő helyükön tipord le!

40,8 Rejtsd el őket együvé a porba, orczájukat kösd be mélységes sötéttel:

40,9 Akkor én is dicsőítlek, hogy megtartott téged a te jobbkezed!

40,10 Nézd csak a behemótot, a melyet én teremtettem, a miként téged is, fűvel él, mint az ökör!

40,11 Nézd csak az erejét az ő ágyékában, és az ő erősségét hasának izmaiban!

40,12 Kiegyenesíti farkát, mint valami czédrust, lágyékának inai egymásba fonódnak.

40,13 Csontjai érczcsövek, lábszárai, mint a vasrudak.

40,14 Az Isten alkotásainak remeke ez, az ő teremtője adta meg néki fegyverét.

40,15 Mert füvet teremnek számára a hegyek, és a mező minden vadja ott játszadozik.

40,16 Lótuszfák alatt heverész, a nádak és mocsarak búvóhelyein.

40,17 Befedezi őt a lótuszfák árnyéka, és körülveszik őt a folyami fűzfák.

40,18 Ha árad is a folyó, nem siet; bizton van, ha szájához a Jordán csapna is.

40,19 Megfoghatják-é őt szemei láttára, vagy átfúrhatják-é az orrát tőrökkel?!

41,1 Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

41,2 Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

41,3 Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

41,4 Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

41,5 Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

41,6 Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

41,7 Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

41,8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

41,9 Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

41,10 Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

41,11 Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

41,12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

41,13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

41,14 Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!

41,15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.

41,16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

41,17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

41,18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

41,19 A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.

41,20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

41,21 Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

41,22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

41,23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

41,24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

41,25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

41,26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.

41,27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

41,28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

41,29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

41,30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

41,31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

41,32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.

41,33 Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

41,34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.



39,29 A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, és kiterjeszti szárnyait dél felé?

39,30 A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban?

39,31 A kősziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetőkön.

39,32 Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei.

39,33 Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott terem.



38,1 Majd felele az Úr [rész 40,1.] Jóbnak a forgószélből és monda:

38,2 Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

38,3 Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, [rész 31,37.] én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

38,4 Hol voltál, mikor a [Péld. 8,27-29.] földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

38,5 Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?

38,6 Mire bocsátották le [Zsolt,. 104,5.] oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

38,7 Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, [Zsolt. 148,3.] és Istennek minden fiai vigadozának?

38,8 És kicsoda zárta el [vers 10.11. Zsolt. 33,7.] ajtókkal a tengert, a mikor előtünt, az anyaméhből kijött;

38,9 Mikor ruházatává a felhőt tevém, takarójául pedig a sürű homályt?

38,10 Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

38,11 És azt mondám: Eddig jőjj és ne tovább; [Zsolt. 104,9.] ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

38,12 Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

38,13 Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

38,14 Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és előálljon, mint egy ruhában.

38,15 Hogy a gonoszoktól [rész 21,17-19.] elvétessék világosságuk, és a fölemelt [Zsolt. 10,15.] kar összetöressék?

38,16 Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

38,17 Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

38,18 Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

38,19 Melyik út visz oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

38,20 Hogy visszavinnéd azt az ő határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

38,21 Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

38,22 Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesőnek tárházát láttad-é?

38,23 A mit fentartottam a szükség idejére, [Józs. 10,11.] a harcz és háború napjára?

38,24 Melyik út visz oda, a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

38,25 Ki hasított nyílást a záporesőnek, és a mennydörgő villámnak útat?

38,26 Hogy aláessék az ember nélkül való földre, [Zsolt. 104,13.16.] a pusztaságra, holott senki sincsen;

38,27 Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

38,28 Van-é atyja az esőnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

38,29 Kinek méhéből jött elő a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

38,30 Miként rejtőznek el a vizek mintegy kő alá, és mint zárul be a mély vizek színe?

38,31 Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag [rész 9,10.] köteleit megoldhatod-é?

38,32 A hajnalcsillagot előhozhatod-é az ő idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

38,33 Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát [Jer. 31,35.36.] a földön?

38,34 Felemelheted-é szavadat a felhőig, hogy a vizeknek bősége beborítson téged?

38,35 Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

38,36 Ki helyezett bölcseséget [rész 32,8.9.] a setét felhőkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

38,37 Ki számlálta meg a bárányfelhőket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlőit;

38,38 Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

39,1 Vadászol-é prédát a nőstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök [Zsolt. 104,20-22.] éhségét kielégíted-é;

39,2 Mikor meglapulnak tanyáikon, és a bokrok közt lesben vesztegelnek?

39,3 Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai [Zsolt. 147,9. Máté. 6,26.] Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

39,4 Tudod-é a kőszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

39,5 Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

39,6 Csak összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól megszabadulnak.

39,7 Fiaik meggyarapodnak, a legelőn nagyranőnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

39,8 Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

39,9 A melynek házául a pusztát [Jer. 2,24.] rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

39,10 Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

39,11 A hegyeken szedeget, az ő legelőjén mindenféle zöld gazt felkeres.

39,12 Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

39,13 Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

39,14 Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

39,15 Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérűdre betakarítja?

39,16 Vígan leng a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

39,17 Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

39,18 És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

39,19 Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

39,20 Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

39,21 De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

39,22 Te adsz-é erőt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

39,23 Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicső, félelmetes!

39,24 Lábai vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

39,25 Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elől;

39,26 Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

39,27 Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

39,28 A trombitaszóra nyerítéssel felel; messziről megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

Legszebb lesz az, ha majdan Bécscsel Hazám boszúja szembe száll,S én villogó kardom hegyével Száz szívbe ezt írom: halál!-Petőfi