Köszönöm, köszönöm!
A vicces az, hogy igazából ez nem is volt annyira kiemelkedő szezon, mint általában, ha az összes meccsen nyújtott átlagteljesítményt nézem. A bajnokságban 85 ponttal végeztem, tavaly bőven 100 felett voltam, a BL-csoportomban is csak második helyen jutottam tovább, tavaly bezzeg 100%-osan. Becsúszott egy-két egészen ronda 1-4-es és 0-4-es vereség is, ami gyakorlatilag az egész játékban még soha nem fordult elő, de igazából most tényleg úgy voltam, hogy a kevésbé fontos meccseken nem hajtottam a csapatot, ha nem volt muszáj. Például volt az a lenti képen belinkelt hosszabbításos 4-3-as kupagyőzelem, ahol az ellenfél 3 kapuralövésből ért el 3 gólt. Na pont úgy adódott, hogy aznap velük játszottam még egy bajnokit is utána, és esküszöm, ott is jöttek, és az első 2 kapuralövésükből kétgólos vezetést szereztek. Én meg meg sem próbáltam fordítani, csak elégedetten hátradőltem, és élveztem, hogy ezúttal már nem kell kapaszkodnom utánuk...
Csillagot? Milyen csillagot? Ha a menedzserem minősítésére gondolsz, akkor ő most éppen 9-es fokozatú, még egy ilyen szezon után is csak 1 szintet fejlődött.
Azért még két képet belinkelek utólag a játék hülyeségeiről:
-
Először egy végeláthatatlan hosszabbítás megint egy már rég tét nélküli kupavisszavágón (és még folytatódott volna simán tovább, ha véletlenül nem vezetem ki a labdát az alapvonalon).
-
Másodszor meg ugyanezen a meccsen, tehát háromgólos idegenbeli kupagyőzelemnél a játékosaim kapott osztályzatai...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.