Münchent láttam, Róma, Bécs, Prága, Berlin. És ja, hát feltétlenül csukott szemmel, mert te ezt leírod, és mert erre már nem tudsz mit írni te agysérült senkiházi. És márpedig ezek kivétel nélkül szebbek, tisztábbak, jobb a légkörük, ésatöbbi.
Milyen szélsőjobbos csürhémről beszélsz, te sajnálatraméltó, őskommunista? Ne legyél már ekkora szerencsétlen szar... Bp mindig is a fajtársaid központjának számított, itt bújik meg a magyarság legalja, a jellemtelen protestszavazók keménymagja, a baloldalnak magát csúfoló ostoba barmok gyülekezete.
És további véleményem a városról: (majd te is jössz az érveiddel biztosan, de azt hiszem, mégsem, mert ahhoz már agy kéne, egy köcsögféreg örökbalosnak meg ugye, köztudottan nincs az)
Gangos romhalmazok tömkelege. Éljen a 7-8-9 ker., ahol több, mint száz évvel ezelőtt felhúzott, azóta tatarozást sem látott, épületeknek csúfolt nyomornegyedek alakítják a világvárosi összképet - Budapest közepén. Fővárosunk sugárútja, vagyis a mi Sunset boulvardunk, a Nagykörút teljes szélességében - a házak falai mellé nyomorított járókelők járdáit is beleszámítva - egy nyugati, valóban világvárosban egyirányú forgalomra lehetne elegendő. Itt persze kétirányú, sőt, még a villamos is itt fut - ha ugyan hajlandó járni. A városképet egyértelműen a térség talán legigénytelenebb, a bérházak alsó szegmenseit rákos sejtekként elburjánzó módon kisajátító kisboltok és butikok adják. Minden második bolt a csóróság és igénytelenség, no és teljesen természetes módon a lumpenság érzetét adja. Ócsó kínai, leárazott olasz import, százforintos, műanyagárus, néhol egy-egy beszorult, az ürességtől kongó márkabolt, jellegtelen, semmit nem nyújtó kirakatokkal. A belváros önmaga árnyékában fetreng az év minden szakában, a beépítések megtették kellő hatásukat: A Blaha Lujza térre kiérve csalóka szabadság érzet fog el, mintha kinyílt volna a világ. Pedig csak a szokásos háztömbmennyiség abszolválódott le parkolók előnyére, és a város egyik - tényleg csak egyik - szégyenfoltja igazából nem tér, csak egy seb, amelyen keresztül az iszonyatos Rákóczi úti és kőrúti forgalom átvérzik. Zaj, szmog, mocsok. Együttesen hatnak, bármerre nézünk. Vannak minősítő tényezők is, mint például a koldus és szórólapos hadak, a kutyaszar tenger, illetve a plakát és reklámszennyezés. Mindenhonnan egy-egy hirdetés üvölt az arcunkba.
A város alapszíne az egyértelmű szürke. Színeket csak az óriásplakátokon látunk - de a külvárosban ezek is nagyon gyorsan kifakulnak.
A tömegközlekedés naponta és minden órában felidézi a világháborús mártírok deportálásait, a körülmények csak abban különböznek, hogy akkor ezt ingyen megtették, most pedig az egyre romló "minőségért" egyre több pénzt kérnek el. Fantasztikus a járatsűrűség, a belvárosban egy perc alatt akár két 7-es busz - természetesen koszosmocskos, szűk kocsikról beszélünk, hiszen ez Budapest - is begördülhet ugyanabba a megállóba, de mondjuk egy 23-as járat Pesterzsébet felé, csúcsidőszakban sem hajlandó 15 perces időközönként nekiveselkedni az útnak.
A Dunapart teljes egészében egy összefüggő betonfal, néhol természetes anomáliaként bukkanhatunk rá néhány négyzetméteres fűfoltokra, ahol a háztartási szeméthegyek mellett félrészegen pecáznak a lakótelepi vadkempingesek.
Szép város. Írhatnék még, részletezhetném ennek a mocsoknak a további bájait, a téma igen hálás, de marhára nincs kedvem. És ha valaki ostoba, önáltató idióta illúziókban akar élni, tegye. Én mindenesetre gecihangosan röhögöm ki a fogyatékos hülyéjét.
Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg