Ami az élőszereplős japán horrort illeti, én csak a Ringu trilógiából (tetralógiából? lehet vitatkozni, a Ringu 2 és a Raszen közül melyik tartozik ide) láttam két részt. Mellesleg nekem nagyon tetszett mindkettő, de az tény, hogy az eredeti Ringu sem túlzottan félelmetes, a Ringu: Birthday pedig már inkább egyenesen dráma, nem is horrorfilm.
Szóval én a fenti kételemű, ráadásul nem is független mintából, ami így roppantul nem reprezentálja a teljes felhozatalt, plusz néhány interneten olvasott mondatból (pl. Wikipedia) arra következtettem, hogy a j-horrorban inkább a drámai elemek domborodnak ki. Ami a szereplőket illeti, inkább megnyugvásra képtelen szellemeket tartalmaz, mintsem agyatlan pokolfajzatokat á la Doom.
Az ijesztgetésről kevésbé tudok nyilatkozni, mert olyan szinten nem ismerek elég filmet, még amerikait se. Annyira nem rajongok a horrorért, mint műfajért, inkább csak olvasgattam régen a témáról.
Ui.: Azért írok Ringut állandóan - noha a Ring helyesebb lenne, hiszen a katakanákat tulajdonnevekben visszaangolosítjuk mindig, ha tudjuk -, mert ugyebár van az amerikai Ring is, és összekeverhető lenne vele. Mondjuk én nem láttam azt se.
Ui. 2: A Nerima Daikon Brothers már volt az A+-on is. Igazából meg kell szokni, amihez kell egy jó idő, de annyira talán nem szar. Gacchinpóhoz vagy Kukucskához nem lehet hasonlítani. Igaz sajnos a South Parkhoz se, mert ugyan megvalósításában arra próbál hajazni, ugyanúgy kipellengérez bizonyos dolgokat az életben, de túlságosan japános, és sokkal kevésbé vicces...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
