Ma majdnem öngyilkos lettem (szokásos érfelvágással). De nem másokat hibáztatok az ok miatt amiért majdnem megtettem, hanem saját magamat. Már éppen elkezdtem a borotvámmal vágni az eremet erre kopognak és mondják: Gyere ki a fűrdőből hugyoznom kell!. Pedig már majdnem kész voltam, de pont megkellett álnom pont az erem elött..
És ha az a dolog beteljesűl ami ez az ügy kezdetén gondolok, nem fog érdekelni senki és megteszem.
Bocsi, ha traktáltam valakit, de azé ezt mégse mondhatom el a fateromnak (egyébként az ügyről csak én tudok, még a szüleim se), és valakinek elkellett mondanom.
