A Chikagéről és Rinről szóló részeket nagyon jól megcsinálták, úgyhogy most már őket is egészen megszerettem.
- Chikagéről azt olvastam interneten, hogy ő az, akit a legkevésbé tartanak izgalmasnak a lányok közül (már persze a még gyerek Yukinón kívül). Nos, azt kell mondjam a maid kosztümben igen jól nézett ki. És aranyos volt az egész, amint nagy tudós létére szerencsétlenkedett a konyhai eszközökkel és az ételekkel. A nyugati stílusú ház is nagy ötlet volt, meg némi magyarázatot nyert, hogyan kerülnek cuccok a szigetre. Bár a könyvek esetében ez akkor is blődség, mert tudtommal a papír elázik a vízben... Chikage egyébként az egyetlen, akiről mondjuk meg tudom érteni, hogy használ modern, angolos kifejezéseket is. Ikuto meg egy fasz: inkább fürdik egy elefánttal, mint lányokkal...
- Rintől már nem kellett félni, hogy nem lesz elég szexi, ez tény. Neki a családja az, ami nagyon különös és jópofa (többségében). Effektíve már az, hogy van családja, jó pont, ugyanis eddig Suzu nagyanyján kívül egy felnőttet se lehetett látni az egész szigeten. Hogy miért különös? Nos, az anyja úgy néz ki kb., mintha a testvére lenne, a nagyanyja olyan, mint egy férfi (eddig ettől függetlenül jó fejek), a húga viszont elnyerte a legundorítóbb női animeszereplő címet, akit valaha láttam... Az egy dolog, hogy szerelmes a nővérébe (eh...), de hogy szó szerint megállás nélkül üvöltözik féltékenységében, és hozzá amilyen képeket is vág (fúj...). Rin "danna" megszólítása viszont a sorozat másik nagy ötlete. Tudva azt, hogy az ő korukban mit jelentett a "danna" szó (lásd pl. Memoirs of a Geisha). Különben is, el tudnék olvadni mindig, amikor az amúgy fiús Rin elpirul.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
