Hát ez szerintem nem így van. Én már kis pöcs korom óta játszok játékokat és egyántalán nem érzem magam lelki sérültnek. Valós világhoz való hozzáállásom is teljesen reális. Úgy értem nincsen meg bennem a vágy, hogy kiugorjak az ablakon és elkezdjek repülni vagy hirtelen egyik pillanatról a másikra akcióhős legyek. Szal nem érzem magam egy mesevilágba.
Meg hát sportolni is lehet valamennyit egy ilyen hobbi mellett. Vagy a munka is megerősíthet, ha fizikai erőnlét kell hozzá.
Szemromlásról meg annyit, hogy sokan a monitorukat magasabb felbontáson használják, mint kéne. Én is mindig látom másoknál, hogy ilyen baszom nagy felbontásba tolják a 17colos monitorukon. A betűk meg írtózatosan össze vannak menve. Mindig megkérdem, hogy ez mért jó nekik? Nekem így 19évesen teljesen jó és tökéletes a szemem. (lekopogok kop-kop.) Kivéve mikor előjön a farkasvakságom, de az más tészta.
Sok haverom már szemüveges vagy kontaklencsét hord, de van aki most panaszkodik, hogy szarabbul lát.
), de ez eltörpül a káros hatások mellet.
