Elhunyt...

Nagyon egyszerű a képlet.
Míg a személyes tragédiáink - bár rendkívül sajnálatos és megrendítő események - csak az adott személyre és közvetlen környezetére vannak hatással, addig egy híres ember (pl. színész) halála rendkívül sok emberben vált ki érzelmi reakciót. Nyilván ezek közel sem olyan mélyek és közel sincsenek olyan hatással az egyes emberekre, mint egy nagyszülő elvesztése, de egy közös téma, amiről lehet beszélni, ki lehet vesézni.
Hiába kezdenék a nagyapám haláláról eszmecserébe egy fórumon, amikor őt senki nem ismerte és nem találkozott vele rajtam kívül. Egy ilyen esemény felvetése maximum néhány együttérző mondatban kimerítené az erről folytatott társalgást.

"Dilisek ezek a rómaiak...!"

Útálni fogtok de nembaj.

Jön itt mindenki sír-rí, nem tudom elhinni, hogy fogom megnézni a filmet, etc.
Addigra eszetekbe se fog jutni. Csak úgy tömitek majd a pop-cornt.
Naponta hát ezer ember hal meg sokkal tragikusabb és igazságtalanabb körülmények között??!! Ja, hogy azokat nem ismeritek úgyhogy le vannak szarva?
Egy színész meg agyongyógyszerezi magát mert épp depressziós meg fáradt mert sok a munka és nem jut elég ideje elkölteni a pénzét. Na őt sirassuk napokig és midnenki legyen szomorú, csak azért mert egy híres ember volt?
Ilyen az élet. Az emberek születnek, emberek meghalnak.

De nyugodjon békében Heath Ledger.
És nyugodjon békében 3 nagyszülőm, barátnőm 3 nagyszüleje, a volt szomszédom, az ő édesapja, a városunkban született VITÉZ Zsuga Imre világháborús ejtőernyős veterán, az egyik cicám, amit elütöttek, a másik cicám, amelyiknek a gerincét harapta ketté egy kutya. És még rengetegen akiket ismertem és akiket nem. Ja hogy ők nem voltak híres hollywoodi színészek? Bocs...

Kedves Tsülögg! Te hüjje ló akki vagggy! Ez a nő I. vesz-Éjjes bosszorgány. Netuddkki.