Megnéztem, és írok is róluk rögtön valamicskét, mert szerencsére ezúttal az előzőnél vidámabb hangvételben számolhatok be. Noha a történések maguk eme két részben egyáltalán nem voltak vidám hangvételűek. Vagy... Na mindegy, lássuk!
SPOILERMűbalhénak tűnt számomra az, ahogy Louise-nak és Saitónak sikerült összeveszni. Még úgy is kicsit, hogy szemmel láthatólag részben erre is ment ki az előző, 10. rész, azaz hogy legyen okuk összekapni valamin, és elválni egymástól kis időre. Mindenesetre itt már jobban meg voltam elégedve a filozófiai kérdés - azaz hogy miért érdemes, és érdemes-e egyáltalán harcolni - fejtegetésével, mert nemcsak szópárbajt vívtak, hanem a sztori is haladt előre.
Valljuk be, a támadás és annak az újbóli eljátszása, hogy a gyűrűvel átveszik az emberek felett az irányítást, nem volt túl eredeti ötlet. (Mellesleg megjegyzem, ha a gyűrű erejét keresztül tudta vezetni a vízen Sheffield, akkor ennyi erővel mérget is önthetett volna a folyóba. Továbbá a tristainiek is tudtak erről, mert Agnès rögtön megnevezte a lázadás okát képező varázslatot, mégis vidáman vedelték előtte a kút vizét...) A hirtelen és pap (van egyáltalán pap ebben a világban? az előző szezonban, az albioni trónörökös adta majdnem össze Louise-t és Waldót) nélkül kötendő házasság sokkal inkább (mármint eredeti, csak olyan fene mód sok ebben a bekezdésben a zárójel, hogy alig lehet követni a szöveget; elnézést...), noha erre is láttunk már példát más műben, mondjuk hogy ne menjünk olyan nagyon messzire, rögtön az Egri csillagokban. (Te jó ég, valószínűleg ez volt az első és utolsó magyar szépirodalmi hivatkozásom ebben a topikban...)
Na de visszatérve a történet befejezésére, tetszett még, ahogy Louise elvállalta a hátvéd szerepét eljátszandó titkos missziót. És az is tetszett, ahogy Saito ezt elorozta tőle. Egyáltalán nem volt logikus, hogy pont az menjen a háborúba, aki közülük egyedül többre tartja az életét a becsületénél; hogy az gyilkoljon, aki a leginkább elítéli az ölést; és hogy az haljon meg, aki a párja számára pótolhatatlanabb (legalábbis kiindulva abból, hogy Saito milyen jól el tudja nézegetni bármelyik másik lány melleit; valamint hogy Siesta bármikor szívesen átvenné Louise helyét mellette). De a háború pont olyan, hogy az emberek nem mindig cselekszenek benne logikusan.
Jó volt még, ahogy Saito felvette a harcot az ellenfél ellen. Bár a harci jeleneteket a végére sajnos eléggé eltúlozták, ott egy reálisabb küzdelem számomra szimpatikusabb lett volna. (A mai nap másik megjegyzése/kérdése pedig, hogy hová tűnt a repülő? Az utolsóelőtti részben már majdnem kész volt a javítása, Saito mégsem használta a csatában. Miért? És akkor most hagyta, hogy az ellenség karmaiba jusson?)
Ha ezen a ponton, Saito halálával véget ér a történet, az igazi kick-ass fordulat lett volna. Kétségtelenül nem illett volna a sorozat hangvételéhez, de bennem van valami perverzitás, hogy szeretem a nem teljesen happy endet, ahol esetleg még el is hal egy-két szereplő. És ezzel párhuzamosan nem szeretem a nyálas befejezéseket. Úgyhogy inkább nem is mondok semmi mást... (Legalább Guiche-sel már eljátsszatták előtte az elfes sztorit, és nem totális villámcsapásként ért minket a dolog, ezt ezúttal pozitívumként fogom fel...)
Jó. (Mármint ez nem minősítés volt, csak egy sóhaj a végére.) Összességében hozta a második szezon az első színvonalát, bár a részek között voltak jobbak és sajnos rosszabbak is szerintem. Egyelőre most nem érzem úgy, hogy kedvem lenne nekivágni a harmadik szezonnak is, úgyhogy egy kicsit jegelem a sorozatot. Különben se árt, ha nem egy huzamban szaladok végig rajta.
INSIDER SPOILERÖtletes, hogy a sorozat utolsó részében mindig hallatszanak hangeffektek is az opening és az ending alatt.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
)
