Nagy Fej: nekünk az iskolában volt egy bokrunk. Az iskola kerítésének a sarkában nőtt egy bokor, ami pont úgy állt, hogy körülhatárolt egy kis területet. Mi mindig itt voltunk a haverjaimmal, és megbeszéltünk, hogy ezután minden szünetben macskázni fogunk, és ez lesz az egérlyuk. A bibi az volt, hogy szegény bokor nem sokáig bírta a nagy erővel belecsapódó gyerekeket, és szépen elkorcsosult, egyre kisebb lett. Aztán már ennyira kicsi lett, hogy nem is volt érdekes. Ez volt másodikban. A bokor azóta olyan korcs.
UI: a lányok akkor még milyen rendesek voltak
Ja meg eszembe jutott még egy maffiás történet. Még kiscsoportos óvodás voltam. És ugye akkoriban sokat mentünk színházba, meg egyéb helyekre. Mielőtt elindultunk volna arra a bizonyos helyre, sorbaálltunk. Erről kellett tudni, hogy mindig azért folyt a verseny, hogy ki álljon a legelső sorba.
De hiába állt valaki az első sorba, mindig jött egy nagycsoportos, hátrazavarta, és előre hívta a Boglárkát, meg a Hajnalkát: mindkettő egy nagyon nagy hülye volt. Boglárka olyan volt mint egy bogár. Fújjjj!!!!!
A jelmezbálon annak is öltözött.
Egyszer én is beálltam az első sorba, engem is hátrazavartak, és rohadtul fölbaszódtam. Akkor megfogadtam, hogy ha egyszer lesz időgépem, akkor visszjövök ebbe az időbe, és elintézem a Boglárkát, a Hajnalkát, meg a nagycsoportosokat. Ezt a fogadásomat még mindig tartom.
És képzeljétek a múltkor szembefutottam a Hajnalkával. Ő már nem ismer engem, de én még mindig emlékszem rá. Igaz megváltozott eg kicsit, de az arca még mindi olyan mint rég, és erre nagyon emlékszem.
Nagyon mélyen belenéztem a szemébe, nagyon nagyon mélyen. És még mindig ott van benne az a csillogás, az a kényes csillogás. Rémísztő.
