A magyar labdarúgó válogatott

Most ugyanazt írtad le mint az előbb. Ha nem érted mire gondolok, akkor ne is fáraszd magad

Nyilván mindig menni kell, és mindig úgy kell kifutniuk a pályára, hogy ez életük meccs és igenis dögöljenek meg, köpjenek vért a fáradtságtól (Simon Tibi volt az igazi csupaszív játékos), de ha azt látom hogy tényleg küzdöttek, akkor azt mondom: nembaj srácok, szép volt. És ha ez a harmadik helyre lesz elég, akkor nem fogok elégedetlenkedni, mert az is előrelépés. Persze nyerjük meg a VB-t, EB-t, Olimpiát ez a cél, de azért ha nem jön össze attól még lehet szeretni a csapatot nem?

Szenvedély nélkül a foci halott.

Én csak akkor tudom elfogadni a vereséget, ha mindent megtettek a győzelem érdekében, bátran játszottak és végig küzdöttek. Ne mond, hogy a válogatottunk minden meccsen felszántotta a pályát az utóbbi években...
A harmadik hely pedig pont arra jó, hogy ne jussunk ki a VB-re, én ilyenre nem is gondolok, hogy harmadikok leszünk. Egyébként, ha ez a gondolat (hogy "na jó az a 3. hely is, már ez is szép) megfordul a játékosok fejébe is, akkor már ki se kell menni a pályára... csak ismételni tudom magam: Valaki bántotta volna a görögöket, ha 2004-ben bármikor is kikapnak az EB-n?
Nekem a válogatottak sose ott volt a bajom, hogy nem elég a tudás, hanem ott hogy nem láttam rajtuk a tüzet csak nagyon ritkán. És az meg nem igaz , hogy mindig győzni mentek ki. Sokszor szinte még a kezüket is feltartották.

Így is mennek ki. Mindig a győzelem kell, de utólag azért mégis jó lesz ha pl. csak harmadikok leszünk. Mert már az is a realitás felett lenne. Inkább arra gondolj, hogy a magyar ember ha a győzelmet várja el, akkor mindennemű eltérés esetén elfordul a csapattól és le sem szarja. Ezért kell nekik mondani, hogy nembaj, jók voltunk a tisztes vereség ellenére is.

Szenvedély nélkül a foci halott.

Ez tény, de minden meccsre úgy kell kimenni, hogy győzni akarunk és hajtunk ameddig bírjuk. Ha ez megvan, akkor akár ki is kaphatunk lelkiismeret furdalás nélkül. Nem azt mondom, hogy világverők vagyunk, de több szívvel csodákra képesek a csapatok. Lásd mit művel a Veszprém Cozma halála óta. Vagy épp ma vertük meg a finneket jégkorongban. Pedig papíron nem egy súlycsoport a két csapat.
Úgy érzem Magyarországon sokadagos a lélektani felkészülés, pedig az is ny nyom annyit a latba, mint a fizikai. Pl. a női kézilabdásaink már a kupával a kezükbe vesztettek el nem egy meccset. Összeomlottak sorozatba a tét alatt...

Ezzel nem tudok vitába szálni...Nyílván mert így van ,de néha az akarat is kevés.Játékosaink minősége a középpályán nem sokkal tér el ,sőt szinte semmivel ,mint mondjuk a Dán játékosoké.De csakhogy egy példát említsek ,(svédek)nekünk pl nincs Ibrahimovic-unk aki 90percen keresztül nem csinál semmit(a válogatottban)aztán villan eggyet és minimum gól.Nekünk nincs C.Ronaldonk aki olyan gyors hogy műholdal nem lehet lekövetni ,stb....

Spirito JUVE! http://www.youtube.com/watch?v=nQh2ufZ8I1U

És akkor visszatértünk oda, ahol elkezdtem: az lő gólt aki el is hiszi, hogy gólt tud lőni. A svédek ellen ezt nem éreztem.
Vagy a dánok ellen, amikor Huszti egy az egyben vitte.. szóval no comment. Az a meccs is meglehetett volna.

Így van.De a focit még mindig gólra játszák

Spirito JUVE! http://www.youtube.com/watch?v=nQh2ufZ8I1U

Hát pont erről beszélek. Ilyen nincs, hogy nem csinálnak semmit a svédek mi kihagyjuk a helyzeteinket (ami persze nem volt túl sok) aztán jön a magyarázkodás, hogy ennyivel jobbak. Nem, nem voltak jobbak és kész nem kell beszarni tőlük, aznap mi voltunk jobbak bármilyen hihetetlen.

A svédek elleni meglátásoddal nem értek egyet.Emlékezz csak,h az első fél órában teljesen sansztalanok voltak ott északon és azért mert nem hagytunk nekik teret.És hogy mégis szoptunk háát..ennyivel még jobbak a svédek,legalábbis otthon.Én bizakodok az itthoni 3 pontban.

Soha ne vitatkozz idiótákkal ! Lesüllyedsz az ő szintjükre, és legyőznek a rutinjukkal. (Woody Allen)

Igen mer futballozni, de ha jön egy kis hullámvölgy megint jön a sírás. Történt előrelépés is nem mondom, én most elsősorban a szurkolók reakcióját nem értem. De mondjuk, ha a svédek ellen nem úgy állunk ki, hogy jó a döntetlen is, akkor akár nyerhettünk volna, általában túlságosan tiszteljük az ellenfelet.
Ha egy csapatnak van önbizalma meglepően szerencsés lesz egyik percről a másikra. Szerinted Capello vagy Mourinho csapatai miért nyernek csomószor az utolsó percbe lőtt góllal? Hát az nem mák, az a szív és az önbizalom .