Azért most egy kicsit szomorú vagyok. Kint voltam Máltán a múlt héten, és azt tapasztaltam mindegyik bevásárlóköpontban, ahol jártam, hogy van külön elkerített rész a távol-keleti ételeknek. Pedig még csak azt sem mondhatni, hogy a máltaiakat valami fene nagy kulturális kötelék fűzné a japánokhoz vagy a kínaiakhoz, mégis egy olyan kis sziget kis boltjaiban van igény az egzotikus dolgokra, nálunk meg itt vannak az Auchan-, Metro-, Spar-, Tesco-féle multinacionális hiper-szupermarketek, aztán még hírét sem látni ázsiai élelmiszertermékeknek soha...
Na mindegy, kint felspájzoltam kicsit, és hoztam néhány cuccot:
miszokrémet, amit fel lehet oldani vízben például, és lehet belőle csinálni
miszolevest;
tempurához alapot; természetesen egy tubus univerzálisan felhasználható
vaszabikrémet; valamint csirkéhez egy üveg eredeti
terijakiszószt.
(Ja, megfogadtam, hogy a japán közneveket a tulajdonnevekkel szemben szabályosan, magyar fonetikus átírással fogom írni, de ez valami elképesztően hülyén néz ki.
)
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
