A ráadás kérdésre, mert a többire nem tudok felelni, meg Shadowguard meg is adta a választ (aminek tükrében még inkább elismerésem a millió kimeneteli lehetőség miatt a BioWare-nek

).
SPOILERŐ, nekem is nyomott hangulatom lett, bár nem ez a legjobb kifejezés. A játék világának sötétebb hangulatából fakadóan nem éreztem azt a lezártságot, amit egyedül a Gyűrűk Ura esetében.
Meglepően könnyű volt a Vezérdémon, pedig tartottam tőle.

Lehet azért, mert Riordan szépen megsebezte, mikor végighasította a hátát a kardjával.

Az nem volt sámli.
A legkönnyebben a Dérhát-hegységbeli őssárkányt győztem le, egy bugnak köszönhetően. Volt egy rész, ahol el lehetett hagyni a területet, és ha onnan hívtad a sárkányt, egy pontra úgy szállt le, hogy beragadt, nem tudott hátrafordulni, így Morrigan és Wynne képességei ellen esélye sem volt.
Flemethnél meg azt a trükköt alkalmaztam, hogy Leliana és Wynne két eltérő pontról távolról lőtte, én meg a karakteremmel körbe-körbe rohangáltam a sárkány körül és nyomtattam belé a health potionokat. Ha mögé kerültem egy látványos pördüléssel megfordult, és akkor megint mögé...
Amúgy Morrigan esetében meg sem fordult a fejemben, hogy emiatt kellett megölni az anyját (mármint, hogy csak az övé legyen a gyerek). Elszédített a beste.

Nekem valami olyasmi volt az utolsó beszélgetés (100%-os kedveltség mellett):
-Ne menj el. Szeretlek.
-Igen, de nem eléggé. Ég veled, szerelmem.
Ahogy elfutott farkasként, az olyan drámai volt.
Amúgy kíváncsi lennék a te véleményedre is az 1689-es hozzászólásommal kapcsolatban.

Hozzátéve, hogy ott a történet lezárását csak a Nyári Tűznél éreztem.
Remélem a kiegészítőben a szobrom ezzel alakkal tényleg ott lesz, ahogy írták, mert feláldoztam magam
