Nos, tegnap fejeztem be a történetet, és meg kell mondanom, régen kötött le annyira egy szerepjáték ennyire mint a Dragon Age. A karakterek nagyon a szívemhez nőttek, a világ tökéletesen meg van írva, a történet ugyan nagyon szokványosan indul de a játék végre még mindig vannak megválaszolatlan kérdéseim (pl. most már sejthető hogy Andraste nem csak mítosz hanem tényleg létezett, de vajon az Aranyváros és az éjfattyak keletkezése is úgy történt ahogy a Chantry azt elmesélte?)
Karakterem Tuor (elf férfi mágus) alapvetően békés jellem aki mindenkiben igyekszik meglátni a jót - ugyan elf voltam, de a mágustoronyban felnőve nem tapasztaltam a fajtám iránti megvetést és lekezelést amit egy városi elf megél, viszont erősen úgy véltem hogy a mágiának több szerepet kellene adni az életben. (De azért kell egy belső ellenőrzés, Uldred és Arl Eamon fiának esete után nehéz lenne ezt máshogy elképzelni). Épp ezért igyekeztem a legtöbb helyzetet erőszak nélkül megoldani (maximális Meggyőzés képesség jó volt ehhez) és a morálisan jó utat követni.
Csapatösszeállításom: Alistair (a "tank", Champion/Templar, pajzsos harcmodor), Shale (sokoldalú harcos és a galambok nemezise), Leliana (zárnyitó, csapdahatástalanító, íjász, a csapatot dalokkal támogató bárd, és állatokat idéző kósza), no és mágusom Tuor (elementális varázslatokkal pusztító törékeny elf, aki vészhelyzetben medvévé vagy rovarrajjá alakul és Spirit Healer képességekkel gyógyítja a csapatot). Mindenkinek ajánlom a Ranger specialitást tolvajoknak - főként a Great Bear hasznos segítőtárs, a játék végre 544 HPje volt már, és még a High Dragon se bírta leütni.
Karakterem mindegyik csapattaggal jóba volt (majd mindenkinél 100-ra sikerült felvinnem a megítélésemet), kivéve Zevran-al (bár amikor eljöttek érte az Antivai Varjak, a jövendőbeli zsákmányok ígérete miatt inkább nem hagyott el). Leliana-val még szorosabbra is (khmmm....
) sikerült fűznöm a kapcsolatom. Amikor elénekelte nekem azt az elf dalt a táborban máig a kedvenc jelenetem a játékban.
A befejezés (SPOILEREK lentebb):
SPOILER
-Loghaint kihívtam és simán legyőztem a Landsmeet-en - meg se tudott ütni egyszer se, Ice Blast és Petrify no meg Stone Fist, mindig beválik. Sokan mondják hogy megértik Loghaint, hát én nem... Kicsinyes és önző dolog volt hogy saját előítéletei és a lánya iránti szeretet miatt (sejtve hogy Cailan esetleg elválik tőle) gyakorlatilag odadobta Fereldent az éjfattyaknak. Értem én hogy valós félelem az hogy Orlais esetleg nem vonul ki a segítség után, de logikusan gondolkodva, mi a jobb - egy teljesen elpusztult Ferelden vagy egy Orlais-i hatalomátvétel? Az éjfattyak mindenkit megöltek volna. Orlais a kisebbik rossz lett volna. Arról nem is szólva hogy mennyi gonosz tettet vitt véghez azóta mióta régens lett. Alistairre bíztam az ítéletvégrehajtást.
-Anora lett a királynő, Alistairt barátomként kezeltem és mivel nagyon nem akart király lenni, nem erőltettem. Anora bizonyított is és jó uralkodó lett, még ha kicsit túlzottan is rajongott néhai apuciért.
-Morrigan ajánlatán megdöbbentem - annak ellenére mennyi mindent tettem érte, még Flemeth-et is megöltük a kedvéért és a barátomnak gondoltam, megrökönyített hogy végig csak azért volt mellettem hogy ezt elérje. Mágus lévén mondanom se kell hogy voltak elképzeléseim mit kezdhetne egy ilyen skrupulusok nélküli boszorka egy újjászületett ősi sárkányistennel akit ő nevelne fel, így - Alistair-el megtanácskozva - nemet mondtam rá. El is ment a hálátlan csaj...
-Az Ősdémon könnyebb volt mint gondoltam - bár amikor leszállt a torony másik végébe eltartott egy darabig míg rájöttem hogy a ballistákkal kell lőnöm. Alistair kérése ellenére magamra vállaltam a tettet - ez illett a karakteremhez. Mindenesetre elértem valamit halálommal is - Anora felszabadította a mágusok körét a templomosok alól, új tornyot építettek melyet rólam neveztek el. Kár hogy legtöbb társamnak nem lett túl jó sorsa nélkülem... de nem akartam más életét feláldozni.
-Alistair visszatért a Warden-ekhez de hamarosan elment és Duncan sírjánál tisztelgett. Azóta nem látta senki.
-Leliana sose heverte ki az elvesztésem - írt egy balladát, majd eltűnt nyom nélkül miután azt mondta, hamarosan ismét együtt leszünk.
-Shale nem fogadott el semmilyen jutalmat és elvándorolt, viszont hírek terjengenek egy harcias törpe hölgyről aki veszettülk vadássza a galambokat.
A játék végére már egyszer "Te"-ként beszélt rólam, nem "Az"-ként...
-Sten visszatért a qunarikhoz, és amikor a vezére megkérdezte, talált-e tiszteletreméltó harcosokat Fereldenben, azt felelte "Csak egyet."
-Wynne visszautasította hogy First Enchanter legyen, és egy nap szépen eltűnt.
-Ogrhen kijózanodott, harci teljesítményeiért pedig az első törpe lett aki kapitány lett a királyi seregben. Feleségül vette Felsi-t és gyerekét arról a Wardenről nevezte el aki így megváltoztatta az életét.
-Zevran visszatért Antivába és miután az orgyilkos-mesterek szépen kezdtek eltünedezni, ő lett az új vezetőjük - bár nem tudta ennek örüljön-e vagy sem.
-Denerim virágzik Anora uralkodása alatt, bár sose ment férjhez (apucihoz senki se mérhető, ugye).
-Az Alienage-ben helyreálltak a dolgok, de később lázadások történtek.
-Redcliffe újra felépült Eamon alatt, majd Teagan vette át a helyét. Connor felnőtt és erős mágus lett, Tevinterbe küldték kutatni.
-Andraste hamvait a CHantry is elismeri igazinak, és zarándokok tömege vándorol oda mindenhonnan.
-Orzammarban Harrowmont sajnos nem bizonyult jó uralkodónak, elzárja a várost felvilágtól és hamarosan meghal, amit több viszály követ. A helyi Chantry sok hívet nyer meg, ami zavargásokhoz vezet, és a Chantry keresztes hadjáratot fontolgat. Az üllő romjait megtalálják ugyan, de az első gólem teremtői ellen fordul. Hát igen, a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve...
-A pagonyelfek végre saját földet kapnak, és bár vannak viszályok az emberekkel, Lanaya elsimítja őket. A vérfarkasok visszaváltoztak emberekké és az erdő végre békés lett.
-Anora lett a királynő, Alistairt barátomként kezeltem és mivel nagyon nem akart király lenni, nem erőltettem. Anora bizonyított is és jó uralkodó lett, még ha kicsit túlzottan is rajongott néhai apuciért.
-Morrigan ajánlatán megdöbbentem - annak ellenére mennyi mindent tettem érte, még Flemeth-et is megöltük a kedvéért és a barátomnak gondoltam, megrökönyített hogy végig csak azért volt mellettem hogy ezt elérje. Mágus lévén mondanom se kell hogy voltak elképzeléseim mit kezdhetne egy ilyen skrupulusok nélküli boszorka egy újjászületett ősi sárkányistennel akit ő nevelne fel, így - Alistair-el megtanácskozva - nemet mondtam rá. El is ment a hálátlan csaj...
-Az Ősdémon könnyebb volt mint gondoltam - bár amikor leszállt a torony másik végébe eltartott egy darabig míg rájöttem hogy a ballistákkal kell lőnöm. Alistair kérése ellenére magamra vállaltam a tettet - ez illett a karakteremhez. Mindenesetre elértem valamit halálommal is - Anora felszabadította a mágusok körét a templomosok alól, új tornyot építettek melyet rólam neveztek el. Kár hogy legtöbb társamnak nem lett túl jó sorsa nélkülem... de nem akartam más életét feláldozni.
-Alistair visszatért a Warden-ekhez de hamarosan elment és Duncan sírjánál tisztelgett. Azóta nem látta senki.
-Leliana sose heverte ki az elvesztésem - írt egy balladát, majd eltűnt nyom nélkül miután azt mondta, hamarosan ismét együtt leszünk.
-Shale nem fogadott el semmilyen jutalmat és elvándorolt, viszont hírek terjengenek egy harcias törpe hölgyről aki veszettülk vadássza a galambokat.
A játék végére már egyszer "Te"-ként beszélt rólam, nem "Az"-ként...
-Sten visszatért a qunarikhoz, és amikor a vezére megkérdezte, talált-e tiszteletreméltó harcosokat Fereldenben, azt felelte "Csak egyet."
-Wynne visszautasította hogy First Enchanter legyen, és egy nap szépen eltűnt.
-Ogrhen kijózanodott, harci teljesítményeiért pedig az első törpe lett aki kapitány lett a királyi seregben. Feleségül vette Felsi-t és gyerekét arról a Wardenről nevezte el aki így megváltoztatta az életét.
-Zevran visszatért Antivába és miután az orgyilkos-mesterek szépen kezdtek eltünedezni, ő lett az új vezetőjük - bár nem tudta ennek örüljön-e vagy sem.
-Denerim virágzik Anora uralkodása alatt, bár sose ment férjhez (apucihoz senki se mérhető, ugye).
-Az Alienage-ben helyreálltak a dolgok, de később lázadások történtek.
-Redcliffe újra felépült Eamon alatt, majd Teagan vette át a helyét. Connor felnőtt és erős mágus lett, Tevinterbe küldték kutatni.
-Andraste hamvait a CHantry is elismeri igazinak, és zarándokok tömege vándorol oda mindenhonnan.
-Orzammarban Harrowmont sajnos nem bizonyult jó uralkodónak, elzárja a várost felvilágtól és hamarosan meghal, amit több viszály követ. A helyi Chantry sok hívet nyer meg, ami zavargásokhoz vezet, és a Chantry keresztes hadjáratot fontolgat. Az üllő romjait megtalálják ugyan, de az első gólem teremtői ellen fordul. Hát igen, a pokolba vezető út is jóindulattal van kikövezve...
-A pagonyelfek végre saját földet kapnak, és bár vannak viszályok az emberekkel, Lanaya elsimítja őket. A vérfarkasok visszaváltoztak emberekké és az erdő végre békés lett.
Nos, annyit mondhatok csak, nem sok bajom van a játékkal - volt pár idegesítő bug, és a játék végén a dialógus Alistair-el szerintem sokszor hibás, de ezek csak kisebb dolgok. Nagyon várom az Awakeninget, a játékban ugyanis érdekes, de épp a fő ellenfeleinkről, az éjfattyakról alig tudtunk meg vmit. No meg kíváncsi leszek az új szereplőkre is. Pletykák szerint Alistair és Oghren visszatérnek.
"Anything else would be... illogical."
